Bilbó egykedvűen rágcsálta azt a kis cipót, ami a ragujához járt. A tegnap reggeli vita következményeként Lea Artemys mellett sétált és duzzogott, nem szólt senkihez, csak halkan motyogott valami „csökönyös törpök"-ről. Mikor Thorin éjszakai pihenőt rendelt el, a két nő a közelben lévő kis csermelyhez ment, hogy felfrissüljenek. Míg ők távol voltak, a törpök elrendezték a tábort és nekiálltak a tűzrakásnak. Bilbó pedig, akinek éppen semmi hasznát nem vették, az egyik kövön ült és azon gondolkodott, mihez is kezdjen azzal a gyanúperrel, ami alig pár perccel ezelőtt besétált a táborba, majd azt követően a másik. Persze az is lehet, hogy tévedett, hiszen nem volt az a nagy vadonjáró, nem is beszélve arról, hogy alig ismerte őket. De ott volt valami. Valami, ami nem volt számára kerek. Figyelte őket, ahogyan mozognak, beszélnek, vagy éppen a külsejüket mérte végig. Életében akkor látott először ikreket, mikor az egyik távoli rokonának a harmadfokú unokahúga szült. Felettébb érdekes volt a kisfiúk hasonlósága, de így is valahogy meg lehetett különböztetni a két vásott lurkót, akiket módfelett nemkedvelt. Ez a hasonlósági különbség akkor is nagyon érdekelte, így ezen irányú érdeklődése az évek során sem kopott meg. De még egy olyan furcsa párost, mint a gyanújának tárgya, sosem nem látott. Az út során alaposan megfigyelte őket, így igazán meglepő volt számára, mikor visszajöttek. Olyan érzése volt, mintha Artemys és Lea nem az lenne, akik voltak. Olyan volt, mintha ők ketten szerepet cseréltek volna. Ez számára akkor igazolódót, mikor Artemys nem akart a fán aludni, Lea nem volt hajlandó főzni, és mind a ketten szorosan egymásba kapaszkodva korán elmenetek aludni. Persze, ő nem volt semmi jónak az elrontja, mert sejtette, hogy valamiféle csínyt űznek az egész csapattal. És mivel rajta kívül nem gyanakodott senki, úgy gondolta, egy kis tréfa nem árthat a törpöknek. Így, csak halkan kuncogva megtöltötte a pipáját az öreg Tóbival, majd nem sokkal később nagy füstkarikákat fújt a sötét ég felé azon gondolkozva, hogy mit tartogat a holnap számukra.

Bilbó arra ébredt, hogy valaki horkol. A fülébe. S mikor kinyitotta a szemét, amit először meglátott, az a semmi volt. Pontosítva sok-sok haj. Dühösen rázta le magáról és felült. Mellette a hortyogó Tristan volt, aki szorosan melléfeküdt. A fiú keze lecsúszott Bilbóról, mikor felült, majd kikászálódott mellőle. Tristan összegömbölyödött és aludt tovább. A hobbitnak minden álom kirebbent a szeméből, fejéből és végtagjaiból. A tűz mellett Dori ült, mint az ügyeletes őr és intett neki, hogy menjen oda hozzá. Bilbót nem kellett győzködni és takaróját otthagyva - amit a fiatal dúnadán már maga köré is csavart - elindult a törphöz. Dori gőzölgő teát iszogatott fémbögréjéből.

- Látom, felébresztett a hálótársad – mosolygott a szakálla alól Dori.

- Már úgyis ébredeztem. - motyogta zavartan a hobbit – ha aludni kívánsz, menj csak, én majd őrködök.

A törp legyintett.

- Kedves tőled, de hamarosan pirkad. Ó, én udvariatlan, egy kamillateát? - Fordult Bilbó felé.

- Köszönöm, elfogadnék egyet. - Nem sokkal később Bilbó a kezeit egy gőzölgő fémpoháron melegítette. – Mondd Dori, miért is fél Lea a Hegytől?

A törp megpiszkálta a tüzet, majd egy idő után megszólalt.

- Azt beszélik, hogy a hegynek lelke van, és akire megharagszik, megöli.

- A kőóriásokkal?

- Talán, de a hegynek más ereje is van. Megrengeti a talajt alattad vagy lavinát indít a nyakadba. Én inkább az ott lakó koboldoktól tartok. Ám nem kell félned, mi majd vigyázunk rád, hiszen te is a csapatunk része vagy – mosolygott kedvesen Dori. Bilbó kissé elpirult és boldog volt, hogy valaki a törpök közül a társának tartja, bár öröme hamar tovaszállt, mikor felderengett, hogy a lába alól eltűnik a talaj, vagy egy lavina lesodorja, vagy ami még rosszabb, egy kobold felnyársalja. Keserűen felsóhajtott.

- Köszönöm Dori, nagyon kedves tőled – mosolygott bátortalanul, és inkább megtartotta magának a félelmeit.

- Jó reggelt! – ült le melléjük álmos tekintettel Bofur, majd Bilbó vállára hajtva a fejét bámulta a tüzet – van valami étel? - Kérdezte.

- Ott van előtted a ragu tegnap estéről. Nemrég raktam fel melegedni. Kérsz?

- Igen.

Dori felállt, szedett egy tányérral a törpnek és a kezébe nyomta.

- Megetetnél? Bombur a kezemen aludt, emiatt az jelenleg élettelen.

- Van egy másik karod, használd azt. Nagyfiú vagy már. - Rótta meg Dori Bofurt.

- Mi ez a nyavalygás? – jelent meg Thorin, mire Bofur élettelenek mondott karja váratlanul megjavult, és a törp enni kezdett.

- Semmi, csak reggel van – szólalt meg Bilbó.

- Értem. Dori, szedjél nekem is egy tál ételt, addig felébresztem a többieket.

Bilbó figyelte, ahogyan a törp nagy léptekkel az unokaöccseihez megy, először gyengéden majd erősebben rázza őket. Fili lassan felkelt, de Kili nem reagált, mire Thorin tarkón legyintette, amitől a fiú ijedten felébredt.

- Ébresztő öcsém, lassan felkel a nap – morogta. Hangjára a többi törp is felkelt, és Tristan is hatalmas nyújtózkodással kibújt a takaró bábjából. Artemys és Lea szinkronban törölgették a szemüket és Bilbó elmosolygott, mert olyanok voltak, mint egymás tükörképei. Őket figyelve várta, mit fognak csinálni.

- Jó reggelt – köszönt vidáman Bilbó a lányoknak és csibészesen vigyorgott a baljára ülő Leara.

- Neked is Bilbó.

- Hogy aludtál?

- Mint a bunda – Ásított a nő – bár a drága testvérkém hangosan szuszogott.

- Te horkoltál – tette csípőre a kezét Artemys és lehuppant Kili mellé. A fiatal törp csodálkozva meredt rá. – Mi a baj? - Kérdezte a nő Kilitől, mikor észrevette, hogy őt nézi.

- Te nem szoktál mellém ülni – motyogta a törp – mindig Bilbó mellé ülsz.

- Mint látod, oda Lea ült, így ideültem. Talán baj? Vagy ide csak ő ülhet, más nem? - Rivallt rá a nő. Kili felhúzta az orrát és hátat fordított a nőnek. Bilbó gonoszan elmosolyodott, újabb bizonyíték a cserére, és bár szólnia kellett volna, úgy érezte, egy kis szórakozás, meg persze kutatómunka neki is jár, így csak somolygott a lányok felé, miközben belekanalazott a meleg raguba, amit Dori nyújtott oda neki.

- Hamarosan indulunk fiúk, igyekezzetek az evéssel és a pakolással.– állt fel Thorin – Arty, te elől jössz velem és Balinnal – Artemys sugárban köpte ki a ragut, majd fulladozni kezdett. – Talán valami bajod van ez ellen? - A nő csak intett, Fili segítőkészen hátba veregette. - Nem, csak félrenyeltem – motyogta halkan. Lea halkan kuncogott Bilbó mellett.

- Meg persze – guggolt Lea elé Kili és suttogóra fogta – te jöhetsz mellettem, majd viszem a csomagjaidat.

- Kedves tőled, de én is elbírom.

- Eddig mindig megengedted, hogy egy-két dolgot én cipeljek. Nehéz hegyi út áll ám előttünk – hajolt közelebb és kissé félrebillentette a fejét, úgy nézte a nőt. Lea kissé elhúzódott tőle.

- Oh, igen, ez igaz. De nem szeretném, ha bajod esne vagy valami – mosolygott a nő és Bilbó látta, hogy ez igen csak kínos mosoly. A hobbit halkan kuncogott.

- Nekem aztán nem lesz semmitől bajom. Erős törp vagyok. - Húzta ki magát Kili és rákacsintott Lea-ra, akit kirázott a hideg.

- Lea, beszédem van veled. - Rohant oda Artemys és karon ragadva húgát a bozótosba siettek. Kis idő után a hobbit észrevétlenül utánuk settenkedett. Látta, ahogyan a hajukat tépik idegességükben, megint csak tökéletesen egyszerre, tükörképszerűen. Bilbó nagyon halkan, még hobbitokhoz képest is halkan megközelítette őket, és már nem csak, hogy tisztán látta őket, hanem tökéletesen hallotta is, mit beszélnek.

- Ajaj Arty, ebből nagy baj lesz – sápítozott Artemys, aki minden bizonnyal Lea volt.

- Nem is tudom, ki nyafogott nekem, hogy „te nem értheted meg, milyen az én bőrömben, csak egyszer lennél az én helyemben máris tudnád, milyen sanyarú az én sorsom" pontosan ezt mondtad, húgom, és én marha belementem abba, hogy szerepet cseréljünk – Fújtatott Lea, aki Artemys volt.

- Te is nyavalyogtál, meg azt mondtad, hogy ezerszer rosszabb a te életed az enyémnél. Erre most elől kell mennem Thorinékkal. Ó, teremtőm, mi lesz, ha megtudja – sápadt el ArtemysLea.

- Ha a megbeszéltek alapján teszünk mindent, senkinek sem tűnik fel. Ne beszélj velük, add be nekik, hogy fáradt vagy, fáj a fejed. - Mondta LeaArtemys

- Azt hiszed, Thorint ez érdekelni fogja? Mi van, ha olyat kérdez, amit nem tudok? - Pánikolt idegesen ArtemysLea.

- Ne válaszolj. - Vont vállat LeaArtemys.

- És, ha az öccsével kapcsolatos az, hogy is hívják, Frerin? - Kérdezte kétségbeesve ArtemysLea

- Mondd azt, hogy magánügy és kacsints rá. Hidd el, fortyogva otthagy – kacagta a nő.

- Ezzel kisegítettél. Gyötrelmes egy nap lesz.

- Nekem Kilivel kell mennem és bájolognom, még a gondolattól is kavarog a gyomrom. Most még rám is kacsintott, kirázott a hideg tőle – fintorgott LeaArtemys – és mondd, mióta a hordárod?

- Csak segít – húzta ki magát ArtemysLea – kedves és figyelmes velem csupán.

- Aha, persze. Na, mindegy. Vissza kéne mennünk.

- Szerintem buta ötlet így elindulnotok – lépett ki a bokrok rejtekéből Bilbó, megijesztve őket. A hobbit elmerengett a hallottakon és arra jutott, akármilyen mulatságosnak is tűnik az egész, még nagy bajba keveredhetnek, vagy, ami rosszabb, a társaik is.

- Te hallgatóztál? – mordult fel LeaArtemys.

- Igen, mert már tegnap észrevettem, hogy sántikáltok valamiben. Mókásnak tartottam, mert senki sem vette észre, de mi van, ha emiatt bajt okoztok vagy kárt magatokban? - Tette csípőre a kezét Bilbó.

- Nem fogunk, drága Bilbó – lépett feléje ArtemysLea – csak egy napot adj nekünk, és becsületszavamra mondom, hogy mindent rendbe teszünk. Csak egy napot adj nekem, hogy bebizonyítsam a nővéremnek, hogy nehéz az én életem, ha megengeded, és nem leplezel le minket, kapsz tőlem valami finom nyalánkságot

- Mi? - Förmedt rá a nővére. – nem ér a vesztegetés.

- Rendben egy nap... és nem kell a nyalánkság – indult el a hobbit.

- Valld be, hogy szórakozni akarsz egy csöppet! - Kiáltott utána LeaArtemys. Bilbó a bajsza alatt somolygott. Igen, nevetni akart és kárörvendeni egy kicsit. De csak egy vöröshangyányit.

ArtemyLea = Lea

LeaArtemys = Artemys

Remélem tetszett nektek az új fejezet. Új javítom van így ez a történet és a HP szöszik is gyorsabban fog fel kerülni majd.

És egy kis közvélemény kutatás...

Ki a kedvenc szereplőtök? Kit nem kedveltek? Mit gondoltok eddig a történetről?