Thorin leült az egyik ládára és figyelte a testvéreket, akik öt figyelték, ahogyan a kezében forgatta a medált.

- Miért nem mondtátok el? Kérdezte Thorin egy idő után nagyon halkan.

- Nem tartottuk fontosnak – felelte Tristan – minket dúnadának neveltek nem törpnek. Mit számított volna, ha tudjátok kik is vagyunk?

- Akkor is egy részetek törp – szorította meg az ékszert Thorin – Ervus unokái. A népem tagjai vagytok... ha tudtam volna, nem bántam volna veletek olyan mostohán, az elején.

- Artemys azt akarta és mi is, hogy úgy ismerjetek meg minket, ahogyan minket neveltek, akik vagyunk és nem az aminek születünk – sóhajtott fel Lea.

- De hiszen ti vagytok az öreg féltet kis kincsei – kerekedett el Glóin szeme – Ervus nagy tisztelet övezi.

- A gyerekek Ervus unokái, de részben Samir úr gyerekei is – szólalt meg Óin – én megértem, hogy titkoltátok, de eleinte nem értettem miért ám végül lassan ráá jöttem igy nem szóltam – veregette meg Tristan vállát az öreg törp!

- Te végig tudtad? Hitetlenkedett Glóin.

- Hát persze Koja másai is lehetnének, meg aztán láttam is őket egyszer Ervusnál – mosolygott Óin, mire mindenki felnyögött.

- Jaj, Óin – sóhajtott fel Glóin.

- Arty volt az aki a legjobban nem akarta, hogy tudjuk – ingatta a fejét Kili, majd megdermedt, mikor a nagybátyja rá meredt – megesküdtem neki, hogy nem jár el a szám. Sőt egyike vagyok azoknak, akik rá jöttek, hogy kicsoda – húzta ki magát Kili.

- Tudtátok nagyon jól, hogy Kojela miatt...

- Thorin, Kojela és Artemys meglehet, hogy egy ugyan az a személy, de még is mások. Akik rá jöttek kicsoda megesküdtek neki, hogy nem beszélnek... tudod miért? Mert Kojela a törpöt megismerted, de Artemys a dúnadánt nem. Szerintem azt akarta, hogy ezt az oldalát ismerd meg. Veregette meg a barátja vállát Balin.

- Van valami, amit tudnom kell még róla? Kérdezte Thorin.

- Van egy jegyese Hanom. Ő egy rendes ember, aki elfogadta annak, aminek született – felelte Lea – szóval nem hiszem, hogy közeledned kellene felé...

- Hanom-ot megölte Ergon. Mondta hidegen Thorin és lassan Tristan elé sétált – a nagyapátok megengedte nekem, hogy udvaroljak neki és nekem ígérte.

- A nagyapa nem tett volna ilyet – mosolyodott el a férfi gúnyosan - Az udvarlást biztosan megengedte, de azt, hogy elvedd, a nővéremet a beleegyezése nélkül nem hiszem. Artemys elfutott előled hét teljes éve. Nem tudom mi vitte rá, de annyi biztos, hogy oka volt erre. Valami megijesztette és úgy hiszem, neked ehhez van valami közöd és a nagyapám felé érzet tiszteletből nem csaplak le Thorin. Az a medál, ami adtál a növéremnek gyökeresen megváltoztatta az életét... nem tudod normális életet élni egy olyan ígéret miatt, amit gyerekfejjel tett.

- Nagyon sajnálom, de majd törlesztem az adósságomat. Mikor vissza szerzem a királyságomat méltó helyre kerültök...

- Nem érdekelnek, a címek a vagyon... mert nekem te nem vagy királyom. Én dúnadán vagyok, nem törp. Fordított hátat a férfinak Tristan és Artemys mellé ült.

- Nem tudom mit ígért neked a nagyapa, de azt biztosan nem, hogy elveheted. A nagymama sem engedné meg azt, amit te állítottál. Valahogy nem tudlak elképzelni a nővérem mellett. Túl sok benned a sötétség és ezen út során többször bizonyítottad azt, hogy nem vagy hozzá való. Frerin öcséd ellenben méltóbb lenne Artemyshez és ahogyan kivettem a nővérem szavaiból nem közömbös felé. Remélem, ezt tiszteletben tartod. Nézet rá Thorinra ridegen Lea.

- Nem hittem volna, hogy egyszer ezt mondom, de a dúnadánoknak igaza van Thorin – bólogatott Dwalin – Frerin mellet biztosan jobb sorsa lenne. Nézz csak rá, szerintem életében nem érte ennyi szörnyűség mióta velünk van.

- De én miatt nem halt meg senki sem – felelte Thorin.

- A nagybátyánk az életét adta a te öcsédért és te képes lennél ezt felróni a testvérednek? Állt fel Lea – büszkeséggel tölt el, hogy Primarir érte és nem érted halt meg. Nem ismerem az öcsédet csak messziről láttam, de ahogyan a nővérem mesélte ezerszer jobb lélek, mint te, mert ő soha nem vagdalózott volna ilyen aljasul. Jobb lett volna, ha Arty titka titok maradt, mert mohon vágyakozol egy olyan asszonyért, aki csak azt mutatta, amit látni akartál.

- Az a nő megmutatta nekem mire vágyakozik... és hiszem, hogy igaz volt – csattant fel Thorin – egy nap meg fogjátok ti is látni.

Artemys felült az ágyban és szemöldök ráncolva és rémülten nézet körbe, de mikor felismerte a bútorokat megkönnyebbülten sóhajtott fel. Hát túlélte az a borzalmat gondolta magában, majd ki fújta ki a haját az arcából. Oldalra pillantva észrevette a székeken ülő testvéreit, aki egymásnak dőlve aludtak, majd a szanaszét heverő hortyogó törpöket. Halványan elmosolyodott, de felszisszent.

- A fejem – kapott oda a nő – a csudába – mászott ki óvatosan az ágyból és a törpöket ki kerülve ki ment a tornácra, hogy friss levegőhöz jusson. A lenge hálóruhát, amit minden bizonnyal a vendéglátójának asszonya adott neki kölcsön meglebegtette az éjjeli szellő, ahogyan a kibontott haját is. Élvezte a szél cirógatását az arcán és figyelte az apró lámpásokat, ami megvilágították a vizet.

- Neked pihened, kellene – szólalt meg Thorin nem messze tőle és Artemyst ijedten nézet oda, ahol a férfi ült és pipázott – nem szabadott volna fel kelned.

- Jobban érzem magam – hazudta a nő, mire a férfi halkan felnevetett.

- Biztosan – hagyta rá Thorin, majd felállt ahol eddig ült és Artemys felé sétált, aki ijedten lapult a falnak, mert fenyegetőnek látta a férfi – de jobban örülnék neki, ha nem hazudnál nekem... Kojela.

- Én nem...

- Jól gondold, meg mit válaszolsz kedvesem – emelte a nő szeme elé a medálját a férfi. Thorin figyelte Artemys arcát, amin először a döbbenetett, majd a megkönnyebbülést vélte látni.

- És most mit teszel? Kérdezte halkan a nő.

- Nem űzlek el magam mellől az is biztos, azt a hibát nem követem el még egyszer, hogy hagylak elmenni. Nem engedlek el és ebbe bele kell törődnöd.

- Thorin...

- Majd bele pusztultam, mikor azt hittem belefulladtál a folyóba, de most itt állsz előttem. Mahal igazi csodát mutatott, hogy életben hagyott nekünk –érintette mega nő arcát – és most, hogy tudom, az igazat szárnyal a lelkem. Bár soha nem fogom megérteni, miért nem mondtad el kilétedet felém.

- Mert azt akartam a valós énemet ismerd meg nem azt, amit látni akartál.

- Annyi biztos jóval érdekesebb és bosszantóbb jelenség vagy dúnadánként, mint a behódoló törp leány. Igazam volt, mikor azt mondtam rengeteg arcod van... és én mindet ismerni akarom.

- És mi van, ha olyat látsz, amit nem szeretnél?

- Ettől az egytől nem félek – ingatta a férfi a fejét, majd a nő nyakába csatolta a medált. – te, mindig ugyan az a becsületes és igaz lélek maradsz, akármilyen néven is mutatkozol be. – Suttogta Thorin és gyengéden elsimította a nő tincseit, majd óvatosan végig rajzolta a nő nyaka vonalát. – Mahal-ra meg fogsz fázni ilyen lenge ruhában– sóhajtott fel a férfi nagyon mélyen és levette a köpenyét és sietve betakarta a nőt, aki döbbenten hagyta – nem illő így... mutatkoznod, mert még végül rajtad maradna sok férfi pillantása.

- Éjjel van Thorin ki venne észre engem?

- Én – felelte a férfi halkan és gyengéden a kezébe vette a nőjét – te reszketsz. Jobb lenne, ha bemennél.

- Valóban – mondta a nő, de nem mozdult csak fogta a férfi kezét, amiből csak úgy áradt a hő. Egyikőjük sem indult el csak álltak egymás előtt és hallgatták, ahogyan a tó lágy hullámai az oszlopoknak, csapodnak és ringatták a csónakokat.

- Be kellene mennem – szólalt meg Artemys és tétován tett egy lépést, de Thorin magához ölelte és a karjaiba fogta jó szorosan.

- Még is maradj egy kicsit – suttogta a nő fülébe a férfi megborzongatva Artemyst – még hadd tartsalak a karjaimban.

- Nem helyes, amit teszel Thorin... ijesztően illetlen is. Mondta Artemys és próbált kiszabadulni a férfi karjaiból.

- Túl rég óta kerestelek és most, hogy itt vagy nem szeretnélek elengedni semmi pénzért. A lelkem annyira boldog, hogy itt vagy mellettem és ezernyi sötét napot is beragyogsz nekem... mond, hogy engedhetném el az én csillagomat?

- Most is úgy gondolom, nem vagyok való neked – felelte Artemys – és ez nem fog változni, akármilyen szépen is beszélsz. Te király vagy és én csupán egy egyszerű lélek, aki nem akarja elkötelezni magát egy számára elérhetetlen személyhez. Nem vagyok hozzád való – ingatta a fejét Artemys. Thorin lágyan elmosolyodott és a két keze közzé fogta a nő arcát.

- Ezt hadd én döntsem el kedvesem – mondta nagyon halkan – már akkor tudtam, hogy te kellesz, mikor bejöttél az öcsém dolgozószobájába lehajtott fejjel és megvédted előttem. És te sem gondolsz másképp rám, mert akkor nem szaladtál el volna a világba, ha nem félnél az érzéseidtől. Érzem és tudom, hogy legbelül te is vágyakozol arra, amire én.

- Nem lehet... nem helyes – suttogta Artemys és próbálta állni a férfi átható pillantását.

- Nagyapád örömmel adta áldását, hogy udvaroljak neked, és hogy ha igen mondasz, az asszonyom legyél. Kérlek, ne harcolj önmagaddal.

- Én nem Kojela vagyok, ha nem Artemys aki nem kíván behódolni egy férfinak. Húzta ki magát a nő és dacosan Thorin szemébe nézet.

- Nem? Kérdezte Thorin, majd sután felnevetett halkan – mond, akkor miért reszketsz a kezeimben? Miért nem eresztesz el?

- Én nem szeretlek – rebegtek a könnyek a nő szemében, amit a férfi gyengéden letörölt.

- Piszkosul rosszul hazudsz nekem most, hogy tudom ki vagy valójában – mosolyodott a nőre a férfi – de legyen így. Ám nem fogom hagyni, hogy elmegy vagy másé legyél.

- Nem leszek az asszonyod...

- Mond, ha az öcsém kérdezte volna, hogy legyél, az asszonya ugyan ezt felelted volna? Kérdezte váratlanul a férfi, ami már egy ideje marcangolta a lelkét.

- Thorin...

- Ugyan úgy visszautasítottad volna? Kérdezte kissé ingerültebben, mint szerette volna.

- Nem – felelte a nő ezzel meglepve a férfit.

- Őt választod? Tolta el magától Thorin Artemyst.

- Egyikőtöket sem – ingatta a fejét a nő – bár fontosak vagytok a számomra, de megtanultam, hogy ezeket a személyeket könnyen elvesztem. Így vedd komolyan azt, hogy vissza szeretném utasítani a közeledésed – hajtotta meg magát Artemys és elindult, de a férfi újból megragadta a karját.

- Nem fogadom el ezt az ostoba érvet. Lehet, hogy Frerin elengedett és én magam sem mentem utánad, mikor kellett, de mint mondtam ezt a hibát még egyszer nem követtem el. Hajolt a nőhöz, majd még mielőtt Artemys reagálni tudott volna, mit is tervezz megcsókolta hosszan. Érezte, ahogyan a nő a karjaiban remeg így szorosabban magához vonta.

- Te... te... - kereste a szavakat a nő - Hogyan mertél aljasul csókot lopni? – villant meg Artemys szeme meglepve a férfit, majd a nő pofon vágta olyan erővel, hogy át esett a korláton és belezuhant a tóba. Prüszkölve jelent meg és hátra simította a haját az arcából úgy nézet a gőgös arcra, majd a döbbent tekintetű kirohanó társaira.

- Itt meg mi a fene történt? Kérdezte idegesen Lea.

- Nagyra becsült vezéreteknek hideg fürdőt kellett tennie, mert túl fűtötte a szenvedélye – húzta fel az orrát a nő és bevonult királynői méltósággal a házba. A törpök és a két dúnadán sötéten nézet le Thorinra, aki úgy érezte, hogy nem ajánlatos neki felmennie a házba.

- Csak megcsókoltalak nem az erényedre törtem – kiabálta a nő után Thorin.

- Ez is épp elég ok, hogy felnégyeljelek – nézet le Thorinra Tristan ijesztően sötéten.

- Egy csók miatt ekkora hisztit csapni. Bezzeg, mikor Frerin tette azt biztosan nem képelted fel – kiabálta a férfi indulatosan. Artemys kivágódott a házból és csak a korlát fogta meg.

- Először ittas volt és utána bocsánatot kért, ahogyan kell. Másodjára engedély kért. Nem mit te, aki aljasul lelopta az ajkamról a csókot.

- Mi? Kétszer?! Bődült Thorin – az a mocsok!

- Igen, és ő végig tisztességes volt nem, mint te. Ezért sem mennék hozzád!

- Majd meglátjuk asszony!!! Mutatott fel a férfi – meglásd, hogy a nejem leszel!

- ARTEMYS!!!! A NEVEM ARTEMYS NEM PEDDIG ASSZONY!!! Kiabálta a nő dühösen vérbe forgó szemmel.

- Oh, és aggódtam – forgatta a szemét Dwalin – jól van gyerekek minden visszatért a rendes kerékvágásba.

- Úgy tűnik – sóhajtott fel Balin.

- Bácsikám úszol még egy keveset, míg lehűtöd magad vagy pecázunk ki? Kérdezte leplezetlen vigyorral az arcán Kili, mire Thorin dühösen csapott a vízbe és törp nyelven hosszú káromkodásba kezdett – szerintem még hagyjuk ott – fordult a társaihoz Kili, mire azok egyetértően bólogattak Thorin legnagyobb bosszúságára.

Pünkösdre való tekintettel így az ünnepnapra gondoltam elhozom nektek hőseink kalandjainak újabb részét. Bár nem olyan esemény dús, de annál érdekesebb volt szerintem. Nem tudom ti hogy vagytok vele és mennyire lett számotokra élvezhető, de remélem elnyerte egy hangyányit a tetszéseteket. Ki hogy volt vele és mit gondoltok Thorin és Artemysről?Illetve, mit gondoltok a törpök véleményéről? Miszerint Frerinnel jobban járna.