Napok vagy talán más fél hét is eltelt mióta Thranduil börtönébe senyvedtek és az igaz megnyugvást Bilbó és egy Milror nevű tünde fiú hozta el nekik, alig pár napja, mikor elmondták, hogy Artemys és Thorin jól vannak. Ez megbékítette mindenki lelkét. A királyból Lea nem igazán tudd semmi kihúzni és ő sem beszélt bármennyire is faggatta vagy próbálta le kenyerezni. Ő nem volt áruló és soha nem is lesz. Ám, mikor másodjára hívatta a király és akkor sem felelt a kérdéseire durván elzavarta. Vissza fele jövet vette észre az egyik oszlop takarásában álló mosolygó Ergont, akit legszívesebben ott helyben leszúrt volna, akár egy malacot. Rossz jelként tekintette a tünde felbukkanását és mikor Milror közölte vele, hogy Artemys beleverte a tünde fejét a rácsba tudta, hogy ezért kegyetlen bosszút fog állni, majd Ergon. De nem tudta, mikor és ez felettébb bosszantotta és mikor reggelt felkelt rettentő nyugtalansággal idegesen járkált a cellájába várva, hogy Bilbó vagy Milror megjelenjen. Hangokra kapta fel a fejét és az ajtóhoz rohant, majd egy ugrással felcsimpaszkodott a kis ablak rácsára. Rossz érzése támadt, mikor valahol nagyon mélyről egy férfi üvöltését vélte kihallani és erre összeszorult a gyomra.

- Te is hallod? Szólalt meg Tristan a szemben lévő cellából – olyan, mintha Thorin lenne.

- Igen, valami szörnyűséges dolog történhetett – mondta Lea remegő hangon.

- Valami baj érhette a bácsikánkat? Kérdezte Kili aggodalmasan.

- Nem hiszem – ingatta a fejét Lea – úgy gondolom Artemysel. Talán Ergon keze lehet az egész mögött.

- Az a patkány tünde – mordult fel a szomszédos cellában Fili – ha bántotta a bácsikánkat vagy Arty-t Mahal nevére mondom, felnégyelem.

- Csitt, valaki jön. Legolas! Kiáltott Lea a férfi után, aki megtorpant és a nő szíve kihagyott egy két ütemet, mikor felismerte a vállán lévő fiút. Az a tünde ifjonc volt, aki híreket hozott a nővére és Thorin felül – mi történt! Kérlek, téged mond el! Legolas nem fordult meg és ne is válaszolt csak ment tovább nagy sietve őt követte a szaladó Legolin, aki után semmi esély sem volt kiáltani. Lea leugrott a földre, majd maga elé meredt. Valami szörnyű dolog történhetett... úgy érzete üvölt a lelke.

Artemyst a földre dobták, majd a haj fonatánál fogva húzni kezdték az első fáig, miközben Ergon mosolyogva figyelte. Az erdő egyik eldugottabb részén lehettek messze Thranduil őrségétől mélyen minden segítségtől.

- Tudod Túriel nem hittem volna, hogy eljön majd az a boldog óra, mikor eltörlöm a létezésedet ezzel kijavítva a hibát. Persze utánad jön a húgod és az öcséd, de külön élvezet lesz téged kivéreztetni. Minden másod percét ki akarom élvezni – guggolt le a nő elé a férfi és a kezével durván maga felé fordította az állánál fogva Artemys fejét – meg kell, hogy mondjam igazán kár érted, mert harcias tüzes nőszemély vagy. Az anyád a hírek szerint hasonló jellem volt talán ez tetszett meg apádnak. És ez tetszett meg a Tölgypajzsosnak is benned.

- Tetű - szűrte ki a rongyon keresztül Artemys és szeme gyűlölettől viharzott.

- Helyes, hogy ellen állsz – állt fel a férfi – hiszen akkor hol marad akkor a kihívás. Vegyétek, ki a szájából a rongyot szeretném majd hallani, ahogyan könyörög az életért.

- Azt lesheted te rohadék – sziszegte Artemys, majd nagy nehezen lerúgta a lábáról a meglazult kötelet és dülöngélve fel állt – szégyenbe nem hozom az őseimet holmi kegyelemért könyörögve.

- Oh, a nagy szavak – mosolyodott el a férfi és egy intésére a két tünde letépte Artemysről a zekéjét. Tiltakozott, ahogyan csak lehetett az erejéből, de a férfiak erősebbnek bizonyultak – így már még is csak más nem? Bár leszedhetném rólad az inget is, de engem is tisztességese neveltek, de így legalább ezen a fehér ruhán gyönyörűen fog festeni a pirosló véred. Villant meg sötéten a férfi szeme és Artemyst undorodva arcon köpte. Ergon elhúzta a száját, majd arcon vágta a nőt, akinek kiserkent az ajkából a vér ahol a gyűrű felszakította. Artemys felpillantott és a szeme megrebbent, mikor meglátta a korbácsot Ergon kezében. Tillgelir mesélte neki egyszer, hogy a nagybátyja gyűjti a legyőzöttek fegyvereit és azokat, amik felkeltették a kíváncsiságát. Az-az ostort veszedelmesnek tűnt, ahogyan megsuhintotta Ergon, ami hatalmasat csattant.

- Valamikor ez a szépség egy ork hajcsáré volt - Szaggatja a bőrt – figyelemre méltó nem? Kínzásra tökéletes főleg, hogy van bennük aprócska szegek, amik feltépi a bőrt.

- Azt mondtad megölsz.

- De előtte ki akarom élvezni, hogy végre a kezeim közé kaptalak. Az évek alatt rengeteg megaláztatáson mentem keresztül csupán azzal, hogy az unokaöcsémet magad mellé állítottad.

- Csupán észrevette, hogy milyen sötét és gonosz vagy.

- Meglehet – vont vállat a férfi és a nő mögé ment – de ez nem ment meg téged korcs – emelte a magasba a korbácsot és lesuhintott vele. Artemys az ajkába harapott, hogy elfojtsa a sikolyát, mert nem akarta megadni azt az élvezettet a tündének, hogy meghalja a fájdalmát. Lehunyta a szemét, mikor Ergon kegyetlenül sorjázni kezdte a hátát és a könnyei kibuggyantak a szeméből és abban reménykedett, hogy minél előbb rá találnak.

Legolin felugrott az egyik sziklára és onnan nézet körbe, de nem látott semmit. A nyomokat eltüntették és lényegében vakon ment előre. Dühös volt, hogy ez megtörténhetett itt egy olyan áruló tünde állttal, akit ők engedtek be a falaikon belülre. Az apjának kivételesen igaza volt az idegenekről és átkozta magát, hogy nem tudta meg győzni az apját, hogy engedjék el a törpöket ezzel is megelőzve a borzalmakat. Úgy érezte, hogy a kicsi dúnadán nagy veszélyben van, sőt talán már ne is élhet. Ekkor vette észre az egyik bokron egy szalagot, majd nem messze attól egy másik ruha foszlányt. Legolin legszívesebben felnevetett volna elismerésében.

- Dörzsölt vagy Túriel – mondta maga elé a tünde nő és elindult Artemys által hagyott nyomok után.

Artemys erőtlenül feküdt a földön, miközben Ergon körülötte sétált és nevetett, majd a nő össze rándult, mikor a férfi besózta a hátát. Artemys a földbe mélyesztette az ujjait az égető fájdalomra és kínjába a földbe verte a fejét.

- Dicséretes, hogy egyetlen egy nyikkanást sem halottam tőled – mondta csevegő hangon Ergon – de nekem azt kell, hogy sikíts! Kiabálta a férfi és bele rúgott a nőbe, aki hörögve nézet fel rá, majd elnevette magát.

- Nyakasak vagyunk mi törpök – mosolyodott el a nő és szájából szivárgott a vér – ma engem megölhetsz, de nem lesz, olyan hely ahol elbújhatsz. A nagyapám, a népem téged fog keresni, hogy a fejedet feltűzzék egy dárda hegyére.

- Egy nemes tündét nem ölhetnek meg csak úgy kedvesem – érintette meg a nő arcát és Artemys akkor figyelte meg jobban a gyűrűt a férfi kisujján és ezt nem kerülte el Ergon figyelmét sem – ismerős netán? Oh, biztosan. Tudod, mikor erre felé jöttem a ti nyomotokat nem csak én követtem, ha nem Hanom is. Ostoba módon megbízott bennem és elmondta, hogy téged keress, mert a nagybátyád neki ígért téged és feltette szándéka volt haza vinni. Nem tudta, hogy Thorin csapatához szegődtél és hogy a testvéreid is veled annak. Nemes férfi volt hatalmas szívem – sóhajtott fel szarkasztikusan a férfi – meglepő, hogy tényleg látott benned valamit gyerekkorotok óta. Szeretett és nem érdekelte, hogy milyen elkorcsosult lénye vagy ennek a világnak csak a nőt látta benned.

- Megölted. Remegett a nő hangja és a könnyei végig folytak az arcán – Hanom nemes dúnadán volt.

- Igen felvágtam a tokától a hasáig, mikor rá jött, hogy mit is akarok. Ezt a gyűrűt neked szánta, de megtetszett - Mondta csevegő hangon – nem bántam meg. Sőt igazán élveztem.

- Te egy szörnyeteg vagy – suttogta a nő.

- Nem, te vagy az – suttogta a férfi – de most véget kell vetnem a játékuknak, mert meguntam, de a testvéreiddel folytatom és már kitaláltam nekik valami nagyon jót – nevetett fel Ergon.

- Gyáva féreg vagy csupán, aki a megkötözött ellenfelét tudja csak kínozni, de szemtől szembe már képtelen helyt állni. Szégyen hoztál a tündékre, a népedre és a családodra pusztán a létezéseddel. Meglehet, hogy én egy korcs vagyok, de büszkén viselem és halok meg ezzel, de te örök bélyeget égettél magadra. Rövid életed lesz, de az utolsó dolog, amit látnod kell az a véred, aki beléd döfi a kardot. Légy átkozott te, aki a gonosz szolgálja vagy – suttogta rekedtesen Artemys és feltérdelt.

- Hát legyenek ezek az utolsó szavaid Samir lánya Artemys, Túriel, Kerla vagy Kojela akár hogy is hívnak. Tudnod kell, a korcsokat sehol nem fogadják, eltűnsz és elfelejtenek.

- A halál nem a vég – nézet fel a férfira Artemys és Ergon egy pillanatra megrettent a nő pillantásától olyan rideg volt. Tébolyultan nyúlt a kardjáért, de abban a pillanatban egy nyílvesző bele állt a kart forgató karjába így ki ejtette a fegyverét a kezéből. Artemys nagy nehezen hátra nézet és életében először talán a legfenségesebb látványnak tartotta azt a két tündét, akik felajzott íjakkal álltak.

- Lépj el a lánytól! Mennydörögte Legolas és Artemys halkan felnevetett, majd a Ergonra nézet és nagy lendülettel neki rontott. Mind ketten a földre zuhantak és Artemys kezét fogva tartó kötelékek meglazultak így ahol érte ütötte tündét. Ergon fájdalmasan felüvöltött, mikor a nő mélyebben nyomta a nyílvesszőt a sebbe, majd nemes egyszerűséggel lefejelte Artemyst, aki fennakadó szemekkel megadta magát az ájulás kellemes állapotának.

- Maradj ott ahol vagy! Üvöltötte Legolin, de Ergon felpattant és maga mögé lökve az egyik csatlósán élő pajzsként elmenekült. Legolas utána ment, míg húga sakkban tartotta a másik kettő tündét, míg a társai oda nem értek.

Remélem tetszett nektek ez az új fejezet :) Kicsit ebbe jobban bele lendültem, mint a HP szöszökkel de kimondottan jó érzéssel töltött el, hogy végre van ihlet :) Lehet, hogy ez a fejezet nem éppen kellemes, de Ergon szerepe még későbbiekben fontos lesz.

És képzeljétek el kaptam egy fanartot **--** eddig csak a közeli barátaimtól és egy régebbi olvasómtól  kaptam rajzot és kimondottan jól esett, hogy nam hát még sem olyan rossz ez a történet :) Nekem nagyon tetszett és tetszik most is  ez a kép így az engedélyével nektek is megmutatom :). A háttérben lévő szín át menet egyenesesen gyönyörű nem beszélve az árnyékokról. Nem kérdeztem, de talán akvarell színessel készült? Én azzal dolgozom, mikor nem digitálisan rajzolok.

Artemysről készült fanartot  nagyon szépen köszönöm trashyrubbish