Bilbó összefont karokkal meredt a két nőre, akik előtte álltak.

- Most azonnal visszacserélitek a ruháitokat, még mielőtt valakinek baja esik. Láttam, mit műveltek és nem tetszik ez nekem. -Morogta a hobbit.

- Még nem.- Dacoskodott Lea.

- Tényleg jó volna már, húgom, nem igazán élvezem, hogy a te bőrödben édelegjek a hercegeddel.

- Én sem, hogy Thorinnal. Kiráz tőle a hideg.

- Hasonló élményeim vannak Kilivel. Nem áll szándékomban megbántani a hangyaidomár érzéseit feléd, de, ha sokáig leszek te, komoly sérüléseket szenved el.. meg én is. Nagyon rosszérzés, hogy mindenkire mosolyognom kell, lassan rádermed az arcomra. Talán csákánnyal kell majd levakarnom a mosolyt az arcomról – sóhajtott Artemys.

- Nekem sem élmény, hogy te vagyok, hidd el. Thorin rideg, akár egy szikla és annak az érzelmi szintjén is áll. Nem lehet vele normálisan beszélgetni, mert a főtémája a küldetés. Még a tájról, a virágokról sem tudtam vele beszélgetni, mert a pitypangról is Smaug jutott eszébe.

- Te holmi pitypangról akartál vele beszélgetni?- Kapott idegesen a fejéhez Artemys – Még azt hiszik, lázam van. Ne rombold a hírnevemet!

- Chö, neked van olyanod is? Én legalább nem kezdtem ki Thorinnal, de te Kilivel igen! Aljas, hátulról mellbe.

- Mi van? Csak beszélgettem vele. Nem állítom, hogy nem tettem felé egy tétova, bátorító lépést, aminek az eredményeképpen megmerte kérdezni, hogy van-e valakim a faluban.

- És mit válaszoltál, te aljas?

- Az igazat, azt, hogy nincs senkim. Nem vagyok én ennyire gonosz, bár sokan más állítanak rólam, de a saját vérem ellen nem dolgozom.

- És neki van? – kérdezte a lány.

- Ha ilyet kérdez egy férfi, akkor szerinted? Nem értek nagyon a szívügyekhez, sőt néha nem is igazán veszem észre a dolgokat, de ahogyan rám nézett... vagyis rád, nem vagy számára közömbös. Ha törp lennél, már rég a vállára dobott volna, és uccu' neki, keresett volna valakit, aki összead titeket.

- Gondolod?

- Azt hiszem.

- Most tudod, vagy.. csak azt hiszed?

- Kérdezz rá. Artemys képében vagy. Menj oda, rázd meg és a nővéri előjogra hivatkozva szedd ki belőle. Határozottan és durván, mert, ha kegyelmes leszel vele, gyanút fog. Okosabb ez a törp, mint hittem.

- Igen, megyek és megkérdezem. Határozottan és durván – rohant el Lea.

Bilbó rosszallóan meredt a nőre.

- Most meg mi bajod van? Ezután csak megnyugszik.

- Azt hiszed? -Kulcsolta össze a kezét Bilbó.

- Ne ültesd el a kétség magját bennem Bilbó, mert szavamra hókon' váglak.

- Mi a célod a húgommal? – taszította a fának Lea Kilit, aki döbbenten meredt a nőre. Lea belül zokogott, hogy így kell viselkednie azzal a férfival, akit nagyon kedvel és mindig kedves és figyelmes volt vele. Sohasem tudta elképzelni, hogyan különbözhetek ennyire nővérével. Ők ketten olyanok voltak, mint a tűz és a víz.

- Neked meg mi a bajod?- Mordult rá a törp.

- A kérdésemre felelj, törp – sziszegte.

- Mi közöd van hozzá?

- A nővére vagyok és jogom van tudni. Válaszolj!

- Kedvelem... nagyon. Nem áll szándékomban bántani. Erre a szavamat is adhatom. -Pirult el a fiú.

- Kedveled? -Vigyorodott el Lea, majd gyorsan uralkodott a vonásain – De te törp vagy, ő meg dúnadán.

- Nem izgat – lökte el Kili a nő kezét.

Fili összekulcsolt kézzel nézte a jelenet, mellette Bilbó rosszallóan a fejét ingatta.

- Szerinted holdtölte lesz? -Fordult Bilbó felé Fili.

- Miért?

- Nem, tudom... kicsit furák a lányok. Talán valami női dolog van a dologban. Mindig ez van, egy bizonyos időszakban mindegyik megkergül. -Bilbó cékla vörös arccal az ajkába harapott.

- Nem... tudom... én nem... értek hozzájuk.- Dadogta zavartan. Fili vállat vont.

- Megkérdezem Leát – fordult meg a törp és nagy léptekkel elindult a tábortűz körül szorgoskodó nő felé. Bilbó halkan felsikoltott és a törp után nyúlt, de késő volt. Fili már messze járt. A hobbit tehetetlenül könnyeket eresztve leült a földre és remélte, Fili élve kerül ki a kényes kérdés alól.

- Mi bánt? -Állt meg előtte Thorin és összeráncolt szemöldökkel méregette a sápadt hobbitot.

- Semmi, csak fáradt vagyok.. semmi más.

- Mindenki az – ült mellé a férfi nagy sóhajtás közepette. Bilbó rápillantott és meglepetten látta, hogy Thorin szeme alatt mély sötét karikák húzódnak.

- Veszélyes hely, ahol átkelünk? -Kérdezte Bilbó hosszú csend után, hogy megtörje a csendet.

- Minden hely az Középföldén.

- Ettől féltem – biggyedt le Bilbó ajka, ekkor hatalmas csattanásra lettek figyelmesek.

- Milyen kérdés ez? -Kiabált a tábortűz mellett álló pipacsvörös arcú nő. Bilbó felnyögött. A kérdés megtörtént.

- Sajnálom, nem úgy értettem – motyogta Fili és döbbenten fogta fájó arcát, ahol a pofon érte.

- Még egy ilyen szemtelen kérdés és kirázom a lelkedet a testedből – ragadta meg a törp kabátját és szemei szikrákat szórtak. Fili a haja végéig elsápadt.

- Lea, komolyan sajnálom...

- Lea, ereszd el Filit – ugrott oda Tristan és lefejtette testvére ujjait a törp ruhájáról – Marha volt, de ne viselkedj úgy, mint Arty.

- Mi van? Mit műveltél Fili? -Jelent meg Artemys és Bilbó. Ha az egész tréfa nem lett volna veszélyes, mulatságosnak és igazán ügyes színészi játéknak tartotta volna a két nővér műsorát, de tudta, hogy ennek már fele sem tréfa.

- Csak kérdeztem valamit, erre pofán vágott.

- Mégis mit? -Kérdezte mindenki kórusban.

- Bácsikám, én csak arra voltam kíváncsi, miért ilyen furcsák Artyval. Talán a hold vagy betegek. Minden nő ilyen egy időszakban.

Dwalin felröhögött, majd a két lány pillantását látva nyomban elhallgatott és a tüzet kezdte elpiszkálni. Balin a tenyerébe kuncogott és arrébb ment. Bombur a fejét ingatta Norival és Bifurral. Dori elvörösödött zavarában, míg Ori kíváncsian nézelődött, mert nem értette miért lett hirtelen zavart csend. Glóin halványan elpirult és Bofural jobbnak látták, ha keresnek fát a tűzre. Oin csak pislogott és próbált szájról olvasni. Bilbó az ajkát harapdálva ült a földön és csendben nevetett kínjában. Kili kérdőn nézett nagybátyjára, mert ő bizony nem értette, most miért van a nagy felhajtás. Thorin dermedten állt, félig nyitott szájjal és érezte, hogy nagyon kevés választja el a mélyről jövő nevetéstől, nem is beszélve arról, hogy arca a kelleténél pirosabb színre váltott, mint amit a tűz melege miatt lehetett volna.

- Fiam – szólalt meg Thorin apai hanggal - Beszélgessünk kicsit... gyere te is Kili. Lea – fordult Thorin a nő felé, aki még mindig lihegett a dühtől – Ne haragudj rájuk, még kölykök... meg magyarázom nekik. Arty, ügyelj rá.

- Rendben.

- Elegem van!!! -Kiabálta suttogva Artemys – Most azonnal visszacseréljük magunkat vagy itt vér fog folyni, de rengeteg. Nem bírom, teljesen kikészülök, hogy te vagyok. Nem érdekelnek a hazug kifogásaid, de ha nem cserélünk, én beleőrülök.

- Még bírd ki egy kicsit...

- Neeem...most azonnal, mert, ha nem, saját kezűleg szedem le rólad a ruháimat – rázta dühösen húgát vérben forgó szemekkel Artemys.

- Lea – szólalt meg Kili, nem messze tőlük.

- Mi van – mordult rá Artemys – Vagy is... mondd, mit akarsz – mosolygott rá – Ne haragudj, kicsit... még dühös vagyok.

- Beszélhetnék?

- Persze. Mindjárt megyek. -Artemys a húgához fordul – Ha végzetem a hercegeddel azonnal visszacserélődünk. Értve? -Húga kétségbe esve rázta a fejét. – Helyes.

Bilbó a könnyeit törölgette. Nem bánatában, ha nem a visszafojtott kárörvendő nevetéstől. Úgy érezte, a két nővér játéka visszafelé sült el és ezt méltó büntetésnek gondolta. Figyelte őket az elejétől kezdve és rájött, hogy akármilyen dühösek egymásra mégis tisztaszívből szeretik a másikat. S bár tettük nem erről tanúskodik, mégis úgy érezte, ez jó lecke volt és talán, bár ők nem vették észre, közelebb kerültek egymáshoz. Talán ezután megértik a másik érzéseit, kétségeit és küldetésüket. Arra már rég rájött, hogy Artemys kötelességtudó, szavahihető, hűséges ahhoz, aki megérdemli, míg Lea anyai nyugalommal óvja testvéreit, és a csapat minden tagját. Bilbó elmosolyodott. Észre sem vette, hogy amíg velük utazott nagyon megkedvelte őket és bízott abban, hogy e kaland végére barátok maradnak hosszú éveken át.

- Érdekes és kiváltképp mulatságos játékot játszottak – szólalt meg Thorin Bilbó mögött. A hobbit ijedten rezdül össze.

- Tessék?

- Tudod te nagyon jól. Talán te voltál az első, aki észrevette, hogy ez a két lány szerepet cserélt – mosolygott a férfi.

- Mióta tudod?

- Hm, egy jó ideje. Artemys néha közlékeny, de nem szó fukar és nem kezd virágokról beszélni. De mikor utaltunk arra, hogy Frerin és ő... hát igazán fura választ kaptunk. Az öcsém szerette Artemyst, mint jó barátot, bizalmast, és talán úgy, mint testvért. Artemys hasonlóképpen.

- Így jöttél rá?

- Nem. Artemysnek sötétebb a haja, a szeme zöldebb. A bőre nem olyan sápadt, mint Leaé. Artemys tenyere kérgesebb mozgása olyan, mint, aki vadászik. Ellenben Leaval, akinek a tenyere puhább és légiesek a léptei. Bár, egész ügyesen játszottak – mosolyodott el – De, amit tettek nagyon meggondolatlan is volt. Azt hiszem, büntetésüket saját maguk okozták. Artemys éppen az unokaöcsém szerelmi vallomását hallgatja, és ezt Leanak végig kell szenvednie. Kili meg erről nem tud. Ő a büntetését a kíváncsisága miatt kapja – mondta a hobbit kérdő tekintetét látva. – Ez szerintem méltó büntetés.

Kész lett a szerepcsere második illetve utolsó része is. Remélem tetszett nektek. A következő rész jóval komolyabb lesz és árnyaltabb is.

Következő fejezet címe: A hegylábánál