Artemys, mikor kinyitotta a szemét, percekig meredten bámulta a plafont. Ismerte ezt a helyet, hiszen éveken át volt itt vendég. Kívülről ismerte azt a szobát, ahol jelenleg volt... főleg a plafont. Hallgatta a madarak csicsergését, élvezte a csendes harmóniát, amíg meg nem ütötte a fülét egy apró, szuszogó hang. Felsóhajtott, majd az oldalára fordult, de majdnem leugrott rémületében, mert mellette az ágyon egy jól ismert alak feküdt. Hosszú, fekete haja kissé kócosan terült el a párnán, mint valami glória. Arca sápadt volt, akár a frissen lehullott hó.

- Tillgelir! - Kiáltott fel. A férfi kinyitotta az egyik szemét, ami olyan volt, akár a hamu, szürke, de meleg.

- Halkabban, ha lehetne, aludnék. - Intette le a nőt a tünde. Artemys szemei szikrákat hánytak, majd megpróbálta lelökni hívatlan ágytársát, de az meg sem mozdult egy centit se, helyette a férfi az oldalára fordult – ha már ennyire benne vagy, nyomkodd meg a hátamat is, légy oly kedves.

- Menj a csudába Till. - Vágta hátba. A tünde megfordult és a nőre nézett a hamu szürke szemeivel.

- Én is örülök, hogy látlak, Túriel. Már kezdtem unni a halhatatlanságomat.

- Ugrottál volna ork elé, mindjárt nem kellene azon morfondíroznod, mit csinálj. - Fortyogott Artemys.

- Mostanság nem volt kedvem efféle szórakozásra. Ma is azért mentem, mert Elrond úr megkért. Nagyon hiányoztál ám nekem, olyan csendesek és unalmasak voltak nélküled a mindennapjaim.

Artemys a szemét forgatta.

- Mindjárt a nyakadba borulok, annyira meghatottál Till – gúnyolódott a nő. Tillgelir felült majd elmosolyodott.

- Fogadjuk, hogy megteszed.

- Fogadjuk, hogy nem.

- Pedig meg fogod, méghozzá ezért – vette elő a nyakából Artemys medálját. A nő megdermedt.

- Hogyan? Hol? Suttogta Artemys és lassan felült.

- A lovamról pillantottam meg, mikor az orkokat vágtam le és gyorsan felkaptam. Mikor jobban megvizsgáltam, rájöttem, te sem lehetsz messze. Na, hol marad az ölelés? Tárta szét a karjait a férfi.

Artemys remegő kezekkel nyúlt a medálért és óvatosan végighúzta rajta az ujját, ekkor akadt meg a szeme egy vékony, apró szemű láncon – Mithril lánc? - Nézett rá csodálkozva a nő.

- A bőrszalag, amin volt, elszakadt, és mikor ide hoztalak, gyorsan ráfűztem erre, még Ervustól kaptam, de neked jobban kell, mint nekem.

- Ci vilui, Till. Nem is tudod, milyen fontos ez számomra. – ölelte meg a hosszan férfit.

- Iston, pe-channas!- Ölelte vissza a férfi - Örülök, hogy újra itt vagy.

- Én nem – bontakozott ki az ölésből a nő – de mondd, hol vannak a testvéreim? - Nézett körbe Artemys.

- Őket leküldtem enni. Ris nagyon éhes volt, és Lea is. Dolin is ott van, nem bírta kihagyni, hogy ne legyen pár törp közelében.

- Még mindig érdekli a törpök?

- Idegesítően. Minden tündét az őrületbe kerget ezzel. Glórfindel mondta is, hogy inkább törpnek kellet volna születnie, nem tündének. Amúgy ő is itt van. Volt is itt pár pillanatra, azt üzeni, hogy szívesen beszélgetne veled.

Artemys elhúzta a száját és felnyögött, majd hátradőlt az ágyban.

- Semmi kedvem a hegyi beszédre.

- Úgysem úszod meg. Glorfindel után úgyis Elrond tart majd fejmosását nálad.

- És még ki? Galadriel?

- Amúgy ő is itt van. Honnét tudtad? - Lepődött meg őszintén a férfi.

- Nagyszerű. - Morgolódott a nő – ez a nap nem is lehet ennél rosszabb.

- Túrilliel – hallatszott két vidám férfihang. Artemys felnyögött. Kissé felemelve a fejét odapillantott az ajtóhoz, ahol két tünde állt.

- Elladan és Elrohir, nagyszerű, a bosszantó tünde duó... tévedtem, ez a nap csak rosszabb és rosszabb lesz. Mi lenne, ha elmennék sétálni, mielőtt megkapom tőletek a fejmosást?

A tündék felnevettek.

Lea és Tristan a vacsora után Bilbóval, Filivel, Bofurral és Kilivel úgy gondolták, meglátogatják Artemyst. Bár Kili vonakodva akarta megnézni útitársnőjét, Lea szemrehányó tekintetét látva úgy gondolta, bölcs dolog nem magára haragítani a nőt.

- Biztosan unatkozik – mondta Fili – majd elmeséljük, milyen nagyszerűen hódított ma Kili, az biztosan feldobja – nevetett fel a törp.

- Ne merészeljétek – fújtatott Kili.

- Talán már éhes is. Hoztam is neki pár falatot, ami éppen maradt. - Mondta Bilbó halvány mosollyal az arcán, nem is figyelve oda a két egymásnak eső törp testvérre.

- Szerinted örülne, ha játszanék valamit neki, Lea? Szereti a zenét? Hajolt a nőhöz Bofur.

- Igen szereti, de nem tudom, hogy most jót tesz neki. Talán még alszik.

- Vagy meglépett, hogy visszamenjen a talizmánjáért. - Mászott ki fivére szorító karjai közül Kili.

- Ne mondj ilyet, Kili – ijedezett Tristan – még képes rá.

- Nem hiszem, gyenge, mint a harmat. - Fogta meg az ajtó kilincsét, de nem nyomta le, helyette az ajtóhoz nyomta a fülét és hallgatózni kezdett, így tett mindenki.

- Most komolyan beszélsz, Túriel? - Hallatszott egy mélyebb férfihang, amit Lea azonnal felismert. Elladan volt.

- Miért? Mikor beszéltem én a levegőbe?

- De ez akkor is hihetetlen. Nem volt ezeknek gyerekszobájuk? Majd megleckéztetjük mi ezeket a törpöket.

- Nem ártottak ők senkinek sem, Elrohir.

- Most mondtad, hogy lezuhantál egy fáról az egyik csökevény miatt, előtte vízbe akart fojtatni a másik csökevény. Mi jön még? Talán leütnek? - Fújtatott Tillgelir. Lea és a többiek az ajkukba haraptak, mikor mély csend ereszkedett a szobába.

- Ugye nem? - Fortyant fel a szobában a három tünde.

- Hát az úgy történt fiúk, hogy megint nem akartam pihenni, pedig Lea rám is parancsolt, végül leütött az egyik, nem sokkal később meg újfent ugyanaz tarkón vágott, mert akkor az elveszett medálomért akartam visszamenni az orkok közé. Mindet megérdemeltem.

- Ma den agor? - Hallatszott Tillgelit dühös hangja.

- Nem mondom el.

- Pedig elmondod.

- Hogy aztán valami rejtélyes oknál fogva baja essen? Kizárt!

- Már tudom, melyik, az a mogorva, pökhendi törp, aki a vállán hozott. Az a Thorin, vagy ki.

- Thorin hozott? Milyen meglepő – csodálkozott a nő – bár gondoltam, hogy nem Orira bíznak, mikor már egyszer leejtett. Nagyon rendes volt tőle, hogy ő is cipelt, pedig rendszerint mindig morog rám.

- Túriel – sóhajtott fel mindenki egyszerre, ekkor nyitott be a szobába Lea, majd megfagyott a mozdulatban.

- Mi a baj? - Kérdezték a szobában tartózkodók Leatól, aki meg sem mozdult, csak fogta a kilincset és bámult rájuk. Addig a törpök és Tristan Lea válla felett meredtek a szobában tartózkodókra tátott szájal, persze kivéve Bilbót, aki Lea keze alatt átbújva pillantott a szobába. A hobbit kezéből kiesett a tányér, mire a szobában tartózkodók összerezzentek.

- Mi van itt? - Suttogta Lea. Artemys az ágyában ült törökülésben, mellette Tillgelir terpeszkedett el és előttük a két tünde iker, az ágy háttámlájának dőlve ültek az ágyban kigombolt inggel és feltűrt ruhaujjal.

- Üdv Lea – intett Artemys – beszélgetünk a fiúkkal.

- Gwannas lû and, chîn. – mosolygott kedvesen Elladan.

- Nocsak Ris, hogy megnőttél, amióta nem láttalak, és Lea, egyenesen meseszép lettél. - kezdte az udvarlást Elrohir.

- Gûr nîn glassui, Elrohir.. – bólintott feléjük Lea – de megkérdezhetem tőletek, mit kerestek egy ágyban a nővéremmel?

- Mi van abban? Kicsi korom óta a barátaim... - Artemys minden szónál halkabban kezdett beszélni, mert észrevette, hogy húga szeme elsötétült – de ha gond...

- Mi azt hiszem, megyünk – ugrott fel Elladan – légy jó és ne csinálj galibát, mint múltkor, mert Glorfindel szíjat hasít a hátadból.

- Úgy ám. A múltkor is füstölgött – kuncogott fel az emlékre Elrohir, majd széles mosoly kíséretében és Lea szúrós tekintetének kereszttüzében elsomfordáltak.

- Tillgelir? - Nézet rá Lea, de a férfi meg sem mozdult.

- Nyolc éve nem láttam Túrielt, és most az várod, hogy itt hagyjam? Azt lesheted. - Húzta magához a nőt a tünde. - Ti vele utaztatok eddig, most kicsit hadd sajátítsam ki magamnak.

- Arty nem tárgy, hogy jogot tarts rá – emelte fel a hangát Fili.

- Ő meg ki? Az udvarlód, hogy ilyen hevesen véd?

- Ő csak barátom, Fili. És igaza van, nem vagyok tárgy.

Tillgelir játékosan felfújta az arcát.

- Te őket választod helyettem?

- Ő... igen. - Mosolygott a nő. Tillgelir színpadiasan a szívéhez kapott és a nő ölébe borult.

- Hát ezt érdemlem annyi kaland és csíny után? Milyen barát az ilyen – szipogta – hát neked nem jelent ez semmit? Pedig én azt hittem.

Lea a szemét masszírozta. A törpök és Bilbó értetlenkedve néztek az ajtófélfának dőlő nevető Tristanra.

- Úgy sajnálom, drága Till, de az én szívem másért eped.

- Bolondok, már megint kezdik – sóhajtott fel Lea.

- Mondd... mondd – Tillgelir annyira nevetett, hogy alig tudta befejezni a mondatát – mondd, mije van, ami nekem nincs?

- Szakálla - kacagta Artemys és eldőlt az ágyon Tillgelirel. Mindenki velük nevetett, csak Lea állt ott rideg tekintettel.

- Ne légy már ilyen, Lea. Nevess velük együtt. Szólt húgára Artemys.

- És ki lenne az a szakállas férfi, akiért úgy epekedsz?

- Gandalf – nevetett fel Artemys. Erre az egész csapat felnevetett, még Lea is elmosolyodott.

- Fiúk, azt hiszem, a nővérem már egészen jól van. Menjetek, és ez rád is vonatkozik Till. Elrond úr azt üzeni, hogy ha Arty jól van, a vacsorán jelenjen meg. Így hát készülődnünk kell.

- De – szólalt meg mindenki egyszerre

- Nincs semmi de – Borult sötétségbe a nő arca. - tűnés.

Pár pillanat múlva a szobában csak a két lánytestvér maradt.

- Hogy én mennyire utállak ilyenkor. Miért kell elrontanod a napomat? Nem akarok lemenni vacsorázni

- Nagy kár, mert nemleges választ nem fogadok el – Majd Artemys legnagyobb rémületére húga komor arca ragyogóvá vált, ami mindig rosszat jelentett - Képzeld, olyan szép ruhák vannak a szekrényedben. Nézzük meg melyik lesz jó neked.

Neee – borult a párnájában Artemys – csak ezt neee.

Magyarról tündére fordított: Laerthel

Ci vilui, Till – Kedves tőled Till

Iston, pe-channas! - Hogy ne tudnám, te idióta :)

Túrilliel – kicsinyítő képző én Kicsi Túriel-re gondoltam, de kb Túrielke :P

Ma den agor – Ki volt?

Gwannas lû and, chîn.- Rég láttunk titeket gyerekek.

Gûr nîn glassui, Elrohir.- Köszönöm szépen a bóko, Elrohir.