Kellemes sötétség vette körbe és az utolsó emlék képét is majd nem hogy elfelejtette, mikor érezte, hogy valami végig karcolja a bőrét sőt inkább mintha csak perzselte volna és a levegő vétel is nehezen ment neki. Emlékezet, hogy az egyik kiugróbban állt az öccsével mikor a fegyver tár felé haladtak és már elbújtak volt Smaug haragjától, mikor megcsúszott a lábba és egyenesen a kincs halomra esett ami a rengéseknek köszönhetően egyenesen rá hullámzott. Az átok verte arany okozza a vesztét vagy már Smaug tűzének közellétét érezte. Durva kezek rángatták és pofozgatták, majd erős ütést érzet a mellkasán és úgy pattant fel a szeme és kapott levegő után akár a fuldokló. A megviselt törpök ijedten ugrottak meg mikor a nő felült és ki köpött három arany érmét.

- Hát élsz még is - ölelte meg Bilbó Artemyst - már a legrosszabbtól féltem. Alig találtunk meg Arty és ha a kezedben nem vágódik el Oin biztosan itt veszel.

- Jól vagytok - suttogta kábultan a nő és végig mérte a társaságot - Smaug?

- Jól vagyunk, nem kell aggódnod - mosolygott Bofur.

- Smaug?

- Elment Tó város felé - mondta alig halhatóan Tristan és szigorúan vissza nyomta a nővérét a földre és gyengéden megsimogatta az arcát, majd megölelte - maradj veszteg még és higgy abban, hogy nem lesz bajuk - suttogta a férfi választ adva a fel nem tett kérdésére.

- Hát életben maradtál - szólalt meg Thorin és a társaság nagy része egy emberként húzta el a száját - nem vártam mást a menyasszonyomtól - lépet oda a férfi és Tristant eltolva Artemyshez hajolt. Csókja minden érzelmet nélkülözött rideg volt és üres.

- A halálom napja nem ma van - suttogta a nő - előtte meg kell ölnöm Ergont.

- Te nem ölsz meg senkit kedvesen - állt fel Thorin - a feleségem nem fog kardot.

- Még nem az - szólalt meg Bilbó, mire a törp szeme megvillant.

- Igaz, de az lesz. Most, hogy felkelt ideje vissza térni az Arkenkő keresésének. Most - mondta ellentmondás nem tűrően Thorin - te is dúnadán.

- Menj, csak öcsém én el leszek itt - suttogta Artemys. Tristan vonakodva, de bólintott és mikor felegyenesedett rémisztő sötétséggel meredt a törpre, majd Bilbóval elindultak lefelé a lépcsőn. Thorin a nőt figyelte a dacosan, büszkén felvetett állát és ridegé vált tekintetét.

- Feltudsz állni? Kérdezte halkan.

- Azt hiszem igen - felelt a nő és óvatosan felállt - nem fogom keresni az átok verte kavicsodat ebben a gigászi halomban csak szólok.

- Nem is kell - húzta el a száját a férfi és próbálta nem kijavítani a nőt - gyere velem. Szeretnék neked adni valamit.

- Nem kell.

- Pedig elfogadod - ragadta meg a nő kezét Thorin és húzni kezdte az egyik oldalsó ajtóhoz, ami egy terembe vezetett. Kopottas szőnyeg volt a földön és asztalok egymás mellé tolták, amire érékesebbnél-értékesebb kincsek kerültek a falakon hamu éktelenkedett, majd Thorin szép lassan az egyik asztalhoz vezette. Egy nagyobb ládát emelt fel és lassan kinyitotta. Szemet kápráztató ragyogás tört ki belőle legalábbis Artemys úgy látta.

- Ezek itt Lasgalen fehér drágakövei. A nagyapámé volt, de mától a tied. Még gyönyörű leszel mint most.

- Ez Thranduil tulajdona és ezt te is tudod. Tolta el a nő - nem birtokolhatsz olyat és adhatsz tovább, ami nem a tied. Nem fogadhatom el.

- pedig már a tied - mondta élesen a férfi - te fogod viselni a menyegzőnk napján. És ha már itt tartunk. Illene átöltöznöd felhasadt a ruhád. Tette le a dobozt, majd felemelt egy ruhát a férfi és a nő kezébe adta- tünde holmi, amit anyám kapott régen. Jó lesz rád.

- Megfelel a mostani. Felelte csendesen Artemys, de a férfi egy határozott mozdulattal letépte a ruha úját a nőn.

- Öltözz vagy én segítek - lépet közelebb a férfi és Artemys idegesen hátrált a falig - a jövendőbelim nem szaladgálhat úgy, mint egy egyszerű asszony. Vedd fel! Sziszegte, mire a nő alig láthatóan bólintott - nagyon helyes. Tudsz te engedelmes is lenni, ha akarsz - mosolyodott el Thorin és a nő álla alá nyúlva maga felé fordította, majd megcsókolta és magára hagyta Artemys.

- Az arany átka tényleg elért - suttogta a nő és remegve ült le a székre - mi lesz én velem? Ilyenkor miért vagy ilyen messze Frerin? Most nincs kiút ebből. Dőlt az asztalra a nő és át adta magát a teljesen kétségbe esésnek és halkan sírni kezdett. Siratta a múltját, jelenét és jövőjét.

Lea prüszkölve, csúszva és mászva ért partot és maga után húzta a fél ájult Kilit. Fili, aki Tildat és Sigridet tette le a parton felsóhajtott és hátra simította a szőke haját. Bain összeroskadt a földön, majd kiterül. Körülöttük teljes káosz uralkodott és zokogó emberek, akik halottaikat gyászolták vagy túlélők között keresték a rokonaikat.

- Mahal verné meg az összes kapzsi törpöt - morogta Lea és ledobta Kilit aki méltatlankodva felnyögött - főleg a nagybátyátokat, ha a testvéreimnek baja esett. A dárdámra szúrom akár egy malacot - nézet dühösen a nő Filire, aki éppen kiöntötte a csizmájából a vizet.

- Ne aggódj, és úgy érzem, jól vannak.

- Hát ajánlom is - sziszegte a nő - Bain ideje lenne atyátokat meg keresni nem hiszem, hogy meghalt, de mi indulunk a hegyhez így nem maradhatunk - nézet le Bainra aki bólintott - Kili tápászkodj fel. Indulunk - kiabált a törpre Lea, mire az összerezzent és jajgatva fel állt.

- Kellek már. Szemöldök ráncolva borzolta össze a haját majd a nőre nézet - nem kell aggodalmaskodnod. Thorin ott van vele.

- Épp ez aggaszt a legjobban - fortyant fel a nő és elindult az úton - és Mahalra esküszöm király nélküli királyságotok lesz, ha egy újjal is hozzáért.

- Nem kellene ennyire túl reagálnod. Thorin nem fogja bántani - forgatta a szemét Kili és a nő után sietett.

- Oh, ti férfiak annyira vakok vagytok hogy le kellene titeket csapni valami nehézzel, hogy észt verjük az üres fejetekbe. Horkantott a nő - a nagybátyád már rég nem épp elméjű ha a kavicsáról van szó...

- Arkenkő - nevetett fel Kili.

- Kavics és kész. És most hogy egy hatalmas arany kupacon ül biztosan olyan, mint egy sárkány.

- Nem kellene ilyen drámainak lenned - ragadta meg Kili a nő karját - a nővéred Thorin menyasszonya...

- Nem szereti ebben biztos vagyok csak retteg valamitől amiről én nem tudok Kili. Nem fogja feláldozni magát most az egyszer a szavát nem, fogja betartani.

- Szereti Thorin-t.

- Nem - szólalt meg Fili és a vállára dobta a gyorsan össze szett hasznosnak ítélt holmikat - igazából nem is szereti, csak elakarja kerülni, hogy Thorin kardélre hányja Frerint. Artemys őt szereti nem pedig Thorint.

- Ezt honnét vesszed? Kérdezte Kili.

- Emlékszem rájuk. Emlékszem, ahogyan egymás felé léptek, és ahogyan megérintették a másikat. Mosolyodott el Fili - Te is tudod, hogy mennyire tébolyultan akarta magának Kojelát Thorin még az anyánk is úgy gondolta, hogy Frerin mellett lenne a legnagyobb biztonságba. Te is láttad milyen volt és nem szeretném, ha Arty boldogtalan lenne.

- De ha Frerin bátyánké lesz Thorin megöli, majd magának követeli Arty.

- Nem - ingatta a fejét Lea és az ajkába harapott - előbb öli meg magát.

Tillgelir kifújta a füstöt és szemöldök ráncolva nézet a távolba, majd előre dőlt és hosszan elkáromkodta magát. Dühösen ugrott le a szikláról nem törődve nővére méltatlankodására. A tűznél ülő fivérek és a ragúját komótosan rágcsáló Ervus felpillantott rá.

- A sárkány elpusztult. Láttam, ahogyan lezuhan, és rá esik a városra. Mennünk kell. Maram veszélyben van. Kelljetek már fel! Kiabált kétségbe esettem a férfi, de senki sem mozdult - mi van már?

- Nyugodj már le Till, mert rosszul leszel - Ingatta fejét Polen és mert magának egy tál ragút - nem mehetünk most, mert az orrunkig sem láttunk.

- Holnap pirkadatok indulunk - mondta Rolen és kifújta a füstöt - Maram meg tud magára vigyázni úgy ahogyan Salva és Ferran is.

- De akkor is - kezdett vele a tünde, de Ervus csendre intette.

- Fiam mindenki aggódik értük, de érzem a csontjaimba, hogy jól vannak nem érte őket baj. Talán te nem érzed így?

- Tudom, hogy bajuk nem eshetett, de még is valami rossz érzés kerített a hatalmába. Megígértem, hogy vele leszek, ha baj közeledne hozzá és most valami rettenet tart felé. Thorin mellett meg nincs jó helyen. A valákra mondom, vele nagyobb veszélyben van, mint bárki mással a földön.

- Elhiheted mi sem örülünk, hogy pont vele hozta ősze a sors és amit meséltél róla és amit a húga - emelte fel a levelet Zoren - elhiheted nekem a kardjaim végére tűzőm akár egy malacot ha egy újjal is hozzá ér Maramhoz.

- Én úgy gondolom, nem kellene már ilyeneken agyalnotok. Meg aztán egy sértet testvérek szavai nem alap. Még most is csodálkozom, hogy a hercegnő levelezik veletek. Ingatta a fejét Dolin.

- Velem levelezik - Bökött magára Zoren - mert ugye bár én vettem a fáradságot és megtanultam a törp rúnákat. És én hiszek Dís-nek jobban jár a húgunk Frerinel... meg közelebb is lenne - vonta meg a vállát a férfi. Tillgelir csak tátogni tudod és a hajába túrt.

- Oh, Mahalra - emelte fel a tekintetét a tünde - vagy akármelyik rám figyelő Vala... segítsetek.

- Ne legyél már ennyire drámai - forgatta a szemét Dolin - nyugodj meg egyben találjuk őket és nem lesz semmi bajuk.

- Bárcsak hinni tudnék nektek - ülte dühösen a tünde és elvette a feléje nyújtott ragút és bele kanalazott - sótlan.

- Jól van, holnap te főzöl - mordult fel Polen és a férfi felé dobot, egy kis dobozt, amibe só volt.

- Csak szólok Maram jobban főz nálam - mosolyodott el a tünde és a férfiak elsápadtak.

Frerin a teájáért nyúlt, mikor a csészéje nemes egyszerűséggel megrepedt és a benne lévő édes ital az asztalra ömlött. A férfi gyorsan felkapta a papírjait és káromkodva üvöltött Nada után. Dühösen állt fel és a nőre pillantott, aki belépet a szobába.

- Hivatott uram?

- Igen, Nada értet üvöltöttem. Miféle csésze ez, ami megreped egy teától. Méltatlankodott a férfi és a nő felsikoltott - most mi van?

- Rossz ómen uram.

- Kérlek... forgatta a szemét a férfi.

- Ezt a csészét még a kisasszonnyal vettük és ezt külön magának választotta.

- Maram nekem? Miért nem említettétek? Kérdezte a férfi lágyabb hangon és gyengéden nyúlt a csészéért.

- Megtiltotta, hogy elmondjam, mert ő akarta, de mikor elment úgy gondoltam majd elmondom. De végül nem tettem, mert fájt csak arra gondolni, hogy a kisasszonynak el kellett szökie mert a király nem hagyta békében. Ám ma az összes csésze összetört, mikor leszakadt a polc de maga teát kért. Nem szolgálhattam fel kupában így elővettem. Nem kellett volna - ingatta a fejét szomorúan a nő és a fejét rázta, miközben potyogtak a könnyei.

- Nyugodj meg Nada nem történt semmi - lépet a nőhöz a férfi és vigasztalóan megsimogatta a szolgáló fejét.

- De hát a kisasszony ajándéka most eltört...

- De meg van és így a jó. Megtartom a darabokat. Tegyél rendet az asztalon és menj aludni.

- Igen is - szipogta a nő, majd a férfi felé fordult - valami baj közeleg feléje uram. Érzem.

- Én is Nada, én is - suttogta Frerin és maga elé emelte a csésze darabjait és elindult a szobája felé, hogy biztonságba tegye az értékes kis emlék darabot. A szobája érve letette az asztalára és a fiókból kivette Maram utolsó neki írt levelet, amiben arról írt, hogy jól van és már szépen haladnak a Magányos hegy felé. Mit meg nem adott volna azért, hogy magához ölelje és megvédhesse mindentől. Keserűen rogyott a székre a fiókban lévő selyem szalagra nézet, ami a nő után maradt a szekrényen. Az ujjai között morzsolta az anyagot és a kezébe temette az arcát és halkan fohászkodott és remélte, hogy valaki meg hallja.

- Maram ne halj meg. Könyörgöm maradj életben.

Kész lett egy újabb fejezet. Bár előbb akartam fel tenni és megírni, de mondjuk úgy közbe szólt egy foghúzás... Q.Q. És piszok sok kedvem nem volt semmihez. De igazi löketett adott, hogy úgy látszik még sem olyan rossz ez a történet, mert lett pár olvasom és kommentelőm. És igyekszem a folytatással. Tetszett nektek a fejezet?

És kaptam egy rohadt jó ajándékot az unokanővéremtől aki maga készítette a dobozkát és belül a kedvenc idézetem van :) Ki találja ki kimondja?