Három fiú nevetve kergették egymást az aprócska kertben. Díszes ruhájukkal nem törve feküdtek a fűbe és birkózták le egymást, míg az édesanyjuk az egyik padon ült és őket figyelte mosolyogva. A legidősebb fiú felkapva két kisebb testvérét a hóna alá vágta őket és pörögni kezdett, míg azok teli szájból kacagtak.

- Ideje menni a tanítótokhoz – szólt rájuk az anyjuk így lerakta őket és leporolta a tunikájukat, de mosolyuk lehervadt. Artemys megdöbbent, mikor közelebb érve felismerte ön maga idősebb mását az asszonyban.

- Miért vannak még itt? Kérdezte egy hang és a nő ijedten rezzent össze és Artemys úgy gondolta a hang tulajdonosa miatt bújt el a legkisebb fiú középső fivére mögé – kérdeztem valamit Artemys.

- Csak játszottak – pillantott fel Thorinra a nő. Artemys a fejét ingatva mérte végig az őszülő férfit, akinek arcán ugyan az a bosszantó gőg ült, mikor akkor látszott rajta mikor a tulajdonáról beszélt – de már indulni készültek.

- Ha folyton csak bolondoznak nem lesz belőlük semmi. Mordult fel a férfi és a fejével intett mire a fiúk meghajoltak az apjuk előtt és elsiettek.

- Még gyermekek így játszaniuk kell – pattant fel a nő.

- De az orck-ok a küszöbünkön vannak és kellenek a jó harcosok. Nem érhetnek rá holmi ostoba játékokra.

- Alig múltak 7 és 5 esztendősek ne várd tőlük, hogy kardot ragadnak és keményen gyakorolnak, mert az én nem engedem! Artemys a gyerekeinek mondott lehajtott fejű fiúkra nézet, akikben felismert apjuk vonásait és a rettegést is feléje, ahogyan leselkedtek az oszlop mögül.

- A királyuk vagyok, úgy ahogyan a tied is asszony...

- Én meg az anyjuk – állt szorosan a férfi elé Artemys – lehet, hogy a királyuk vagy, de első sorban az apjuk. Így viselkedj e szerint.

- Meg kell tanulniuk megvédeni magukat ezt neked is tudnod kell. Főleg a legkisebbnek – húzta el a száját a férfi és Artemys szeme megvillant.

- Nem értelek téged Thorin – ingatta a fejét a nő – mióta megszületett szinte semmibe veszed pedig ő is a te véred. Ő is egy Durinok közül.

- Több benne a te véred és ez nem jó. Átok verte külseje még jobban arra kellene biztatnia, hogy jobb legyen. De játszik és nem törődik semmivel.

- Mert gyerek és alig öt éves! Ami pedig a külsejét illeti úgy tökéletes, ahogyan van. A Valáknak hála ő életben maradt és megengedték, hogy velem maradjon nem, mint Omran.

- Meglehet, de rossz sorsot kapott azzal a fehér hajjal és fele más szemmel nem beszélve a tünde nevéről, amit adtál. Az engedélyem nélkül nevezted el, úgy ahogyan a másikat. Artemys végig mérte a fehér hajú gyermeket, aki az egyik oszlop mögül hallgatózott a fivéreivel. Sírásra görbülő szája megszorongatta a szívét és legszívesebben magához szorította volna a másik kettővel együtt.

- Nem tudod megbocsátani ezt soha? Kérdezte Artemys hitetlenkedve – a Valál sugallták a neveket, ezt te is tudod. És én ki vagyok, hogy ellen szegüljek nekik? Nem engedem, hogy tönkre tedd a gyerekkorukat, ahogyan a nagyapád a tiedet.

- Óvatosan asszony, mert rosszul jársz –emelte fel az ujját figyelmeztetően Thorin – ők az én fiaim is és ennek megfelelően én is beleszólok a nevelésükben. Hamarosan Rion-t elküldöm a nagybátyjukhoz így közel lesz a népéhez. Ő dúnadának született nem törpnek jobb helyen lesz ott. Frerin öcsém úgy is olyan rettentően magányos – forgatta a szemét a férfi – ellenben a másik kettőnek a nevelését innentől én magam veszem kézbe. Neked meg ott lesznek a lányok ám Dís-t ide hívattam, hogy segítsen neked. Nem szeretném, ha olyan éles nyelvük lenne, mint az anyjuknak.

- Rion-nak még szüksége van rám – mondta Artemys a könnyeit nyelve.

- Ha folyton a szoknyád mögé bújik nem lesz belőle soha férfi.

- Elmegyek vele...

- Neked itt a helyed mellettem nem máshol... főleg Frerin közelében. Nem engedlek, el ezt jól vésd a fejedbe.

- A gyerekem mellett a helyem, és ha kell elviszem az összeset a közeledből, mert a téboly újfent megkörnyékezte az elméd és én nem fogom hagyni, hogy egy olyan alak mellet nőjenek fel mint te – kiabálta a nő. Artemys szemöldök ráncolva hallgatta önmagát és nem értette mit jelent az „újfent".

- Ne fenyegetőzz asszony, mert Mahal nevére mondom, nem állok jót magam ért – sziszegte a férfi.

- Hagyja anyát – Kiáltotta Rion és az anyja elé állt – nem engedem, hogy bántsa!

- Te mit keresel itt? Förmedt a fiára Thorin – menj a fivéreid után.

- Nem! Mondta dacosan a fiú és szemöldök ráncolva nézet fel az apjára. Thorin kirázta a hideg, ahogyan bele nézet fia kék és zöld szemeibe, amikben úgy izzott a harag akár a parázs.

- Azt mondtam tűnés! Kiáltotta el magát Thorin és felemelte a kezét. Mindkét nő egyszerre kiáltott fel.

Artemys sikoltva ébredt fel. Lea, aki mellette aludt ijedt fordult le az ágyról és kétségbe esetten nézet a nőre. Nem sokkal később a törpök rontottak be a szomszédos szobából a kezükbe eső legelső tárgyal a kezükben.

- Mi történt? Kérdezte Thorin aggódva és a maga elé meredő Artemysre nézet és leeresztette a gyertyatartót.

- Sikoltva ébredt. Arty jól vagy? Nézet a verejtékben úszó nővérére, aki nem reagált semmire.

- Artemys jól vagy? Hajolt oda Thorin, mire a nő rá nézet olyan mély gyűlölettel, a szemében, ami megrettentette a férfi. Artemys kapkodva vette a levegőt, majd mindenkit meglepve teljes erőből arcon vágta Thorin-t, aki nagyot nyekkent a padlón.

- Mi ütött beléd? Kérdezte a férfi az arcát fogva és döbbenten nézet a nőre.

- Artemys miért tetted ezt? Fordult nővére felé Lea.

- Bántotta – suttogta a nő és eleredtek a könnyei – bántani fogja.

- Nem bántottam senkit Artemys - Ráncolta a szemöldökét Thorin - biztosan valami rosszat álmodtál.

- Kit? Kérdezte Lea – kit bántott Thorin?

- Mondtam, hogy nem bántottam senkit Lea! Csattant fel Thorin.

- A fiamat – folytak Artemys könnyei.

- Álmodtad csupán – érintette meg a nővére arcát, aki összerezzent.

- A fiadat? Mondták egyszerre a törpök és Bilbó tanácstalanul ráncolta a szemöldökét.

- Ki az apja? Kérdezte Bilbó, mire mindenki rá nézet – most mi van ez egy lényeges kérdés nem?

- Ki az apa a fiadnak lányom az álmodban? Kérdezte Balin és leült a nővel szemben és kedveskedve megfogta annak a kezét.

- Thorin – mondta halkan a nő és a férfi nem próbálta leplezni a kezdeti örömét, majd lehervadt a mosolya.

- Soha nem ütnék meg egy gyereket Artemys főleg a saját véremet.

- Még akkor sem, ha tünde neve van és inkább dúnadán, mint törp? Kérdezte a nő. A törpök halványan elmosolyodtak és Lea is felsóhajtott csak Tristan ráncolta a szemöldökét, de hagyta magát kihúzni, hogy hármasba maradjanak Artemysék.

- Ez az álom csupán a félelmed az elkötelezettségtől. Mosolyodott el Balin.

- Nem csak álom volt nagyon is valóságos.

- Én vagyok a hibás, hiszen én rontottam rád – Nézet a nőre bűntudatosan Thorin - Ígérem, hogy soha nem ütöm meg a gyerekeinket.

- És nem veszed el tőlem őket?

- Miért is tenném?

- Hogy kínozz – suttogta a nő és a kezébe temette az arcát – ígérd meg, hogy hagyod gyerekeként élni.

- Ígérem Mahal nevére, ha egyszer gyerekeink lehetnek, úgy formálhatod őket ahogyan szeretnéd.

- És én adhatok nekik nevet. Nézet a férfira, mire az elkomorult.

- Ez a hagyományaink ellen van – ingatta a fejét Thorin – eddig nem volt példa arra, hogy egy asszony nevezze el a gyermekét ez a férfi elő joga.

- Ez a végső válaszod?

- Fiam ez fontos Artemysnek enged meg neki, hogy ha nem is az első fiatokat, de legalább a másodikat ő nevezze el. Bár megjegyzem ez egy korai dolog lévén, hogy nem vagytok házasok még.

- Egy ígéretet kérek tőled Thorin csupán semmi többet. Enged meg, hogy olyan nevet adjak a fiunknak, majd amit Valák sugallnak. Ragadta mega férfi kezét kétségbe esetten a nő. Thorin érezte, ahogyan Artemys remeg és tekintette rémült volt.

- Legyen. Áldásomat adom arra, hogy olyan nevet adj, a fiúnknak az első után amilyen akarsz és hogy a Valák sugallata név felet sincsen ellenvetésem.

- Nem feledem az ígéretedet – emelete a homlokához a férfi kezét.

- Remélem, most már nyugodt leszel – mosolyodott a nőre Thorin és Balin is kedveskedve simogatta meg Artemys hátát.

- Összezavarodtál az elmúlt napok sűrű eseményeiben ezért kísért ez az álom, de most nyugodt lehetsz.

- Remélem – bólintott a nő, majd Thorinra nézet – ám csak, hogy tudd. Népemnél fontos az adott szó, ha egyszer is bármelyiket is megszeged, soha nem bocsátom meg és el fogok menni tőled a lehető legmesszebbre.

- Ez nem fog megesni soha sem kedvesem.

Lassan jött és bevallom nem olyan lett, mint ahogyan terveztem. Valamiért nem tetszik :( rejtély miért, de ez a fejezet is nagyon csiga gyorsasággal készült amiért bocsika mindent olvasómtól és nem is olyan, mint a megszokottak, de igyekszem a következőt jobbra írni.

Ami pedig a gyerekeket illeti csak is egynek a neve szerepel az is becézve. A Rion név egy hosszabb névnek a rövidítése és, hogy a testvérei neve mi az maradjon még rejtély, mert kitudja hogy lesznek-e ;) Külön érdekesség, hogy miközben írtam jöttem rá, hogy az egyik történetem főszereplőjének a bece ne is Rion, aminek ideje lenne hozzálátnom, mert a novellák nem írják meg egymást. Amúgy ott is szerepel az Artemys név.... igen végig kísér ez XD