Bele remegett a föld és Artemys neki esett Dorinak, aki éppen mellette állt. Ijedten nézet körbe, majd meghallotta a mélyről jövő hangokat. Már indult volna lefelé, mikor Thorin elkapta a karját és durván vissza rántotta.

- Itt maradsz! Rivallt rá a férfi és oda lökte Tristanhoz - vigyázz a nővéredre én megnézem a betörőt.

- Bilbó a neve - sziszegte Artemys - nem betörő, nem hobbit vagy félszerzet a neve Bilbó! És ő most a te hibádból egy sárkány elől fut, mert nem vagy képes elfogadni, hogy ez az átkos hegyet a néped elvesztette.

- A te néped is.

- Talán részben, de én dúnadán vándor vagyok nem törp. Húzta ki magát a nő - nem vagy a királyom és megállást sem parancsolhatsz nekem, mert nem vagy senkim.

- A jövendőbeli férjed vagyok.

- Soha nem megyek hozzád inkább a halál - villant meg a nő szeme és kirántotta magát az öccse karjaiból - én lemegyek Bilbóért és ha kell elégek, mert ő a barátom - indult el a nő és felkapta a kardját, de ahogyan elhaladt Thorin mellet a férfi nemes egyszerűséggel leütötte. A nő össze rogyott és a földre hanyatlott. A törp oda lépet Artemyshez, majd gyengédnek nem mondhatóan arrébb tette. Balin oda rohant a lányhoz és aggódva hajolt fölé és óvatosan megérintette a nő fejét. Tristan dühösen rántotta ki a kardját, de Dwalin egy gyors mozdulattal kiütötte a kezéből.

- Ha nem tetszik a módszereim, hogy megvédjem a testvéredet lelked rajta, de úgy gondolom jobb lesz, ha te itt maradsz és vigyázol rá - nézet sötéten Tristanra Thorin.

- Nem hagytam volna itt - mordult fel Tristan és oda lépet Balinhoz - elájult?

- Igen - bólintott a törp - nem kellett volna ekkorát ütnöd rá Thorin ennek nyoma maradt - Nézet fel Thorinra Balin.

- Majd elmúlik ahogyan ez előtt is. Most mennyünk és keressük meg azt az átkos betörött.

- Bilbó a neve Thorin - állt fel Balin - igaza volt Artemysnek. Hívd a nevén azt, aki az életét kockáztatva le ment a tárnákba.

- Akkor Bilbó. Menjünk és hozzuk vissza, amíg erre van lehetőségük. Te meg fiú maradj itt - nézet Tristanra a férfi, aki mély gyűlölettel meredt rá.

- Remélem, felzabál az a dög - morogta Tristan.

- Nem olyan könnyű engem megölni fiú. Menjünk - intett a férfi és a csapata lassan utána ment.

Lea aggódva ült az ablakban felhúzott lábakkal és figyelte a tó tükör fodrozódását, majd a hegy felé nézet és összerezzent, mikor megremegett alatta a föld.

- Nem lehet - suttogta maga elé és rémültet lett úrrá rajta - az a bestia még is él.

- Reménykedtem benne, hogy elpusztult, de ezek szerint Mahal nem hallgatta meg a fohászomat - sóhajtott fel Kili aggodalmasan Lea mögött - mond, van esély arra, hogy még élnek?

- Nem tudom, de bízom benne, hogy a testvéreim valahogy megússzák ezt a veszedelmes kalandot. Sötét homály közelit és halál - fordult Kili felé Lea - rossz dolog közeledik.

- El kell hagyni a város szerinted? Kérdezte a férfi, mire a nő bólintott - szólok Bardnak és a gyerekeknek.

- Arty megmondta, hogy a város égi fog, mint a fáklya - hunyta le a szemét a nő - félek, hogy már későn indulunk.

- Meglásd nem lesz semmi gond - tette a kezét Fili a nő vállra - ezt is túlvészeljük és csak rossz emlék lesz minden.

- Bárcsak én is olyan derűsen látnám Fili, de érzem, hogy az elkövetkező napok gyászosak lesznek. Lehet, hogy nővéreim álmai épp olyan valósággá válnak, mint most ez a veszedelem. Nem kellett volna ide jönnünk és annak a dögnek nem kellett volna felébrednie. Miért ér többet az Arkenkő és az arany az életnél? Miért? Kérdezte remegő hangon a nő és lefolytak a könnyei - haza akarok menni Fili. Haza akarom vinni a testvéreimet. Azt akarom, hogy boldogok legyenek, de ez a küldés tönkre tett minket.

- Haza fogtok menni meglásd. Mosolyodott el Fili, de szemeibe épp olyan félelemmel teli aggódás volt, mint Lea-éban.

- Ígérem Lea, hogy haza fogtok menni - szólalt meg Kili - ez nem lesz az utolsó napunk, mert lesz még ezernyi szebb, ami miatt érdemes lesz élni és felkelni minden reggel. Ám előtte küzdeni kell nem is keveset.

Artemys mikor kinyitotta a szemét az öccsét pillantotta, meg akinek az ölébe feküdt. A férfi a falnak vettette a hátát és lehunyt szemekkel pihent, de a nő tudta, hogy egyetlen rezdülésre képes lenne azonnal felpattanni. Vonásai meg keményedtek és tisztes szakállt növesztett mióta velük utazott. Észrevétlenül férfivé vált csak nem akarta észrevenni. Óvatosan felnyúlt és gyengéden megérintette az öccse arcát.

- Meddig feküdtem ájultan? Kérdezte halkan a nő és a férfi felriadt.

- Pár órája csupán.

- Hol vannak a többiek?

- Még mindig lent, de ahogyan a lenti zajok hallom Thorin-ék fogócskáznak a bestiával. Remélem, megpörköli azt a mocskot és akkor szabad leszel.

- Ne mondj ilyet - suttogta Artemys.

- Akárhogy is lesz, megvédelek tőle és elviszlek Frerinhez. Nem ismerem, de egyre szimpatikusabb az a férfi. Bár megjegyzem Hanom jobb férjed lett volna. Ő gyerekkorunk óta szeretett téged.

- Tudom - mosolyodott el fájdalmasan a nő - de nem tudtam volna úgy élni, ahogyan elvárták volna. Hanom túl jó lett volna hozzám és nem érdemelt olyan csúf véget - könnyezte a nő - ahogyan én sem érdemlek boldog életet.

- Dehogy nem. Meglásd egy nap boldog anya leszek és feleség, és rá jössz erre vágytál egész végig. Simogatta meg nővére homlokát szeretettel Tristan - hiszek abban, hogy egy nap boldog leszel.

- Én már kezdem elveszteni a reményt erről, de abban hiszek, hogy neked jobb lesz ahogyan Leanak is. Láttad, hogyan néznek Kilivel egymásra:

- Igen - nevetett fel halkan Tristan.

- Megígérsz nekem valamit öcsém?

- Bármit.

- Összeszeded a bátorságot és megkéred Anari apjától a kezét? Kérdezte somolyogva a nő és Tristan arcán megrándult egy izom.

- Honnét tudsz te Anari-ról?

- Mindig is oda voltál érte. Szép törp leány és egyszer láttam, ahogyan csókot loptál tőle. Meglásd, az öreg örömmel adná neked a leányát.

- Úgy gondolod?

- Te vagy nagyapánk örököse és ki nem szeretné, ha a lánya bekerülne egy olyan gazdag családba, mint a miénk? Te jó lélek vagy Tristan ezt mindenki tudja és egy nagyszerű férfi.

- Erős túlzás a nagyszerű - nevetett fel halkan Tristan - de a nagymama is hasonlókat mondott, mint most te.

- Képes voltál elmondani neki? Kerekedett el a szeme Artemysnek, mire a férfi gúnyosan elhúzta a száját.

- Nem éppen. Rajta kapott Anari-val, akivel éppen nagyon meg hit közelségében voltunk a szobámba - pirult el Tristan - Akkora pofont kaptam tőle, hogy azt hittem lerepül a fejem.

- Te szemérmetlen - nevetett fel halkan a nő - és mit gondolsz a nagymama mit fog intézni?

- Ha haza érek minden bizonnyal el is vehetem Anari-t. Legalábbis ebben reménykedem.

- Várható az, hogy mire arra kerül, a sor már apa leszel? Kérdezte Artemys komorabban, mire a férfi bólintott.

- Megvan rá az esély. Legalábbis ebben reménykedem - mosolyodott el Tristan - most, hogy itt ülök, a halál szélén már nagyon vágyom haza hozzá.

- Miért hagytad akkor ott?

- Mert utánad szaladtam testvérem. Anari is mondta, hogy vigyelek haza, mert oda tartozol. Szerintem ő többet tudod rólad, mint mi. Dís udvarhölgyeként gondolom mindent tudott. Haza kell mennünk Arty.

- Ígérem úgy lesz. Suttogta a nő és felült - de most meg kellene védenünk Bilbót és Thorint.

- Thorint? Még is kitől a sárkányon kívül.

- Önmagától.

Artemys a falhoz lapult az öccsével, mikor a sárkány elsuhant mellettük, és ahogyan hallatt felfele aranyérmék potyogtak minden felé. A nő figyelte a bestiát és a lelke megremegett a teremtét látva és idegesen ragadta meg Tristan kezét, aki őt figyelte.

- A kohók felé tart. Suttogta a férfi - legalábbis arra lehet, ahogyan a nagyapa mesélt róla.

- Ők is ott lehetnek - ráncolta a szemöldökét Artemys.

- Nem tudom, de nem hiszem, hogy végig gondolták ezt az egész fogócskát. Még is mit akarnak ezek az ostobák?

- Meg akarják ölni a sárkányt - lépet előrébb a nő és rettegve figyelte, ahogyan a kohófalai repedeztek, majd összedőltek - a királyok csarnokába csalogatják? Miért oda? Ráncolta a szemöldökét Artemys, ahogyan figyelte ahogyan messze a lángok felcsaptak.

- Hogyan tudnának megölni egy sárkányt?

- Ők nem tudják, még is mit gondoltak? Ezzel csak felbosszantják Smaugot. Itt kardnak nem igazán veszik hasznát itt csak a fekete nyíl tudná elveszejteni az a dögöt - túrt a hajába a nő, majd elgondolkodott - emlékszel arra, hogy merre van a fegyvertár? Nagyapa mesélt róla neked?

- Igen - bólintott a férfi - nincs innen messze. De miért akarsz kardot, ha az előbb azt mondtad, hogy nincs haszna.

- Talán akad ott fekete nyíl. Egy próbát csak megér.

- És ha nincs?

- Kard van, és ha még is lenyelne, minket akadjuk a dög torkán - mondta elszántan Artemys és Tristan bólintott.

- De nem fogunk ma meg halni. Ingatta a fejét Tristan.

- Holnap is ráérünk nem? Mosolyodott el Artemys és felemelte a kezét. Tristan egy ideig habzott, majd megragadta a nő kezét és megszorította.

- Keressük meg azt a nyilat, hogy legyen holnapunk.

Hosszú ideje megint nem jelentkeztem. Nem igazán volt ihlet és energiám írni :( De remélem tetszett nektek azért ez a lassan készülő kis fejezet és megpróbálok igyekezni a következővel ahogyan csak tudok. Bevallom úgy terveztem, hogy több időm lesz írni és hiába volt rá időm most, ha energiám elillant akár  a gondolat. Grincs szerűen utálom a karácsonyt mióta nincsenek a szüleim és az ideig különösen is sz.r volt. Szóval tényleg bocsánat, hogy ennyit késtem.