Lea gyomra idegesen kavargott, mikor elindultak és a jobbján menetelő Thorinra pislantott. Nem félt ő tőle, de haragjától igencsak tartott. Remélte, hogy semmi olyat nem tesz vagy mond, ami leleplezhetnék őket. Hátranézett és Balin kissé lemaradva ment mögöttük Dwalinnal, akivel élénk beszélgetés folytatott. Tristan Bilbóval és Bofurral társalgott. Artemys Fili és Kili között sétált érzelemmentes arccal, de látva, hogy szemei szikrákat szórnak, Lea ijedten nyelt egyet.

- Ma szokatlanul csendes vagy – szólalt meg Thorin Lea legnagyobb rémületére. – Nem vall rád ez a mély hallgatás. Talán valami aggaszt?

- Csak nincs kedvem beszélni... nyomaszt a hegy gondolata – tette hozzá gyorsan, mert félt, hogy megsérti a férfit.

- Úgy látom, a húgod bogarat ültetett a füledbe – mosolygott Thorin – Nem kell aggódnod érte, nem lesz semmi baja.

- Nem aggódom érte. Tud magára vigyázni csak, hogy tudd...- Fortyant fel a nő.

- Tisztában vagyok vele, hogy nem kell félteni, de mégis nő, így Fili és Kili a hegyekben mellette lesznek. Te meg Dwalinnal és velem. Nem árt, azért az óvatosság nem szeretném, ha a bajotok esne.

- Csak nem aggódsz értünk? – mosolyodott el Lea. Thorin rápillantott.

- Te is tudod, hogy igen. A csapatunk részei vagytok és bár néha nem értünk egyet mégis kedvellek. Ezt te magad is mondtad nekem. Megbeszéltük már ezt – kacsintott rá.

Lea megdöbbent, de arcán nem látszott semmi, csak bólintott. Roppant kíváncsivá tette, hogy Thorin mit értett ezen, sőt mi volt az előbbi csintalan kacsintás, eldöntötte mindent megtesz, hogy kiderítse, hiszen ez volt tervének igazi célja.

- Igen, már megbeszéltük – hagyta rá.

Jó ideig csönd volt köztük, végül Thorin szólalt meg.

- Egy nap és odaérünk az ösvényhez, amit mondtál. Remélem, nem lesz gond vele, mint veled. Amúgy erről jut eszembe, mondd, miért mentél el az öcsémtől, ha annyira jól érezted magad? -Leát kiverte a víz. Ettől a témától tartott igazán.

- Magánügy – motyogta és zavartan elfordult a férfitól, nem akart a szemébe nézni. Pipacs vörös arccal gyorsabban szedte a lábát.

- Értem – mondta Thorin és Lea látni vélt egy fajta gonosz vigyort a férfi szája sarkában, majd, mintha valami eszébe jutott volna lehervadt.

– Szereted ugye?

- Kit? -Kérdezte Lea őszintén és átkozta magát, hogy nem tudja befogni a száját.

- Frerint.

- Csak barátok vagyunk, ha szerettem volna, ahogyan gondolod, nem hagytam volna ott – Mondta Lea. Ismerte a nővérét annyira, hogy tudja, ha szerelmes lett volna a férfiba, nem hagyta volna ott.

- Biztosan?

- Talán kételkedsz a szavamban? -Förmedt fel a nő.

- Nem. De tudod, mikor három éve elmentél, legalábbis abban az időben az öcsém nagyon szomorú lett és magába roskadt. Olyan volt, mintha a másik fele hagyta volna el. -Mondta férfi halkan.

- Értem – motyogta zavartan Lea.

- Nem volt hajlandó semmit csinálni csak a szobájában kuksolt – csatlakozott a beszélgetésbe Balin. Lea az ajkába harapott, észre sem vette, hogy mások is figyelik a beszélgetésüket.

- Szörnyen festett – szólalt meg Dwalin is – Talán ő érzett valamit irántad, csak nem merte elmondani.

- Frerin biztosan elmondta volna – suttogta Lea és remélte, hogy nővére nem törte össze annak a férfinak a szívét.

- Talán. Vagy utalt rá, csak nem vetted észre. -Gondolkodott Thorin.

- Nem hiszem. Tudnia kellett, hogy én mást... - motyogta Lea és a ruháján keresztül megfogta nővére medálját. Érezte és tudta, hogy Artemys nem hagyta volna a férfit kétségek között. Tudta, hogy akitől a medált kapta fontos neki. Talán nem utalt rá nyíltan, de minden férfi megérzi, ha esélytelen valakinél az ajtót zörgetni. Talán Frerin is. Artemys is egy volt azon nők közül, akik elrejtették az érzelmeiket, s bár soha nem vallotta be senkinek - talán még magának sem, - de, akitől a medálját kapta, szerette vagy még most is szereti. Lea az ajkába harapott valahogy ki kellene derítenie ki is az a férfi. De még fivérei sem tudták, ki az... csak a nagyapjuk, de az nem árulta el, mondván, hogy köti a szava. És egy ígéretet, ahogyan ő maga sem szegett meg soha, nagyapjuktól nem várhatta el, hogy elárulja a medáladó kilétét.

- A szíved már foglalt? – Kérdezte kedvesen Balin. Lea arca pipacs vörös lett és elfordította a fejét. Dwalin felnevetett Thorinnal.

- Semmi közötök hozzá – morrant Lea. Ez a kérdés nem csak Artemys érintette volna érzékenyen, hanem őt magát is. Hiába voltak kérői a faluban, egyiket sem szerette vagy fogta meg belőlük valami. Ő nem volt hozzájuk való... ő senkihez sem. Legalábbis úgy hitte eddig, de a sors gonosz volt vele, mert talált valakit, akit tudna szeretni és neki szentelné az életét. Lea keserűen elmosolyodott, az a férfi rangban felette állt és ő csak egy dúnadán volt északról.

- Hát, akkor miért is mentél el? -Kérdezte Thorin.

- Semmi közötök hozzá. Csak itt kombináltok, hogy kihúzzátok belőlem az igazat, mi? Ha Frerin nem mondott semmi én sem fogok.

- Csak kíváncsiak vagyunk. Egy csapat vagyunk, nem lehetnek titkaink – kulcsolta össze kezét Thorin.

- Komolyan? -Fújta fel az arcát Lea – akkor mondd el te személyesen, mit is csináltunk a balrangban Imradrisban, mert a csapat nagyon kíváncsi rá– intett neki Lea kegyesen. Thorin megdöbbent, majd csak tátogni tudott.

- Magánügy – motyogta.

- Na, látod – tette csípőre a kezét Lea. Thorin szólni akart, de csak morogva nagy léptekkel elment, Lea vigyorogva követte. A társaság döbbenet csendben hallgatta őket és figyelte, ahogyan távoznak, majd élénk fejtegetésbe kezdtek, mire is utalhatott a nő. Csak Artemys próbált nem felsikoltani és megölni a húgát, aki túlságosan belemelegedett az ő szerepébe. Megfogadta, ha ezt túléli valahogy, egy testvérrel kevesebb lesz neki, de mikor meghallotta Tristant, aki arcpirító variációkkal állt elő meggondolta magát. Kettővel kevesebb testvére lesz.

- Vajon Arty mire gondolhatott? -Kulcsolta össze a kezét Kili – Szerinted?

- Nem tudom.

- Biztosan van valami ötleted, mit csinálhattak azok édes kettesben.

- Nincsen.

- Biztosan van.

- Mit tudjam én. Artemys néha rosszul fogalmaz. -Vont vállat a nő. Kili elgondolkodott.

- Artyt nem úgy ismerem, mintha csak úgy a levegőbe beszélne. Valamit titkol, érzem, de te majd úgyis kideríted – kacsintott rá – Emlékszem, megígérted nekünk.

- Ez csak természetes – mosolyodott el Artemys és akkor rájött, valójában mi is volt az egész szerepcserének a lényege. Nem csak húga sértett büszkesége, hanem, hogy kémkedjen utána. Artemys szélesen elmosolyodott és úgy gondolta, méltó büntetést érdemel a húga ezért. Bár a gyomra és minden porcikája irtózott a gondolattól, hogy erre felhasználja a hangyaidomár törp herceget. – Remélem, számíthatok a segítségedre Kili, hogy leleplezzük.

- Hogyne, nagyon fogom élvezni. Artyt bosszantani élvezetes lesz – kuncogott a törp férfi. Arty legszívesebben tarkón rúgta volna, de most nem tehette, majd vele később számol el.

- Nem hiszem, hogy okos ötlet Artyval kukoricázni. –szólt közbe Fili- Ha Thorin bácsival is szembe mer szállni, minket mosollyal az arcán döngöl a földbe, és közben valami kellemes dúnadán dalocskát énekel majd. -Artemys kikerekedett szemmel bámult rá. A törp nagyon jól kiismerte és most legszívesebben megsimogatta volna Fili fejét jutalomként.

- Van benne valami – mondta Artemys megjátszott aggodalommal – Nem akarom, hogy valamelyik ötöknek baja essen. Artemys nem kegyelmes, ha hátba támadják.

Kili kedvesen megérintette a nő arcát, amitől Artemys libabőrös lett és nagyon kevésen múlott, hogy orrba ne gyűrje a merész törpöt.

- Te mindig mindenkiért aggódsz Lea, nem is érthetem, hogyan lehettek testvérek azzal a nővel.

- Néha ezen én is elgondolkodom – vallotta be őszintén a nő. Artemys lopva testvére felé pillantott, aki időközben megállt, hogy bevárja őket. Tekintetük találkozott és annyi elég volt, hogy Lea tudtára adja, hogy rájött a tervére. Figyelte, ahogyan elsápad és ijedten mered rá. Ezt várta. Gonoszan elmosolyodott, úgy, hogy közben a mellette álló két törp herceg észre sem vette, csak Bilbó szeme szűkült össze. Lea a fejét rázta és szeme szikrákat szórt, de ez nem érdekelte Artemyst. Mosolyogva Kili felé fordult és megérintette a férfi kezét – Mindig olyan figyelmes vagy velem. -Mondta a nő és próbált nem gúnyos arcot vágni, vagy szimplán rosszul lenni.

- Megérdemled – suttogta Kili.

- Nem tudom, miért.

- Mert jó vagy és kedves. Nagyon kevés olyan nő van, aki annyit tesz idegenekért, mint te. Alig ismersz minket, mégis rengeteget segítettél, pedig törpök vagyunk. Idegenek vagyunk egy olyan időben, mikor mindenki ellenséget lát a másikban. De te szó nélkül követtél bennünket és nem panaszkodtál, mikor esett az eső, fújt a szél, pedig nagyon törékeny alkat vagy.

- Minket így neveltek – suttogta Artemys és abban a pillanatban valahogy másképp tekintett a fiúra. A szemeiben látta, hogy ugyan néha gyerekesen viselkedik, mégis van benne valami bölcsesség és tisztán látás, mint nagybátyjában.

- És ez jó így neked?

- Nem tudom – válaszolta Artemys és elmerengve Lea után nézett – Erre még nem tudom a választ, Kili. De bárcsak tudnám.

- Vár valaki haza? -Kérdezte Kili és Artemys látta, hogy ez a kérdés nagyon rég marcangolta a fiú szívét. Fili, aki mellettük haladt, hallotta a kérdést és előrébb sietett magukra hagyva őket. Figyelte a fiú arcát és akármennyire is nem kedvelte, mégis megesett rajta a szíve. Haragudott a törpökre, mérges volt a testvéreire, hogy kíváncsiskodnak utána. Kili mégis másabb volt. Zavarban volt, az arca pipacs vörösen lángolt és tekintete mindenfelé cikázott csak, hogy ne kelljen a nőre néznie.

- Nem. Nem vár a családomon kívül senki – válaszolta. Pedig mondhatta volna, hogy várja valaki, aki imádja és szereti, de az hazugság lett volna. Dühös volt, de nem tehette meg ezt a húgával és Kilivel sem.

- Örülök... vagy is érted – túrt zavartan a hajába a törp – Én nem úgy gondoltam, hogy örülök neki, hogy csak a családod vár haza...

- Értem – nevetett fel Artemys, meg paskolta a fiú arcát, majd rákacsintott. – De, azt hiszem, sietnünk kéne, Thorin bácsikád kikel magából, ha észreveszi, hogy lemaradtunk.

Artemys a kezét nyújtotta a fiú felé – Siessünk Kili.

Egyik barátnőm ötlete nyomán íródót ez a kis fejezet és a következő is. remélem egy hangyányit tetszett nektek.

Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a frisst, de helyettesítettem a múlt héten és a hétvégémen is sok programom volt. De a következő részel igyekszem.