Tristan kilökte a hordó tetejét és mélyen beszívta a levegőt olyan mélyére mintha évek óta most szívott volna először igazán levegőt. Nem is zavarta, hogy a vállára mászott az ijedt egér, akivel egy hordón osztozott, és aki éppen nem tudta eldönteni, hogyan is került oda. Nem sokára minden törp így tett, ahogyan Tristan. Lea, olyan hévvel vágta ki a tetőt, hogy kis híján eltalálta Dwalint, aki éppen mellé sodrott nem éppen hölgyhöz méltóan fejezte ki magát a szökésről. A tizenhatodik hordó, amiben utolsó tagjuk lapult maradt az egyetlen csupán, amiből nem kandikált ki a benne lapuló, de az sem, sokáig mert Bofur és Bifur nagy nehezen lerángatták róla a tetőt és így kiszabadult Artemys is, aki igen viharverten dugta ki a fejét.

- Jól vagy? Kérdezte kíváncsian Bifur belesve a hordóba, mikor a nő vissza bújt.

- Nem – válaszolt morcosan a nő, akinek elgémberedtek a tagjai.

- Arty is jól van – kurjantotta vidáman Bofur, majd bele nyúlva a hordóba kissé felhúzta a nőt – már morgolódni tudsz ez a javulás jele – nevetett rá.

- Nem hittem volna, hogy megint ebben a folyóban fogok ki kötni, de legalább most nem a vízben vagyok.

- Reméljük ez így is marad – jelent meg Thorin hordója Artemys mellett – és, ha rajtam múlik nem is fogsz – kapaszkodott meg a nő hordójában, hogy a víz ne sodorja tovább – a hátad, hogy van?

- Semmi baja – legyintette a nő, majd kihúzta magát és ijedten nézet körbe – Bilbó hol van?

- Meg vagyok – szólalt meg a hobbit, aki egy hordón ült és kétségbe esetten kapaszkodott falfehér arccal – legalábbis azt hiszem.

- Szegénykém – sóhajtott fel a nő.

- Mindenki meg van! Kiáltotta Fili hátulról, mire Thorin intett neki, hogy megértette, majd Artemyshez fordult – biztosan jól vagy?

- Igen, de jobban lennék a szárazon. Nem szeretek csónakázni főleg egy hordóban – ingatta fejét a nő – sőt az enyém még meg is volt jelölve szerintem káposzta lehetett benne ezért kapott jelölést. Büdös.

- Át jöhetsz az enyémbe – mosolyodott el Thorin, mire Artemys nőietlenül felhorkantott.

- Nem férnénk el, mert egy nagydarab törp vagy és nem is tudom ki panaszkodott az elején, hogy alig fér el – morgolódott a nő.

- Összehúznák magunkat.

- Férfiak – forgatta a szemét a nő és lelökve a hordójáról Thorin kezét, majd előrébb evezett – komolyan egy nap kiverem a fogaidat abból a királyi arcodból.

- Adhatnék egy tipped neked nő ügyben? Kérdezte Bofur, mire Thorin felvonta a szemöldökét.

- Megoldom magam is – mordult fel Thorin, mire Bofur csak vállat vont és figyelte, ahogyan a vezére Artemys után evez.

- Sok sikert – nevetett fel a törp.

Balin, aki nem messze volt Tristantól szemöldök ráncolva figyelte a fiút, aki a hordó szélére borult.

- Jól vagy komám? Igen, zöldülsz. Mosolygott az öreg törp, mire a dúnadán csak legyintett.

- Túlélem... valahogy – mondta a férfi és felnyögött, mikor újabb kört tett meg a hordója.

- Nem bírja a hajókázást – szólt Balinnak Lea – gyerekként sem tudta elviselni a csónak imbolygását, mikor elvittük horgászni – nevetett fel a nő és Tristan elhúzta a száját.

- Át érzem –döntötte a homlokát Fili a hordó szélének – ebben a hordóban alma volt, de egy darab sincs benne. Nagyon éhes lettem.

- Nyafogtok itt nekem, mint a vén asszonyok – bődült el Dwalin – na, de hol fogunk partra szállni? Kérdezte a férfi és próbált Thorin és Artemys felé evezni.

- Ar...

- Most maradj csendben nem érek rá a butaságaiddal foglalkozni – intette le Artemys Thorint, aki időközben oda ért mellé – valamit hallok. Te nem? Mintha zúgás lenne? Füllett a nő.

- Igen, én is hallom – mondta a férfi és rémülten nézet össze a nővel és egyszerre fordultak meg és kiáltották el magukat.

- ZÚGÓ!!!

- Neee, már – kiáltotta kétségbe esetten Tristan és valahol Bilbó is felnyüszített és elátkozta magát, hogy ő bizony önként és dalolva lépet ki az otthonából. Igazi kétségbe esés lett úrrá a társaságon, mikor már maguk előtt látták a veszedelmes sziklákkal teli folyó szakaszt, amin a víz hullámai örült módon hömpölygött tovább. Tudták, hogy a hordok elég erősek, hogy át érjenek a zugón, de egy rossz mozdulat és ki eshetnek belőle és akkor nagy eséllyel vízbe fulladhatnak. Lea idegesen figyelte az öccsét, aki úgy kapaszkodott a hordóba, hogy onnan nem igazán tudta volna senki leszedni, még az egér is bebújt a férfi zekéjébe és ott reszketett tovább. Mindenki félelemmel telve várta, hogy elérjék a veszélyes folyószakaszt, de Artemys ijedt kiáltásságra mindenki torka összeszorult.

- Mahal szakállára! Hibás ez a hordó! Jön be a víz!

- Add a kezed! Bődült Thorin és a nő felé nyúlt, de az akármennyire is próbálta elérni nem tudta. Artemys felsikoltott, mikor elérték a zúgót és neki csapódott az egyik sziklának és megrepedt a hordó. Thorin kétségbe esetten evezet a karjaival és így tett mindenki, aki a közelükben volt, hogy valahogy elérjék a széteső hordóban lévő Artemyst.

- Próbálj meg átugrani! Kiáltotta Dwalin, de akkor már késő volt a hordó újfent neki ütközött a sziklának és darabjaira esett. Artemyst elnyelték a hullámok. Lea hisztérikusan felsikoltott és nővére nevét kiabálta a táraival együtt. Nem sokkal később felbukkant Artemys és kapálózva próbált a víz felszínén maradni és elkapni Bofur feléje nyújtott kezét, de sehogy sem tudod megkapaszkodni benne, mert folyton kicsúszott a keze. Többször merült a víz alá és mindig valamelyik másik törp közelébe jött a felszínére, de egyik sem érte el és ez fokozta bennük az ijedelmet. Az egyik nagyobb hullám végül Thorin mellé sodorta, aki azonnal megragadta a nő ruháját és minden erejét összeszedve megpróbálta behúzni a hordóba.

- Kapaszkodj belém! Kiáltotta Thorin a nőnek, aki mindent megtett, hogy fogást találjon a férfiban, de ereje végén volt.

- Thorin vigyázz!!! Kiáltotta Nori és előre mutatott. A férfi szeme megrebbent, mikor meglátta a vízesést, de ideje sem volt rá készülni. Egymás után csorogtak le rajta és ömlött rájuk a hatalmas víztömeg. Prüszkölve és köhögve dobta fel őket a víz és próbálták a hajúkat kisöpörni az arcukból, hogy lássanak. A víz nem csillapodott, sőt inkább vadabbul zúgott tovább. Thorin ijedten emelte fel a kezét, amiben Artemys szakadt ruha darabja volt. A félelem lett úrrá rajta és kétségbe esetten nézet körbe de, nem vette észre sehol a nőt.

- ARTEMYS!!! Kiáltotta a férfi és fürkészve leste a vizet, hogy valahol felbukkan a nő, de nem úgy lett. A víz kiragadta a kezei közül és nem is bukkant fel sehol sem.

A gyásztól sújtott társaság kievickélt a partra és erőtlenül rogytak le ki-ki ahol földre lépet. Senki sem szólt a másikhoz csak meredtek maguk elé csak Lea sírdogált Tristan vállán, aki maga is sírt. Nem tudtak nekik semmi mondani ugyan nem volt a testvérül a nő, de az útjuk során igazán fontos lett a nagyszájú dúnadán nőszemély. Fájt nekik is a vesztesség. Thorin a kezében tartott ruhadarabot fogta, amiben nem rég a nő volt és legszívesebben beleüvöltötte volna a fájdalmát már a lemenő napba, de nem jött ki hang a torkán. Tehetetlenül fájdalomtól meg gyötörten szorította magához az anyagot és fohászkodni kezdett, minden valához, hogy legyenek olyan kegyesek hozzá és adják vissza neki a nőt. De tudta ez lehetetlenség, hiszen senki nem élhetett volna túl azokat a veszedelmes sziklák okozta csapásokat a víz alatt.

- Nem tudtam meg menteni – mondta maga elé a férfi – pedig itt volt a kezemben.

- Ne hibáztasd magad Thorin nem tehettél semmi sem. A folyó túl erős volt. Veregette meg a férfi vállát Balin.

- Remélem gyorsan vége lett – mondta nagyon halkan Nori – nem érdemelte ezt a csúf véget.

- Férjhez kellett volna mennie és boldogan élnie – szipogta Dori – olyan kedves lány tudod néha lenni. Ez nem igazságos, meg menekült attól az Ergontól és most vízbe fullad?

- Nem halhatott meg! Csattant fel Kili – Artemysről van szó, aki annyi kalandot túlélt és már egyszer túlélte azt, hogy bele esett ebbe a folyóba. Igen túlélhette – remegett a férfi szája – igen is él.

- Kili el kell fogadnunk, hogy oda veszett – csattant fel Dwalin – így is fájdalmas az egész nem kellene hitetgetni Leát és Rist.

- De ő még is csak Artemys nyugatról. Ő egy dúnadán és olyan, mint mi.

- Kili – szólalt meg Lea – elment. Nem érzem – könnyezte a nő.

- Vége van – mondta Tristan halkan. Bilbó, aki a társaságtól messzebb volt halkan sírdogálni kezdett és magát hibáztatta az egészért, hogy nem talált semmi jobb utat a kijutásra. Meg menekültek, de nagyon nagy volt érte az ár.

Hát ez a fejezet lehet nem lett sokak kedvence szóval sajnálom, de remélem azért tetszett nektek kis hobbitkáim :3