Mikor Artemys felébredt, a kandallóban már csak a parázs világított. Álmosan körülnézett a szobában, de rajta kívül nem volt ott senki. A szobákból, ahol csakis a törpök aludhattak, ütemes horkolásoktól volt visszhangos a hobbit üreg. Nem tudta, mennyi az idő, de abban biztos volt, hogy már nem érdemes visszaaludnia. Felállt, hogy az ablakon kinézve szemügyre vegye a kinti égboltot, de ekkor lecsusszant a takaró róla. Artemys felvette és az ujjai között morzsolta a meleg, lágy tapintatú anyagot. Nem emlékezett arra, hogy mikor Bilbótól eljött, betakarózott volna... csak a törpök szomorú dala csengett a fülében. Nem értette, mégis ki volt olyan rendes és takarta be.

- Biztosan Gandalf volt – suttogta maga elé, majd lassan az ablak felé araszolt. Látta, ahogy a nap első sugarai áthatolnak az éjszakai égbolton. - Már pirkad.

- Hamarosan indulunk is – szólalt meg mögötte Thorin. Artemys összerezzent. Nem értette, hogy nem hallotta meg, ahogy a törp a háta mögé settenkedett – gondolom te is velünk jössz.

- Gandalf óhajának megfelelően – Fordult a férfi felé Artemys.

- És mondd, mi célból tartanál velünk? Hogy menekülj a fivéreid elől? A nagybátyád elől? A kincs miatt? Vagy van még valami, ami miatt velünk jönnél egy olyan útra, ami nem éppen asszonyoknak való? A családod biztosan szomorú lenne, ha meghalnál a butaságod miatt. - Lépett eléje. Artemys halványan elmosolyodott és feltekintett a férfira.

- Tisztázzunk valamit. Egy, hogy miért megyek veletek, az ne érdekeljen. Kettő, mivel engem sem érdekel a családod, téged se érdekeljen az enyém, és három, nem vagyok asszony. A nevem Artemys. Ne félj használni, nem harap a szádba, ha kimondod, hogy AR-TE-MY-S. - Tagolta Thorinak a nő.

- Szemtelen kis fruska – ragadta meg a kezét – ne felesd el, hogy ki vagyok.

- Öhm, egy mogorva, savanyú képű törp, aki hírből sem ismeri a jókedvet és az udvarias viselkedést? Nem kell félned, nem felejtettem el – mosolygott a nő. Thorin megszorította Artemys felkarját és maga elé rántotta.

- Kevesebbért is öltem már, te nő -sziszegte. Artemys már nyitotta a száját, hogy visszavágjon, mikor Gandalf jelent meg.

- Ti meg mit műveltek hajnalok hajnalán?

- Semmit – válaszolták.

- Ráértek később is civakodni. Fel kéne ébreszteni a többieket.

- De ő kezdte – duzzogott Artemys.

- Te voltál szemtelen – fújtatott rá Thorin.

- Olyanok vagytok, mint a gyerekek – morogta az öreg mágus – Artemys, menj és tereld össze a pónikat. Thorin, te meg ébreszd fel a többi törpöt.

- Mi vagyok én, lovász fiú? És te – kulcsolta össze a mellkasa előtt a kezét Artemys – mondd, te mit fogsz csinálni?

- Én készítek egy kis reggelit. Most tűnés.

- Én a reggelimhez hat tojást kérek sonkával és tükörtojással, nem buggyantottal – Mondta Thorin a mágusnak, aki döbbeneten meredt a férfira, aki elment hogy felébressze a társait.

- Én is ugyanezt kérem – mosolygott Artemys.

- Várj – lépett Gandalf a nő után.

- Várnak a pónik. Jó munkát – kacsintott Gandalfra Artemys és fütyörészve kiment, hogy megnézze a pónikat.

Artemys a szénné éget sonkáját és tükörtojását nézte, úgy, ahogy Thorin is.

- Ez meg mi? - Kérdezték tökéletes szinkronban. Gandalf vállat vont.

- Mágus vagyok, nem szakács.

Thorin Artemysre nézet.

- Te nő. Láss hozzá és készíts nekünk valami ehetőt.

- Ééén? - mutatott magára Artemys.

- Látsz még nőt a szobában?

- Nálatok nem lehetne tudni... - Gandalf és Thorin rá mordult. Artemys felemelte a kezét - De jól van megyek már – indult el, de még vissza fordult – ne számítsatok Gandalfénál jobbra.

Thorin felmordult.

- Bofur, menj és segíts neki... én ma még el akarok indulni.

- Igenis – ugrott fel a törp nagy életvidáman.

Artemys tanácstalanul állt a konyha közepén. Nem azzal volt gondja, hogy nem tudott főzni, hanem azokkal volt gondja, akik meg akarták enni azt a kotyvalékot, amit csinál, és rendszerint jó pár napos rosszullét után tudtak valami értelmeset kinyögni.

- Szerintem fel kéne törni a tojásokat – szólalt meg Bofur.

- Nem mondod. Mi lenne, ha te megcsinálnád én meg nézném, hogyan ügyeskedsz? - Vigyorgott rá a nő szélles mosollyal.

- De téged kért meg Thorin.

- A kérés azért kissé túlzás... rám parancsolt.

Bofur elgondolkodott.

- Nála ez felért egy kéréssel.

- Nagyszerű. De elhiheted nekem, hogy ha én főzök, abból semmi jó nem lesz. A bátyáim rendíthetetlen, bátor, erős harcosok...de ha tudták, hogy én főzök ijedten szaladtak el. - bólogatott Artemys. Bofur zavartan felnevetett.

- Hát akkor azt hiszem, én csinálom a reggelit, te meg csak add oda a hozzávalókat. Rendben?

- Persze. De ugye Thorin reggeliét én csinálhatom? – mosolygott gonoszan a nő.

- Felőlem – vont vállat a törp.

Thorin gyanútlanul harapott az első falatba, miközben a tányérjukba bújó Artemys és Bofur fél szemmel őt nézte. Először egy döbbent arc, lassú rágás kíséretében, majd enyhe fuldoklási roham jött rá, amit egy határozott mozdulattal egy adag odakészített korsó sörrel leöblített. A többiek észre sem vették, csak a két csínytevő, akik fülig érő szájjal ették a reggelijüket. Thorin, aki tudta, kié lehet a tréfa ötlete, Artemysre meredt szúrós tekintettel, aki gyorsan felkapva a tányérját felállt.

- Felébresztem Bilbót – mondta, csak úgy odavetve Thorinak.

- Nem kell – mondta – ha akar, majd utánunk ered.

- Póni nélkül? - Nevetett fel rosszmájúan Artemys.

- Igen.

- De legalább hagyjunk neki üzenetet... meg a szerződést.

- Azt terveztem. És most, ha mindenki végzett, indulunk.

Artemys egykedvűen dőlt Glínre, miközben figyelte a törpöket, akik megállás nélkül szapulták szegény szerencsétlen Bilbót.

- Úgyis eljön – mondta Artemys.

- Fogadjunk? - Nézett hátra Glóin.

- Felőlem – vont vállat Artemys – úgyis én nyerek.

Ezen kijelentésétől az összes törp felháborodott, kivéve Oint, aki nem hallotta, de később ő, meg persze Gandalf is igazat adott a lánynak. Thorin nem volt hajlandó fogadni, mert nem tudta érdekelni ez az ostoba vetélkedés.

- Honnét jöttél? - Kérdezte Bofur nem sokal később.

- Északról.

- Pontosabban?

- Nagyon északról. - Válaszolta Artemys.

- Voltál már a Kék-hegységben?

- Jó párszor, ismerem, mint a tenyerem.

- Hány testvéred van?

- Van egy pár.

- Lányok? Fiúk?

Artemys rá meredt.

- Miért vagy kíváncsi ennyire a családomra?

- Mert még nem láttam ilyen pici dúnadánt, mint te – mondta izgatottan a törp.

- Az élet már csak ilyen... mindig meglep valami újjal. - Ásított Artemys.

- Fáradt vagy?

- Nem. Csak úgy jött.

- Megleptél volna, ha álmos lennél. Úgy aludtál ott a fotelben, mint valami játék baba. Fili mondta is, hogy törékenynek tűnsz.

- Ó, ez érdekes. Vette oda kedvetlenül a nő.

- Thorin le is teremtette mikor az arcodat kezdte el csipkedni.

- Csipkedni? - Élénkült fel Arty és kihúzta magát fekvő helyzetéből Glín hátán.

- Még fiatal – legyintett a törp – ne is törődj vele. Thorin dühös volt rá, mert hát mégis nő vagy, nem illik ilyet csinálni veled.

- Kedves volt tőle.

- Meg az is, hogy betakart.

- Komolyan?

Bofur közelebb hajolt a nőhöz.

- Már mindenki elment aludni, mikor láttam, hogy ott áll a kanadalló előtt és téged bámul.

- Te mit kerestél ott?

- Ja, én kimentem enni valamit, mert éhes voltam – nevetett fel – na és akkor láttam, hogy betakar. Meglepődtem, annyira, hogy majdnem kiesett a tányér a kezemből. Mert hát nem sokkal azelőtt morgott, hogy velünk jössz, itt megjegyzem, nekem nem volt semmi bajom vele. Jó, ha egy nő is van közöttünk... legalább van valaki, aki szép is. - Kacsintott a nőre Bofur. Artemys nem tudott erre mit válaszolni, szerencséjére ekkor meghallotta Bilbó hangját.

- Várjatok! Várjatok! - Kiáltozta. A sor megállt. Artemys fülig érő szájjal nézett hátra, miközben a hobbit futott feléjük, kezében meg ott lobogott a szerződés.

- Bilbó, hát mégis eljöttél?

A hobbit megállt Arty pónijánál.

- Igazad volt... nem tudom kihagyni ezt a kalandot.