Lea boldog mosollyal lépett be a nővére szobájába, de mosolya gyorsan lehervadt,amikor látta, hogy testvére még mindig alszik. Artemys a hasán feküdt az ágyon keresztben a tegnapi ruhájában, és közben mézes süteményekről motyogott.

- Artemys – szólt neki először lágyan, de nővére meg sem hallotta. Dühösen lépett az ablakhoz, és kinyitotta. A reggeli szellő belibbent, és Artemys magzat pózba húzva magát,motyogva a takarója alá bújt.

- Ébresztő. - Lépett oda dühösen, és lerántotta a nőről a takarót, mire Artemys kócosan és morcosan a húgára nézett.

- Mit akarsz? Még hajnal van.

- Egy csudákat. Nyolc óra. - Tette csípőre a kezét a nő. – ideje felkelned. A többiek várnak,és a változatosság kedvéért a társaiddal reggelizhetnél. Jó pár napja a színedet sem látták, ideje volna mutatkoznod előttük. Estel pedig ma úgy is Elrond úrral tanul, kifogásnak nem hozhatod fel a fiút. Mosakodj meg, és öltözz fel szépen, pár perc múlva vissza jövök érted, és ha még mindig ilyen állapotban talállak... - szűkült össze Lea szeme... - nem lennék a helyedben.

- Jól van, hugom – intett a nő és felült az ágyban – utálom a reggeleket... utálom a péntekeket...

- Csütörtök van – szólalt meg Lea.

- Azt még jobban utálom. - Morogta a nő. Lea a szemét forgatva oda dobott a szekrényből egy szépen hímzett halványkék ruhát.

- Öltözz. - Adta ki az utasítást, és kiviharzott.

- Mi a fene van ma, hogy ilyen morcos – dőlt vissza az ágyba Artemys.

- Folyton csak a baj van veled. Megint nem készültél el a reggelire, és a legrosszabb az egészben, hogy azt sem tudom, most hol vannak a fiúk. Pedig tegnap folyton felőled kérdeztek. Illő lett volna ma kivételesen velük elfogyasztani a reggelit.

- Lesz még elég sok reggel, hogy együtt reggelizünk, Lea.

- Ez igaz. De hát, még is a barátaink... hiányoltak.

- Dolgom volt. Mit csináltam volna velük egész nap? Malmoztunk volna, vagy mesékkel szórakoztattuk volna egymást, esetleg az asztal alá ittuk volna a társaságot, miközben egy régi vidám kocsmai dalt ordibáltunk volna a tündéknek? - Kérdezte Artemys összefont karokkal. Lea a szemét forgatva pillantott a testvérére.

- Nem kellett volna zülleni... főleg a múltkori után. De jól esett volna nekik, ha foglalkozol velük. - Állt meg a nő – Nővérem, tudom, nehéz neked, de kedvesebb is lehetnél velük.

- Az vagyok.

- Egy csudákat. Thorin, Dwalin, vagy ott van Dori?

- Thorin irritál, Dwalint kedvelem és ő is kedvel engem, ezért piszkáljuk egymást, és Dori... ugye Lea nem kell bemutatnom neked, hála neki Imradris teljes háza népe azt hiszi, hogy Thorin és köztem van valami. Tiszta téboly az egész.

- Dorit a képességeihez kell mérni, sajnos szegénynek olyan élénk a fantáziája, mint egy gyermeknek, de ezért az apró hibáért nem kell úgy viselkedned vele, mint a pokróc. És ami Thorin és a te kapcsolatodat illeti...

- Nincs semmi féle kapcsolat – rázta meg a húgát a vállainál fogva – komolyan mondom, marhákkal vagyok körbevéve. Ha tetszenék neki, hidd el, azt már tudnám, és ez fordítva is igaz lenne. - Lea döbbenten meredt a nőre.

- Hogy érted ezt?

- Lea,amit most mondani fogok, talán zavarba hoz, vagy netán egy magad építette világot taposok össze, de el kell mondanom egy-két dolgot a törp férfiakról. - Lea komor arccal nézett rá, és az egyik szemöldökét felhúzta.

- Várom a kimerítő elemzésedet.

- Sok törp férfival volt dolgom, persze nem úgy, ahogy most átsuhant a fejeden, de jobb, ha most szólok, még mielőtt rosszul lennél egy-egy jobb ízű tréfájukon, hogy nem éppen azok az illedelmes férfiak, akik eddig körbevettek téged.

- Komolyan? - Felelte hűvösen Lea.

- A törpök nem tesznek különbséget maguk között. Nyugodtan fütyörészve elsétálnának előtted csupaszon, talán még meg is állnának veled beszélni az időjárásról. Tapasztalat. Az asztali etikettre nagyban köpnek szó szerint, persze kivétel a magasabb rangú családok ivadékai. Káromkodnak, és egy-két muzikális alkat még enyhén arcpirító dallal is meg tud lepni. Szintén tapasztalat. Persze, ez nem csak a törp férfiakra jellemző, emlékezz Rufusra, apa egyik emberére. Nem is beszélve a fürdőzés iránt mélyen gyökerező gyűlöletről. De ez a kis társaság némely tagjára nem igaz. Még napestig sorolhatnám a rossz és a jó tulajdonságaikat, de nem hiszem, hogy kíváncsi lennél rá, szűröm le abból, ahogyan rám nézel. De tudd, csak azért mondtam el ezt neked, hogy megvédjelek, mégiscsak gyenge nő vagy.

- Te is az vagy. - Kulcsolta össze a kezeit Lea. Artemys döbbenten sikoltott fel, és megtapogatta magát.

- A csudába, el is felejtettem, ha nem szólsz, komolyan férfinak gondolom magam. - Artemys dühösen ráncolta össze a szemöldökét – tudom, hogy az vagyok, de veled ellentétben nem lágyulok el egy barna szempár láttán.

- Mert neked a kék tetszik.

- Magad vágod tarkón, vagy én tegyem? Nem tudom, honnét vettétek azt a kolosszális ostobaságot, hogy Thorin és én... soha nem volt, nincs és nem is lesz semmi.

- Igazad lehet – hagyta rá a nő hirtelen.

- Tessék? - Hüledezett Arty.

– Thorin nem lehet olyan vak, hogy érted áhítozna. Modortalan, bunkó, minden nőiességet nélkülöző lány, vagy aki irtózik a gondolattól, hogy valaha is feleség, vagy anya legyen. Egyetlen épeszű férfinak sem kellenél. - Artemys tátott szájjal meredt húgára, aki felhúzott orral elment mellette. Artemys ott állt döbbenten.

- Tudd meg Lea, lennék olyan szép és kecses nő, mint te, csak nem akarom azzal tölteni a napomat, hogy bájologjak egy agyon díszített ruhában, fűzővel a derekamon, miközben kapkodjam a levegőt megnyomorítva magam, mint egy kötözött sonka. És csak hogy tudd, ha akarnám, el tudnám csavarni tuskó pajzsos vezérünket, de a büszkeségemet nem engedem porba taposni. - Futott Lea után a nő.

- Ha te mondod – vont vállat Lea – anya egyszer azt mondta, mikor már huszadjára próbált rávenni, hogy tanuld meg a táncot, hogy csoda lesz, ha valaki nőül vesz és gyermekeket akar tőled. Apánk már letett róla, hogy valaha is férjhez mész, sokszor bánkódott, mi lesz veled. Artemys tudom, hogy nem szereted ezt a témát, de ideje lenne elgondolkoznod a jövődön és nem egy szellemre várni, aki anno adott neked egy átokverte medált. Illúziókat kergetsz, az a férfi, akitől kaptad már biztosan halott, vagy nős.

- Ezzel tisztábban vagyok. De még nem kívánok férjhez menni.

- Csakis azért, mert várod a medálos szellemedet. Ha egyszer megtudom ki az, levágom a fejét és eléd teszem, hogy végre megszabadulj az árnyékától.

- Egy szellemet nem tudsz megölni. De ne hidd, hogy ezt hagynám, eme aljas lépésedet szó vagy tett nélkül. Én meg a te őzikebarna szemű szerelmednek vágom le a nagy fejét, és eléd tálalom almával a szájában egy szép, ezüst tálcán. Mit szólsz? - Mosolygott Artemys. Lea csípőre vágta a kezét.

- Honnan veszed, hogy szimpatizálok Kilivel?

- Mondtam én valaha is nevet? - Húzódott gonosz mosolyra Artemys szája – hát igen, megértelek, szép szál törp ifjú, de sajna ostoba és megfontolatlan. - Ingatta a fejét Artemys.

- Mert te olyan tökéletes vagy.

- Nem vagyok az, de a képességeimhez mérten nem vagyok elveszett. - Húzta ki magát Artemys

- Szörnyű vagy, egy nap... - mondta nő nagy hevesen, majd elhalkult, mikor kilépett egy nagyobb térre, amin egy hatalmas szökőkút állt, benne a fürdőző, nevető törpökkel, akiknek némely tagja vízi-csatát játszott. Artemys szája tátva maradt, Lea felsikkantott, mire mindenki odakapta a fejét.

- Lea!!!- Kiáltották és rögtön a víz alá merültek derékig, vagy maguk elé kaptak valamit.

- Mi a fene – kacagott Artemys, és hátba vágta Leát, aki majdnem orra bukott – nézd megtaláltuk a fiúkat, bár igencsak lenge öltözetben, hogy pontosabban fogalmazzak, anya szült meztelenül. Jó a víz, fiúk? - Kiáltott oda Artemys hegykén. Bofur volt az első, aki felocsúdott a döbbentből, amit a lányok váratlan látogatása okozott.

- Roppant kellemes, mondanám, hogy gyertek be, de hát mégis csak finom hölgyek vagytok – nevetett fel a törp – bár, nem mondanánk ellent két szépséges nő társaságának.- Artemys a fejét ingatva kuncogott, és még Lea is megeresztett egy bátortalan mosolyt a kezei védelméből.

- Lea még csak nő, de Arty... - szólalt meg Kili, és kisimította a szemébe lógó vizes haját.

- Te beszélsz öcskös? Láttam nálad ezerszer szebb törp férfit csupaszon, te meg úgy nézel ki, mint egy troll vagy egy kigyúrt vízisikló. - Kulcsolta össze a kezét dühösen a nő.

- Hogy merészelsz engem inzultálni? - Villogott dühösen Kili szeme.

- Kili! - Förmedt öccsére Fili - te se sértegesd Artemyst..

- Nézd már meg jobban bátyám,olyan, mint egy férfi, aki női ruhákat hord és még nem nőtt ki a szakálla. Ronda, még törp szemmel is.

- Én, ronda? - Fújta fel az arcát a nő, majd lassan kifújta, mikor észrevette, hogy Tristan fenyegetően meregette felé a szemét és Lea is kérlelően érintette meg a vállát.

- Kérlek – suttogta Lea. Artemys felmordult és hátat fordított a fürdőző törpöknek.

- Elfutsz? Hát persze, mert tudod, hogy igazam van. Akkor is elfutottál, amikor a tanítványod az az Arathorn meghalt? Gyáva vagy szembe nézni bárkivel is.

- Kili! - Kiáltott rá Tristan és Bilbó egyszerre. Artemys megtorpant és lassan Kili felé nézett.

- Megfojtalak, te kis taknyos! – Villant meg veszélyesen a nő szeme. Lea hiába kapott utána, Artemys gyorsabb volt és egyenesen a már megszeppent Kili felé tartott – honnan veszed a bátorságot, te vakarcs, hogy kiejtsd a nevét? Hogy van bátorságod? Üvöltötte a nő. Kili próbált menedéket keresni valamelyik törp háta mögött, de mire észbe kapott volna, társai a szökőkút széle felé úsztak. Artemys beleugrott a vízbe, és már majdnem megfogta a férfit, amikor hátulról erős karok ragadták meg és kihúzták a szárazra. Sejtette, hogy az egyik törp lehetett, mert érezte a hátára tapadó vizes mellkast és a szapora szívverést. Nem értette, hogy nem vette észre, hogy valaki mögé lopakodott. Tehetetlen dühében próbált a fogva tartójára nézni, és elkerekedett a szeme, amikor felismerte benne Thorint, aki szaporán és idegesen vette a levegőt.

Thorin abban a pillanatban érezte, hogy baj lesz, hogy unokaöccse megszólalt és sértegetni próbálta Artemyst, így sietve a társai figyelmét is elkerülve kiszállt a kútból, és belebújt vizesen a nadrágjába, hogy ha Artemys elveszíti a türelmét, azonnal elkaphassa, még mielőtt baj lenne, és nem is lepődött meg, hogy igaza lett. Épp idejében kapta el, még mielőtt a nő elkaphatta volna az unokaöccsét.

- Mi a csudát művelsz asszony?! – bődült el Thorin és Artemys megrebbent. A férfi szeme izzott a dühtől. Sötét haja még sötétebbnek tűnt vizesen, ami rátapadt az arcára, nyaka vonalára, széles hátára és mellkasára. Hajából csorgott a víz az arcára, és így még ijesztőbbnek hatott a férfi, ahogyan ott szorította a karját – idevágtatsz nő létedre, csupasz férfiakhoz, mert egy kölyök pimaszkodott? Hogy lehetsz ilyen ostoba és neveletlen?! Nem érzel szégyent, hogy idejössz? - Artemys remegett, még életében nem látott ilyen dühösnek férfit, pedig sok alkalommal bosszantotta fel nagybátyját és fivéreit, de még nem látott olyan haragtól izzó szemeket, mint most Thorinét, majd húgára nézett, aki öccsébe kapaszkodva figyelte őket. Tristan rosszallóan nézett rá. Ő is nemrég szállhatott ki a vízből, mert csuromvizes volt és fél pucéran állt Lea mellett. Tekintetéből érződött, hogy öccse hasonlóan gondolkodhatott, mint Thorin.

- Még nem okoztál magadnak elég bajt? Még nem hoztál a családra nagyobb szégyent? Kell neked még ez is? - Kiabálta a férfi.

- De, hogyan merte Arathornt...

- Oktalan és ostoba, nem tudhatta milyen érzékenyen érint ez a név, de ez az egész nem mentesít a tetted alól – szorította meg jobban a nő karját.

- Sajnálom – suttogta a nő. Thorin közelebb húzta magához. Artemys remegett a félelemtől.

- Sajnálhatod is. Nő vagy, és legyél akármilyen jó harcos, egy férfi mindig erősebb lesz. Kerüld az ilyen helyzeteket, mert lehet, nem lesznek olyan elnézők és jól neveltek a következő esetben azok a férfiak, akikre rárontasz tisztálkodás közben... mint mi. Tanuld meg, egy férfi mindig férfi, ha érted mire célzok. - Artemys lassan bólogatott.

- Helyes. Tillgelir – fordult meg a törp és az eddig némán szemlélődő tünde felé  – vidd el innen jó messze, és egy ideig ne is lássam. - Lökte a nőt a tünde felé, aki  csak bólintott, és Artemyst is meglepve durván karon ragadva elrángatta. Thorin Lea felé fordult.

- Menj te is leány, és remélem, nem ijesztettem rád. Ris, kísérd vissza a szobájába.

- Igenis – hajtotta meg magát a férfi, és elkísérte a nőt.

- Erre most komolyan szükség volt? - Kérdezte Balin.

- Meg kell törni néha egy sziklát, ha azt akarjuk, hogy formálható legyen. Artemys túl elbizakodott és merész, le kell nyesni a szárnyait, még mielőtt bajt okoz magának. - Thorin a kezére meredt, ami nemrégen a nő karját fogta. Érezte, hogyan félt tőle, érezte a teste remegését, majd dühösen a kilépő Kilire nézett, majd egy határozott mozdulattal arcon csapta – te meg viselkedhetnél címedhez méltóan, szégyent hoztál a fejünkre. - Kili az arcára tette a kezét és könnyeit nyelve figyelte, ahogyan nagybátyja elviharzik.

- Pedig a mai nap milyen szépnek ígérkezett... – sóhajtott fel Bofur a vízben

Mikor Tillgelir megállt, Artemys ellépett tőle, és dühösen fújtatott.

- Hallottad, hogyan beszélt velem az a tuskó? - Morogta a nő – komolyan mondom, ha nem fogott volna olyan erősen... - Artemyst olyan hirtelen érte a pofon, hogy megtántorodott. Döbbenten meredt a férfira, akinek szokatlanul rideg volt a pillantása.

- Gyűlölöm ezt beismerni, de igaza volt. Ostoba, pimasz, udvariatlan és meggondolatlan voltál. Imádkozz, hogy ez az incidens ne derüljön ki, de ahogyan a törp kiabált veled, félek, hogy már nem titok többé.

- De...

- Menj a szobádba, és ne merj kijönni vacsoráig.

- De...

- Ez parancs – rivallt rá a férfi, és Artemys a könnyeit nyelve elfutott a szobájába.

- Néha meglepsz öcsém, milyen komolyan tudsz viselkedni. Szerinted tanult ebből az esetből? Jelent meg a nő az egyik oszlop árnyékából.

- Nem tudom Dolin, de azt hiszem, mire az útjuk végére érnek, ezek a törpök megformálják ezt a kis kelekótya leányt.

Remélem tetszett nektek a fejezet és a kis illusztráció is ;)

Következő fejezet címe: Az utolsó éj Imradrisban