Ahogyan beértek Edorasba a nép lassan kiszállingóztak a házaikból, hogy megnézzék maguknak az idegeneket, akiket a lovasok kísértek. Kikről már napok óta pletykák terjengtek a városba és leplezetlen kíváncsisággal figyelték a kíséretet. Egyesek a nyakukat nyújtogatták néhányan összesúgtak és Artemys hallani vélte régi itt kapott nevét „Ethelwen". Gyerekei kényelmetlenül fészkelődtek a nyergükben, ahogyan rájuk néztek.

- Félvérek – suttogták.

- Nemes félvérek – mondták mások.

- Ethelwen gyerekei. – hallatszott.

- Herceg az apjuk. Erebor királya a nagybátyjuk – mondta egy idősebb férfi és Artemys oda pillantott, mire a férfi lehajtotta mélyen a fejét és Artemys oda biccentett felé.

- Gyorsabban terjednek a hírek, mint ahogyan gondoltam volna – mondta a bajsza alatt Frerin a feleségének.

- És nem is tettek hozzá, mint mikor fejbe vágtam Thengelt. Másnap az a hír terjengett, hogy vérbe fagyva hevert a kocsma kövön. Mosolygott Artemys a férjére – pedig csak egy dudor volt azon a konok nagy fején.

- Így kell örök barátságokat kötni, leütni egy korsóval. Vont vállat a férfi.

- Vagy kihúzni a hó alól egy még bosszantóbb alakot – somolygott Artemys a férjére.

- Az kedvesem az egy új mondja volt a férj keresésnek – kacsintott a nőre.

- Bolond.

- A te bolondod – vigyorgott Frerin Artemysre – egy egész hosszú életre.

- Igen, az enyém vagy egy hosszú életre – sóhajtott fel a nő mosollyal a szája sarkában – nem változott itt semmi csupán mindenki megöregedett azóta vagy meghalt.

- Ez így van rendjén.

- Ez a hely a falumra emlékeztet ahol születtem és javarészt nevelkedtem. Békés és nyugalmas.

- Még – somolygott a férfi és Artemys a szemét forgatta – ám jelen pillanatban nyüzsgő kaptár.

- Elnézést, ha megzavartam magukat, de nem okozna, problémát, ha a király elé vezetném magukat? Jelent meg Artemys oldalánál Éomund – de ha fel szeretnék magukat frissíteni a találkozójuk előtt értesíteném a királyomat.

- Nem kell. Szebbek úgy sem leszünk, jobban szeretnék túl lenni a hivatalos megjelenésen. Nem szeretném vesztegetni a királyod értékes idejét.

- Legyen így, Úrnőm – bólintott a férfi és oda biccentett a közeli lovasnak, aki előre sietett – remélem az itt tartózkodásuk kellemesen telik majd.

- Minden bizonnyal az lesz – mosolygott a férfira Artemys.

- Már azzal is jobb lesz, ha nem hallom a fiaim horkolását – sóhajtott fel Frerin és Artemys elhúzta a száját.

- Te riadtál fel a saját horkolásodra Frerin.

- A fiúk is horkolnak.

- De nem úgy, mint egy medve, aki te vagy – bökte meg a férfi mellkasát, majd eligazgatta a köpenyét, de végül feladóan felsóhajtott – esélytelen.

- Gyönyörű vagy kedvesem. El fogsz mindenkit bűvölni. – mosolygott lágyan a feleségére Frerin.

- Nem kell, aggódnia Úrnőm elragadóan fest, és hatalmas megtiszteltetésnek érezzük, hogy a Kardhasító, aki félelmetes hírnevet szerzett az Ereborért vívót csatában személyesen van itt – kacsintott Éomund Artemysre, aki hangosan felnevetett.

- Az apád fia vagy az már kétségtelen. Hízelkedésben és udvarias modorban ő sem maradt alul. Ejnye, de nagy kár, hogy ő vele sem találkozom már. Ingatta a fejét Artemys és felnézet a magaslaton álló épületre, majd szemöldök ráncolva a férfira nézet – de mond Bergon él?

- Hogy él-e? Vigyorgott el Éomund és Artemys abban a pillanatban meglátta benne régi barátját – hogy ne élne a piszok öreg kurafi. Talán ő várja a legjobban az érkezésüket, Úrnőm. Holnapra talál ide is ér a családjával.

- A szívem most repdes, hogy egy régi jó barátom még is életben van. Drágám megismerkedhetsz azzal a személlyel, aki pontosan ugyan olyan bosszantó, mint te – Nézet vidáman Artemys Frerinre.

- Talán ő is tette neked a szépet?

- Igen, de nem volt olyan ügyes, mint te – kacsintott a férjére és Frerin döbbenten nézet vissza a nejére, aki halkan kuncogva előrébb ment.

- Most csak szórakozol velem ugye? Hallod? Maram?!

- Mielőtt bemegyünk a király elé – fordult a családja felé Artemys váratlanul, akik azonnal vigyázzba vágták magukat Frerinrel és Milroral az élen, sőt a körülöttük álló örök is összerezzentek. Csupán Tillgelir és Éomund vonta fel a szemöldökét. A tünde eddigi közös útjuk során rá jött, hogy barátja az évek alatt igen csak tekintélyparancsoló édesanya és úrnő lett. Legvadabb álmában sem gondolta volna, hogy ez valaha is megtörténhet. Így csak egy lusta mosollyal figyelte, ahogyan rendre utasítja véreit, férjét és barátait, akik szorgalmasan bólogattak.

- Till te figyelsz rám? Fordult a tünde felé a nő.

- Nem – felelte őszintén a férfi és Artemys mélyen beszívta a levegőt, mire a körülötte állók lesápadtak, de Frerin gyorsan oda lépet a nejéhez és befogta a száját mielőtt egyetlen hangos szó is elhagyhatta volna a torkát.

- Majd később intézd el a tündét szerelmem, de ne feledd jelenésünk van és biztosan rossz fényt vetne ránk, ha itt elkezdenél üvölteni a küszöbön – mondta csendesen és lágyan Frerin. Artemys szemei szikrákat szórtak, majd lelökte férje kezét a szájáról és Tillgelire bökött.

- Imádkozz szorgalmasan a Valákhoz Tillgelir, Aglor fia, mert ha a kezeim közé kerülsz, kell majd a védelmük azt garantálhatom – mondta suttogó veszedelemmel a hangjában, ami megborzongatta Tillgelirt.

- Édesem nyugalom – nyugtatta a nejét Frerin és az ajtó felé fordította miközben Tillgelir felé fordult és valamit tátogott neki.

- Mint mondott? Hajolt a férfihoz Terän.

- Azt, hogy örült vagyok törp nyelven – vont vállat Tillgelir és összefonta a karjait a mellkasa előtt.

- Hát szerintem is az vagy cimbora. Maramnak ellentmondani egyelő a halállal. Jó volt ismerni – veregette meg a tünde vállát Terän.

- Mi van? Hördült fel a tünde mire Frerin jelentőségteljesen rá nézet és elhúzta a nyaka előtt az ujját, majd a férfira bökött – jól van, viselkedek.

- Jó is lesz, mert ha anya dühös lesz még jobban rád az ránk is káros lehet – hajolt ki a sorból Túrin, de neje azonnal visszahúzta.

- Maradja te is veszteg vagy kiverem a fogadat. Villant meg Zeyme szeme.

- De Till...

- Viselkedj már Mahal nevére te is – mordult fel Prim mellette állva – anya figyel.

- Ne feledkezünk meg, hogy anyánk és apánk családjait képviseljük szóval mindenki a lehető legjobb arcát mutatja, ahogyan anya is kérte az előbb – lépet ki a sorból Theina, hogy mint legidősebb gyermek a szüleik után menjen, akik elindultak, amikor kinyílt az ajtó – viselkedni!

- Igen is – bólogatott mindenki és a büszke tekintetű testvérük után mentek.

- Legyél te a kísérőm. Karolt Kerla Tillgelirbe és rá mosolygott, mire az elpirult.

- Ő nem a férjed – húzta magához a nővérét Telmerion – szájára vesznek.

- Rion.

- Most csitt. Óvatosan udvaroltass, mert ha apa megneszeli neked véged. Legyél már okos.

- Bosszantó vagy öcsém.

- Te meg ostoba – suttogta a férfi és Kerla elhúzta a száját.

Artemys meg állt a trónján ülő fiatal férfi előtt, akinek pontosan olyan büszke vonásai voltak, mit apjának és nagyapjának. Mellette felesége ült, aki lágy mosollyal nézet rájuk ölében egy négy éves kis fiúval, aki kíváncsian figyelte őket.

- Üdvözöljük, Rohan királyát és királynéját örökösükkel. Megtisztelve érezzük magunkat, hogy vendégül látnak minket otthonukban – lépet előrébb Frerin és meghajolt.

- Nekünk megtisztelő Thrain fia, Frerin – intett Théoden, majd Artemys felé fordult – atyám sokat mesélt magáról Ethelwen és öröm a szívemnek, hogy végre megismerhetem atyám jó barátját. Fájdalom, hogy nem élte meg, hogy újra találkozhasson magával.

- Nekem is épp oly fájdalmas. Sok jó baráttal már csak Mandos csarnokában találkozhatok ám szívemben még mindig élnek és elő kellő helyen vannak.

- Ezt örömmel hallom –állt fel a király és Artemys elé sétált, majd gyengéden a kezébe vette a kezét – legyél rég látott rokon családosul az én családomnál. Atyám mindig is testvérként tekintett rád.

- Mily kedves szavak pedig, mikor utoljára láttam Thengelt azt mondta bosszantó vakarcs vagyok.

- De szeretettel mondta, mint fivér a nővérének – mosolyodott el a férfi és Artemys gyengéden megszorította a király kezét – örülök, hogy itt vagy Ethelwen

- Én is.

- Hadd mutassam be a családomat nektek – Intett maga mögé Théoden - Hitvesem Elfhild Gondorból és a fiam Théodred. Az asszony felállt karjában a gyermekével.

- Üdvözöljük otthonukban Úrnőm – hajtotta meg magát az asszony.

- Öröm a szívemnek, hogy ily hosszú évek után láthatok népem tagjaiból valakit. Megtisztelő nekem és a családomnak.

- Nekem is éppen olyan nagyöröm. Megtisztelne azzal, hogy társaságom lesz a lányokkal? Bemutatnám új otthonukat.

- Mi sem tenne boldoggá.

Frerin eldőlt az ágyon és magához szorította a vánkosát. Boldog sóhajjal nézet a nejére, aki a kandalló előtt szárította a tűz mellet ülve hosszú haját. Figyelte, ahogyan az ujjaival fésülte, miközben egy dalt dúdolgatott. Meseszépnek tartotta, sőt az évek alatt szebb lett, mint mikor megismerte. Boldog volt és úgy érezte lassan rendeződik az életük. Ahogyan figyelte a családját önfeledetten nevetni repdesett a szíve főleg, mikor a neje a kis Théodretel játszott.

- Mit szeretnél? Kérdezte a nő és Frerin lustán elmosolyodott.

- Semmit, csak figyeltelek, hogy milyen gyönyörű vagy. El sem tudom képzelni mivel érdemeltem ki, hogy az enyém vagy.

- Valamit te nagyon szeretnél – somolygott Artemys.

- Csak a megfigyelésemet mondtam el neked kedvesem. Jó volt látni benneteket őszintén nevetni.

- Jól is szórakoztam. Holnap Bergonnal is találkozhatok annyi év után. Lesz mit mesélnie nekem. Elfhild mondta, hogy négy fiú gyermeke lett. Alig várom, hogy megismerjem őket és bemutathassam az én népes kis családomat. Rád biztosan nagyon kíváncsi.

- Valóban?

- Sokat meséltem neki rólad – pirult el a nő. –azt mondta szerencsés fickó vagy.

- Ebben igazat kell adnom neki. Valóban a legszerencsésebb férfi vagyok kerek-e világon. Ült fel a férfi és rá mosolygott – te vagy a napom és csillagom. Örömöm és boldogságom. Lelkemnek és szívemnek őrzője – sétált a nő elé és leguggolt elé – életem értelme – csókolt az asszony tenyerébe.

- Te valóban akarsz tőlem valamit – ingatta a fejét a nő, miközben mosolyogva ölelte meg a férjét, aki lágyan a füle mögé csókolt.

- Valóban – suttogta a férfi.

- Mi lenne az?

- Legyen még egy gyerekünk – csillogott a férfi tekintette és Artemys mosolya lassan lehervadt – nem lenne nagyszerű? Kérdezte Frerin miközben felesége lassan eltolta magától.

- Nem – lehelte veszedelmesen az asszony.

- Maram... sóhajtott fel a férfi miközben felesége tekintette lassan sötétbe borult.

Telmerion kérdőn felvonta a szemöldökét, mikor kinyitotta a szobája ajtaját és az apja állt ott egy párnát szorítva magához.

- Kitalálom – vigyorgott kárörvendő vigyorral a fiú – elő adtad anyának, hogy szeretnél még gyereket. Győzködötted érvekkel és könyörgéssel, de türelmét vesztette és kirakta a szűrődet.

- Néha elgondolkodom azon, hogy ti egyáltalán szeretek-e engem, mert piszkosul élvezitek, mikor szenvedek.

- Szeretünk mi téged, de igazán szórakoztató, ahogyan anyát akarod győzködni olyan dolgokkal, amik már a kigondolás pillanatában veszett ügy volt – lépet el az ajtóból és intett a fejével – gyere be számítottam arra, hogy ez lesz. Sőt megmondtuk neked, hogy elő se álljál ilyennel.

- Te még fiatal vagy fiam nem értheted az én bánatomat – roskadt le a székbe és magához ölelte a párnáját – Eled férjhez megy, Kerla is szerelmes abba a piszok tündébe. A vak is láthatná. Minden bizonnyal Theina és Orseyä is férjhez megy, hamarosan mert jön valami álnok férfi és elragadja tőlem őket is. A kislányaim felnőnek. Szipogott a férfi és Telmerion összekulcsolta a kezeit a mellkasa előtt.

- Mi nem is számítunk?

- Ti fiúk vagytok – hörrent fel Frerin – értetek anyátoknak kell aggódnia. Neki is jár valami.

- Túrin tőled örökölte a drámai érzékét az már biztos – csettintett a férfi és elindult az ágya felé.

- Hát semmi együttérzésed nincs az apád felé, fiam? Kérdezte Frerin.

- Emberibb órában, majd elővesszem, de most nem vagyok hajlandó ezzel foglalkozni. Te se sajnáltasd magad. Gyere aludni holnap hosszú napunk, lesz. Tudod találkozni fogunk anya szép tevőjével.

- Le sem tagadhatnád ki az anyád – morgolódott Frerin és befeküdt a fia mellé duzzogva miközben Telmerion szélesen elmosolyodott.

Remélem tetszett nektek ez a szösz. Olyan nyögve nyelősnek érzem legalább is én. Ám lehet nektek tetszeni fog... legalábbis reménykedem. És valamikor ígértem, hogy megrajzolom - na jó skicc ez - Hogunt vagy nem tom' már kit. Íme ez a férfi, aki Thorin egyik tanácsosa és hírszerzője.

Egy is vicces rész. Mikor olvastam át akkor volt egy rész, amit elírtam: „... rendre utasítja véreit, férjeit és barátait..." Elsőnek nem is esett le mi a hiba aztán végül leesett. Ez az Artemysemnek csupán egy férje van és nem négy, mint egy másik történetemben XD (sajnos név adásban nem vagyok ász de ezt tudjátok már) Bár személyiségük és a méretük meg egyező a két Artynak >< "" Aki már régebben olvas az már láthatott abból képet vagy említve volt. Az egyik férje Artemysnek a Hargitából való vérlény ;)