Thorin hátra kulcsolt karral kis terpeszben állt az ablaka előtt, miközben azt nézte, ahogyan a tünde lányok felkuncognak Kilin, aki szórakoztatja őket.

- Szégyentelen – motyogta a férfi.

- Még fiatal, ne hibáztasd ezért – mondta Balin.

- Egyél valamit bácsikám, nagyon sápadt vagy, meg aztán igyál valamit – nyújtotta Fili a férfi felé a tányért, hogy elterelje nagybátya figyelmét az unokaöccséről.

- Ittam este eleget – nézett felé a férfi fél mosollyal az arcán, majd felszisszent – fáj is rendesen a fejem tőle. Jóféle bor volt az. - Fili alig hallhatóan felkuncogott.

- Vízre gondoltunk, nem borra. - Nyújtotta felé Balin mosolyogva a kristálypohárban a vizet – és igen, este kicsit a megszokottnál többet ittál. Emlékszel valamire? - Thorin kiitta a pohárból a vizet, és az asztalra tette. Hosszú ideig nézte az asztalon a felszolgált ételt, majd leült Balinnal szemben.

- Mire kellene emlékeznem azon kívül, hogy a társaim jéghideg vízzel locsoltak le, és utána egy asszony rendre utasítva megalázott mindenki előtt? - Sziszegte a férfi.

- Nem volt az annyira hideg...

- Fili – mordult fel Thorin.

- Te is tisztában vagy vele, hogy Lea kioktatása az első szótól az utolsóig igazak voltak. Rangodhoz nem illően viselkedtél egy olyan helyen, ahol a kérdéseinkre válaszokat keresünk. De ez most mindegy. Mondd el Thorin, mi volt azelőtt?

- Erre én is nagyon kíváncsi vagyok, bácsikám. Mit műveltetek édes kettesben. - Thorin felsóhajtott.

- Egy barlangba bújtunk el a kíváncsi tündelány, Dolin elől, de azelőtt Artemys jó pár üveg bort meglovasított... utána csak beszélgettünk. De, hogy miről, arra már nem igazán emlékeszem.

- A Tűz? - Kérdezte Fili.

- Csak fáztunk.

- Nyáron? A mámortól ittasan? - Hüledezett Balin.

- Igen, nyáron és részegen. Kérlek, ne kérdezősködjetek, fáj a fejem. - Ekkor kopogtattak és Thorin ismét felszisszent.

- Szabad – mondta Balin. Először egy tálcát tartó kéz jelent meg, amin egy kancsó volt.

- Bocsánat, ha zavarok – Thorin azonnal felismerte Dolint a hangjáról, és a szemét masszírozva hátra dőlt a székében.

- Ha már itt vagy, gyere be – morantotta. Dolin azonnal befordult és maga után becsapta az ajtót, aminek hatására Thorin szeme megvillant.

- Elnézést, kicsúszott a kilincs a kezemből – sétált a törpök felé – hoztam egy kis gyógyszert. Meg kell innia ami a kancsóban van, és hamarosan rendbe jön.

- Nekem nem tünde gyógyszer kell, hanem valami, amit az én népem üt össze...

- Törp recept szerint csináltam... Baraz-zirak*-nak nevezitek, ezelőtt 70 éve szereztem meg egy törptől - Mosolygott boldogan a nő az emlékre, amíg a három törp döbbenten meredt Dolinra – Tillgelirt is ezzel kúrálom, ha túlzásba viszi a Miruvor-t... persze, ő úgy tudja ősi tünderecept – nézett a plafon felé a nő szégyellősen – de amiről nem tud.. – nevetett fel.

- Hogy van? - Szólalt meg Thorin, mikor öntött magának az ezüstszínű folyadékból.

- Már megitta a saját adagját. De... - Dolin az ajkába harapott, és nem nézett Thorinra.

- De mi? – Kérdezte visszafojtott dühvel a férfi, aki észrevette, hogy Dolin elkapja a pillantását.

- Nem a másnaposság lesz a legnagyobb gondja. A testvéreivel, Till, Gandalf, az ikrek, Glorfindel úrral és - Elrond úrral kell most szembenéznie az illetlen viselkedése miatt.

- Mi lesz most vele? - Kérdezte Balin

- Nem tudom, de mivel Thorin urat elcsalta...

- Tessék? – állt fel a férfi döbbenten.

- Túriel magára vállalta az egészet. Azt mondta, ő csalta el magát. - Mutatott a férfira a nő.

- Ez ostobaság, én kényszerítettem, hogy jöjjön velem. Ő nem tehet az egészről. Majd én elmondok mindent – száguldott el Dolin mellett a férfi – még, hogy ő engem? Ki kapta fel? Ostoba nőszemély.

- Ha most odamegy, és ezt most kijelenti, nagyobb bajba keveri Túrielt, mint amiben van. Gondolkodjon el azon, hogy venné ki magát, ha azt állítaná, hogy kényszerítette, sőt, elhurcolta és leitatta... nem kell nagyon megerőltetnie senkinek a fantáziáját milyen kép alakul ki a tegnapi incidensből.

- Egyszóval hagyjam, hogy elvigye a bajt? Hagyjam cserben az egyik társamat?

- Igen, ha azt akarja, hogy a társa, ahogyan maga nevezi, megtartsa a becsületét.

- Egy újjal sem nyúltam hozzá... de még ő sem hozzám, ha már itt tartunk. - Mondta felháborodottan Thorin.

- Ezt most úgy mondtad, mintha sajnálnád – szólalt meg Fili. Thorin olyan csúnyán meredt unokaöccsére, hogy az inkább elbújt a tányérja mögé.

- Én elhiszem... de a rossz nyelvek, és tekintve, hogy Túrielt és testvéreit csak néhány tünde szereti tetteik miatt, csak okot adnának nem tetszésüknek, azoknak, akik ellenségesen vannak az irányukban.

- Teteik? - Hüledezett Balin – mi okuk volna nem szeretni a dúnadánokat a tündéknek, ha távoli rokonok?

- Arathorn – Suttogta Thorin.

- Igen az. Ne adjon okot még, hogy kigúnyolják.

- De...

- Ha tényleg fontos magának a társa, akkor tartsa tiszteletben Túriel döntését.

- Rendben... legyen. De beszélni akarok vele most.

- Most nem lehet.

- Nem érdekel, én most akarok vele beszélni.

- Mondom, hogy most nem lehet.

- Követelem – sziszegte a férfi - az a nő hozzám tartozik...

- Tessék?! – hüledezik a nő – hogy érti ezt? - Thorin a kezébe temette az arcát.

- Bácsikám mit értesz ez alatt? - Meredt Thorinra Fili.

- Vagyis nekem tett esküt, így ha szólítom, itt kell lennie, ha látni akarom, látni is fogom.

- Ez igaz... de most nem Ereborban vagy a Ered-Luin hegyeiben, esetleg a pusztán van, hanem Imradrisban Elrond úrnál. És itt csakis ő parancsolhat. Tartsa ezt jól észben Tölgypajzsos Thorin, mert lehet, hogy nagyobb bajt okoz, mint hitte. Most, ha nem baj, én távoznék. További szép napot – hajolt meg kissé a nő, majd kiment, magára hagyva a három törpöt.

- Most akkor, hogy is van ez a „hozzám tartozik"?

- Fili, ne firtassuk - sziszegte a férfi.

- Néha nagyon kétértelműen fogalmazol, barátom. - Nevetett fel Balin, Thorin legnagyobb bosszúságára.

Artemys lehorgasztott fejjel állt meg Elrond és Glorfindel előtt.

- Nem hittem volna, hogy ezt a napot megélem újfent – kezdte Glorfindel – már az elsőnél is leszögeztem neked, hogyha még egy ilyen előfordul...

- Most nem tudsz szólni az apámnak, tekintve, hogy halott, és ha a nagybátyámnak vagy fivéreimnek is szólnál, nem érdekel. - nézett a férfira dühösen a nő – már megkaptam a hegyi beszédet a testvéreimtől, társaimtól, Tilltől, az ikrektől és Gandalftól, had ne kelljen téged is végighallgatnom.

- Most nem, mint a barátod vagyok itt, hanem mint egy nemes tünde, beszélj velem tisztelettel, kölyök.

- Nem érdekelsz – vicsorgott rá a nő. Glorfindel dühösen túrt a hajába.

- Te megmérgeződtél a törpökkel való utazásod során. Ugyanolyan szemtelen, piszkos szájú lettél, mint azok lent. - Mutatott az udvarra a férfi, ahol a törpök türelmetlenül várták, hogy Thorin vagy Artemys megjelenjen.

- Lehetséges.

- Idefigyelj Artemys – tette a kezeit a nő vállára – mondd meg nekünk őszintén, a törp rángatott magával, ugye? Mondd, hogy csak őt véded.

- Védi őt Aule. Az igazat mondtam, én rángattam el, és vittem az ivászatba.

- Hazudsz, látom a szemedben, hogy nem mondasz igazat.

- Én az igazat mondom.

- Arty...

- Glorfindel – szólalt meg Elrond, aki eddig némán hallgatta a beszélgetést.

- Igen? Fordult a férfi a tünde felé.

- Távozz, kérlek, egyedül óhajtok beszélni Túriellel.

- De...

- Glorfindel.

- Rendben – hajolt meg a férfi, és villogó szemekkel kiment a szobából.

- Tudod Túriel, a születésed óta ismerlek, apádat meg még régebbről, mikor Arador nálunk tanult. Azt hiszed, hogy nem veszem észre, hogy hazudsz? Nem tudom mi vette rá Thorint, hogy téged is magával rángasson, mikor Dolin elől menekült, de lehetett volna neked annyi eszed, hogy mikor biztonságba értetek, egyszerűen otthagyod.

- Nem tehetem.. - suttogta a nő. Elrond halványan elmosolygott.

- Tudom – tette a kezét a nő fejére – még mindig ugyanaz a vásott kislány vagy, aki annak idején belépett ide az apjával. Bár felnőttél, lélekben nem változtál semmit sem – simította meg az arcát – de ideje volna a gyerekkor csintalanságait magad mögött hagynod.

- Nem csináltunk semmi rosszat... most nem csináltam semmi komolyat.

- Ez igaz – hagyta rá – de azért elcsenni 9 üveg bort...

- Hét volt...

- Lényegtelen. Bort csentél el... gyújtogattál és leitattad a törpök vezérét...

- Nem kellet tukmálnom, ő... Elrond szigorúan ránézett. Artemys felsóhajtott – jól van, bocsánatot kérek az illetlen viselkedésemért. Többet nem fordul elő.

- Az biztos, mert egy jó ideig nem jöhetsz Imradrisba... legalábbis amíg nem csendesülnek a kedélyek. - Artemys szélesen elmosolygott - Legalább próbálj bánatot színlelni, és nem ilyen látványosan örülni a büntetésednek. - Mordult Elrond a lányra, aki gyorsan uralkodott a vonásain, de a szeme nevetett.

- Hogy én milyen elkeseredetten fogok a párnámba zokogni – sóhajtott a nő – nem is tudok enni meg inni napokig... ez olyan kegyetlen.. ez olyan aljas büntetés.

- Jól van, abbahagyhatod... ne vidd túlzásba – intette le nevetve a tünde a nőt – de még mielőtt elengednélek a vigasztalatlan bánatodban, hogy a törpök távozása után, nem jöhetsz ide jó darabig, figyelmeztetni akarlak téged.

- Mire?

- A múltad elől nem tudsz elfutni vagy elégetni... könnyebb lesz, de ha nem nézel szembe vele, egész életedben ott lesz a nyomodban, mint valami sötét árnyék.

- Tudom. Így ha nem bánod, ma foglalkoznánk egy kicsit Aragorn-nal, vagyis Esthel-el. - Indult el a nő az ajtó felé.

- Menj csak. Sok sikert. - Mondta a tünde, megtoppantva a nőt.

- Ezt most miképpen is értsem? Ráncolta a szemöldökét a nő.

*Baraz-zirak: vörös-ezüst /összerakott szó általam ^^"""/

Íme egy újabb fejezet. Remélem tetszett nektek, ha igen és van kedvetek irhatok egy kis véleményt. *--*

Következő fejezet címe: Arathorn