Lea döbbenten állt fel, és kiesett az öléből a félkész pulóver, amit éppen kötött. Tristan és Tillgelir kiköpte a bort, amit ittak éppen. A törpök, akik pipáztak félrenyelték a füstöt és próbáltak nem megfulladni a döbbenttől, csak szegény Bilbó állt tátott szájjal és megszólalni sem bírt. Tillgelir volt az, aki először ocsúdott fel.

- Te most át akarsz ejteni minket – suttogta.

- Dehogy, testvér. A két szememmel láttam. - Járkált fel-alá Dolin – ott voltak édes kettesben a fák alatt, a hold gyér fényében... alig láttam meg őket...

- Ostobaság ez, Dolin. Thorin és Túriel – ingatta a fejét az öccse. A tünde nő dühösen toppantott.

- A fene essen belétek, ha azt mondom, hogy Thorin úr a vállára dobva szaladt el Túrielel akkor az így is van. Túriel nem is tiltakozott, sőt biztatta, hogy fusson.

- Te ittál – nyögte be Lea – biztosan. Artemys soha nem engedné meg ezt és... pláne Thorinnak. Előbb halna meg – ült vissza a helyére.

- Igaza van Lea kisasszonynak. Thorin meg nem is igazán kedveli Artemyst – szólalt meg Ori.

- Thorin és Arty folyamatosan vitáztak az út során. Ha alkalmuk lett volna rá, megölték volna egymást. Nem hiszem, hogy ilyen gyorsan kibékültek volna. Tekintve azt, hogy Thorin kétszer is leütötte szegény kislányt - ingatta a fejét Glóin.

- És ha mégis? Lehet, hogy az ellenérzésük csak álca volt – sóhajtott fel Dori és álmatag tekintettel fel állt – mint a szép, szerelmes regényekben. Thorin meglátta Artemyst, gyönyörű tünde ruhában, ami kiemelte apró, törékeny alkatát. Hosszú, kiengedett barna hajában a hold fénye megtört, mint a gyors sodrású folyóban a víz a sziklákon. Ott álltak egymás előtt, és pukk, szerelemre gyúlt mindkettő.

- Mi van? - Hüledezett Tillgelir és a szívéhez kapott – lehetetlen.

- Dori, te jól vagy? – Nézett Nori hitetlenkedve és megfogta testvére homlokát – biztos lázas.

- Miért? Miért ne eshetne meg? - Fújtatott Dori, és lelökte öccse kezét a fejéről.

- Hogy Arty és Thorin nem szeretik egymást? - Csattan Oin hangja – az kizárt... imádják egymást, Dori. - A törpök az égre emelték a tekintetüket és felsóhajtottak.

- Meglepne, ha szerelmesek lennének. Thorin még rendben, - mert Arty igazán szemrevaló teremtés, - és hát, mégis férfiból van – szólalt meg Bombur két falat között – de hogy Arty? Nem az a fajta, aki behódolna egy férfinak. Előbb fog Smaug zöldséget enni törpök helyett.

- Thorin a maga módján jóképű törp, persze, ha valaki szereti a zárkózott, mogorva férfiakat. Lehet, hogy Túrielnek az ilyen típusú férfiak tetszenek – gondolkodott el Dolin.

- Azért ne essünk túlzásba... még hogy az én kicsi Túrielem egy olyan törppel – kulcsolta össze a kezét Tillgelir. A törpök felmordultak.

- Mi a bajod a bácsikámmal? – ugrott fel Kili – lehetetlen az, hogy férfiként nézzenek rá?

- Öreg, mint az országút... meg aztán Túrielnek mást szántam. Fiatal, életerős, gazdag férfit – vicsorgott a tünde Kilire – és nem egy vénséget.

- Ki a fene vagy, hogy meghatározd, hogy kihez menjen Arty?! – ugrott a férfi elé Fili.

- Én vagyok a védelmezője – húzta ki magát a tünde – és én csak az érdekeit nézem. Mit kezd egy vén törppel?

- Elmeséljem vagy lerajzoljam, hogy megértsd? – dörmögte Dwalin, amire Tillgelir csak hápogni tudott.

- Hogy... hogy... - dadogta vörösre gyúlt arccal a tünde.

- Nem kell túl nagy fantázia az egészhez – kuncogott Nori – de az ilyen kis tiszta lelkű tünde gyerek mit tud erről. - A törpök felnevettek.

- Akkor sem hiszem, hogy volna köztük bármi – makacskodott a tünde.

- Igaza van Till-nek – szólalt meg Bofur. Mindenki döbbenten nézett rá.

- Tessék? - Hüledezett Tillgelir.

- Igazat adok neki. Lehet, hogy Artemysnek másfajta törp tetszik... mondjuk, én – húzta ki magát a férfi, de szemeiben tréfa bujkált. Fili felröhögött mellette.

- Még hogy te. Na, ne nevettesd ki magad.

- Miért? Csak nem hiszed, hogy te kellenél neki – a két törp egymásra vicsorgott.

- Eltértünk a beszélgetésünk témájától, fiúk – emelte fel a kezét Tristan – mint Arty öccse, közölnöm kell a jelenlévőkkel, hogy a nővérem barátságon kívül nem érez irántatok többet. Ez van.

- És mi van, ha Arty azt szereti, akitől a talizmánját kapta. Ha már itt tartunk. Szólt a beszélgetésbe Bilbó. Tristan kiköpte újfent a borát, és Lea az asztalra borult – valami rosszat mondtam? - A két testvér egymásra nézett.

- Kitől kapta a talizmánját, amit elhagyott? - Kérdezte Balin.

- Nem tudjuk – ingatta a fejét Lea.

- Talán attól, akiről nekem beszélt... Arathorn? - Kérdezte a hobbit.

- Nem. Ő a tanítványa volt. Olyan volt nekünk, mint az öcsénk. - Felelte Lea.

- Lényegtelen kitől kapta azt az ékszert... itt az a lényeg, hogy megvédjük Thorintól – nyakaskodott Tillgelir.

- Még, hogy tőle? Inkább Artemystől kell féltenünk Thorint – Háborgott Dwalin.

- Hagyjátok abba ezt az ostoba civódást. Jobb volna megkeresnünk őket, még mielőtt megölik egymást. Lehet, hogy most szünetel közöttük a harc, de lehet, hogy bármelyik pillanatban egymás torkának ugranak. - Állt fel Balin.

- Igazad van. Keressük meg őket – indult el Lea – váljunk szét.

- Veled megyek – ajánlkozott Kili.

- Én maradok, ha még is megjönnének – emelte fel a boros kupáját Tristan.

- Biztos? - Kérdezte sötéten Lea.

- De, mehetek én Till-el is – emelte fel védekezően a kezeit a fiú.

Artemys felkacagott tisztán és csilingelően.

- Neee – ingatta a fejét a nő – ez nem igaz. Valld be, hogy lódítasz.

- Dehogy – intett a kezével Thorin – ez a színtiszta igazság.

- Majd megkérdezem ám – kuncorgott a nő – meglásd, megkérdem tőle.

- Csak nyugodtam – húzta ki magát a férfi - De mesélj te is magadról. - Öntött a nőnek még egy pohárral.

- Tudom, hogy mire megy ki ez a játék, kedvesem – intette rendre az ujjával Artemys a férfit – de nem fog sikerülni. Még nem született meg az a törp, vagy ember, aki az asztal alá ivott volna.

- De itt nincs asztal, édesem – nevetett fel a férfi.

- Igaz is – nevettek fel - De legyen, mert olyan szépen könyörögsz. Mire vagy kíváncsi?

- Mindenre. Miért lettél harcos, például?

- Öhm – gondolkodott el a nő, majd csintalanul elmosolyodott – gyermekként kaptam ezt a talizmánt – bökött a ruhájára, ami alatt ott volt az ékszere – egy nagy harcostól. Megfogadtam, hogy egy nap az oldalán fogok harcolni, és bebizonyítom mindenkinek, de legfőképpen neki, hogy érek valamit.

- A dicsőségre hajtasz, ezek szerint?

- Nem – ingatta a fejét a nő – nem érted. Az elismerését akarom.

- Ezért feladtad, azt, hogy egy nap valakinek a felesége legyél... vagy, hogy anya? Melyik szülő engedi, hogy a lánya harcoljon... én nem engedném semmi aranyért sem... nem én. - Húzta ki magát a férfi - De mondd meg nekem őszintén, nem vágysz arra, hogy egy férfi szeressen?

Artemys keserűen elmosolygott és öntött magának még bort.

- Nem kellek én senkinek.

- Ez marhaság – legyintett a törp, de majdnem felborult ennek hatására - Szép nő vagy, csak megfontolatlan, nagyszájú és idegesítő, ezen kívül semmi bajod.

- Most nem tudom, hogy megsértődjek-e, vagy ne... de azt hiszem nem. - Húzta le bort a nő.

- Még nőt nem láttam így inni. Még én szégyellem magam. - Vette el tőle a borosüveget Thorin, majd ráhúzott ő is.

- Egészen ügyesen helytálltál eddig, szívem... az öcséd már fennakadó szemekkel hevert az asztal alatt négy kupa után.

- Őt bárki az asztal alá tudná inni. Nem bírja az italt - legyintett a férfi, majd döbbenten pislogott a nő felé - Ismered Frerint?

- Hát, hogyne. A Kék-hegység környékén nőttem fel... apám.. hukk... elnézést... na, az apám ott gyógyulgatott. Friss, hegyi levegő kellett neki. Így ismerem, mint a tenyeremet – kuncogott – na hát, egyszer az egyik kocsmában... Találkoztam vele, jó pár évvel ezelőtt... és tette nekem a szépet... szegénykém. - Ingatta a fejét – reménytelen eset, de amúgy rendes figura... na de nem ezt kérdezted, ugye? - Thorin elgondolkodott.

- Már nem emlékszem – felnevettek. Thorin felvette a borosüveget és megrázta – elfogyott, már nincs több – nevette. Artemys hirtelen felállt, és erősen dülöngélt.

- Mi a csuda – tette az egyik lábát a másik után, erős csípő mozgással. Thorin figyelte minden lépését – mozog a talaj – nevette a nő.

- Te meg mit csinálsz?

- Van még egy két üveggel, ha persze... hukk... a torkos Till meg nem itta – túrt a ládába – ó, megvan... éljen – emelte ki a bort. Van már jó 120 éves. Még Elrond pincéjéből csentem el, Arathornnal.

- Az meg ki? Már akartam kérdezni, azt hiszem.

- Ő a tanítványom... az én kicsi védencem.... a dúnadánok vezére volt.

- És hol van most?

- Halott. Megölték az orkok – nyitotta ki az üveget a nő, és ráhúzott – meg kellett volna nekem is halnom, de nem így lett – nyújtotta az üveget Thorinnak a nő. - Most el kell viselnem a szégyent... holnap pedig a kis reménnyel kell foglalkoznom – húzta el a száját szomorúan a nő.

- Kis remény?

- Arathorn fia... Estel... Aragorn... ő a reményünk - harapott az ajkába a nő, és kibuggyant a könnyei – félek, hogy az apja sorsára jut, de... Ris látta a jövőjét, és az jó életet jósolt neki... de mi van, ha téved. - Thorin nagy nehezen felállt, és maga felé fordította a nőt.

- Ha Ris azt mondja... hogy az a fiú élni fog... akkor biztos.

- Honnét veszed?

- Király vagyok... és azok nem tévednek – ráncolta a szemöldökét – legalábbis még nem tudok róla. Döntötte a homlokát a nőére – ne sírj... azt nem szabad. Azt nem szabad – suttogta a férfi. Artemys szipogott.

- Rendben... nem sírok már.

- Helyes. Kérsz még? - Emelte fel a borosüveget. Artemys bólintott, elvette tőle, és ráhúzott – ne idd meg mindet ám. - Figyelmeztette a férfi, Artemys csettintett egyet a nyelvével és visszaadta Thorinnak, aki ki is itta az utolsó pár kortyot.

- Azt hiszem, berúgtam, többet már nem kellene innom, mert baj lesz... - dőlt a nő vállának.

- Pedig még van egy palackkal – motyogta a nő. Artemys érezte, hogy a férfi elmosolyodott.

- Most ki akar leitatni kit? - Nevette a nő nyakába.

- Én biztosan nem – nézett a férfira – de lehet... hogy nem kellene kinyitni.

- Igazad van – suttogta a férfi, és lassan átölelte a nőt – inkább beszélgessünk.

- Miről? - Kérdezte a nő, és követte a férfit, aki lassú táncba kezdett.

- Ki vagy te?

- És te?

- Nem tudom... már nem tudom – suttogta a férfi – már magam sem tudom.

- Én is így vagyok... Thorin?

- Igen?

- Szédülök.

- Én is – nevette a férfi – de nem eresztelek.

- Miért?

- Mert még olyan sötét az éjszaka - Ölelte meg a nőt.

És sikerült gyerekek íme az új fejezet pedig azt hittem nem sikerül elhoznom. Túl éltem a hétvégét és viszonylagosan rendbe jöttem. Már nem szédülök folyamatosan.

Remélem tetszik nektek ez az új rész :)