- Igazán sajnálom, hogy el kellett hagynunk Dol Amroth városát. Meseszép hely volt – mondta félhangosan Túrin ahogyan az élen lovagolt a fivéreivel.

- Nem maradhatunk, a herceg nyakán főleg mivel Rohan királya szívélyes meghívásban részesítette az egész családunkat. Nem utasíthattuk vissza – ráncolta a szemöldökét Prim.

- Ez igaz – sóhajtott fel Túrin – bár nem tudom milyen lelkesedéssel megy, hiszen nem rég tudta meg, hogy Thengel meghalt. Jó barátok voltak.

- Valóban szomorú, de azt mondta, hogy mikor utoljára találkoztak őszinte búcsút váltottak. És a mostani király levele bizalmat ébresztett benne. Remélem Théoden van olyan jó ember, mint az apja volt. Gondolkodott el Telmerion.

- Anyák megérzései soha sem csalatkoztak én hiszem, hogy Théoden királlyal jó barátok lesznek.

- Remélem anyánk őt nem vágja kupán egy korsóval, mint az apját anno, mikor arra járt. Bár megnézném – nevetett fel Túrin.

- Jaj, Túrin – forgatta a szemét az öccse.

- Most miért sápítozol? Azt ne mond, hogy nem néznéd meg. Anyák erős személyiség. Királyokat üt meg korsóval, vakít meg kardal és fenyeget szóval. Nincs előtte lehetetlen. Húzta ki magát Túrin, mire fivérei felnyögtek – olyan kiábrándítóak vagytok néha. Forgatta a szemét a férfi, miközben testvérei halkan kinevették.
Theina kibontotta a haját miközben a tábortűz barátságos első lángjai felcsapdostak, majd kifésülte és újra befonta sötét haját, miközben figyelte az alkonyati tájat. Húgai Zeyme körül tevékenykedtek, aki nem érezte jól magát. Ő csak láb alatt lett volna Kerla és Eled jobban értetett a gyógyfüvekhez Orseyä meg nyugtató hangjával terelgette sógornőjüket. Fivérei az apjukkal és kíséretükkel beszélgettek az út további részleteiről. Hetek teltek el, hogy elhagyták a kikötő várost és felhajóztak a Ringlón apja legnagyobb bánatára, majd lovagolva mentek tovább át a hegyeken. Nyugalmas és békés útjuk volt egyetlen hegyi törzzsel sem találkoztak. De érezte, hogy a kíséretük tagjai és szülei nyugtalanok, ahogyan a tündék is. Úgy gondolta ez addig lesz, így amíg el nem hagyják a hegyvidéki területeket és bizonyosan rá nem lépnek Rohan földjére.

- Valami aggaszt? Szólalt meg Artemys kizökkentve lányát a gondolataiból. Theina rá mosolygott az anyjára.

- Semmi – mondta lágyan Theina és Artemys leült mellé.

- Nem lesz gond. Ez már Rohan a hegyi klánok nem mernek ide jönni. Dol Amroth címerét és képzet harcosait ők is ismerik. Holnap már a mélyen Rohan földjein leszünk és biztosan már ki küldtek elénk egy éoredet.

- Mond hogy-hogy ilyen jó viszonyban vagy velük, hogy képesek meghívni minket... félvéreket? Nem tartozunk már semelyik családhoz különösen a Durinokhoz.

- Apád Durin vér akár száműzte a bácsikád akár nem. Én nemes dúnadán vagyok, aki jó barátja volt a néhai királynak. Théoden meg szerette és tisztelte az atyját legalábbis ezt írta és Imrahil szerint is. Nincs okom nem hinni a szavuknak.

- De ha a bácsikám megtudja...

- Mit tesz, mond nagyhatalmú urak és királyok ellen? Thorin nem ostoba. Ő nem. – Ingatta a fejét Artemys – érzem, hogy tudja, mi már ezeken a földeken járunk és türelmetlenül várja, hogy eljussunk hozzá.

- Oda tartunk?

- Igen – felelte csendesen Artemys – szembe kell nézni vele, hogy haza mehessünk a Kék hegységbe.

- Nem volna jobb, ha oda mennénk mindjárt? Félek, hogy a bácsikám nem bocsátja meg, hogy dacoltál vele és most, hogy a neje halott talán újra fellobban a láng irántad.

- Ennek a veszélynek megvannak az esélyei kislányom. Sőt úgy hiszem igazából nem szünt meg engem szeretni.

- De akkor miért? Kérdezte remegő hangon Theina. Artemys gyengéden kezébe vette a lányai kezeit és megpaskolta.

- Nem futhatunk öröké a gondok elől Theina. Vannak olyanok, amikkel szembe kell nézni és küzdeni. Durin népe nem futamodik meg és bújuk el gyáván. Ahogyan a dúnadánok sem rettegnek az ismert és az ismeretlen ellenségtől. Még oly fiatal vagy – simította meg a lánya arcát – még életet hajnalán vagy így még nem értheted. De te vagy a legidősebb gyermekem és a legmegfontoltabb is. Erős várnak, sziklának, hegynek kell lenned. Nem gyengülhetsz el.

- Tudom, de aggódok értetek. A mesék, amiket mondtál a bácsikámról ijesztőek. Félek, hogy bajotok esik.

- Oh, te gyermek – mondta mély szeretettel Artemys és megölelte a lányát, aki hozzá bújt – minket nem olyan könnyű megtörni és megölni. Csókolta meg Theina feje búbját Artemys.

Tillgelir kiegyenesedett a hátasán, majd a mellette haladó Frerinre nézet.

- Mit látsz?

- Egy éored tart felénk teljes létszámmal – mondta a férfi.

- 120 harcos mi meg vagyunk harmincan – bólogatott Frerin – ekkora kíséretem soha az életemben nem volt.

- Maram miatt jönnek – húzta el a száját a tünde, mire Frerin felhorkant.

- Mindig el tudod rontani a törp kedvét.

- Élvezem is – nevetett fel a tünde.

- Mire érnek ide Till? – szólalt meg Artemys a férfi mögött.

- Pár óra múlva össze találkozunk – nézet le a nőre – szóljak a többieknek?

- Milror már meg tette – intett a fejével maguk mögé, ahol az említett tünde már szorgosan intézkedett – remélem, azért találkozom pár kedves ismerőssel. Nagy eséllyel már nagyon öregek.

- Kikkel akarsz te találkozni? Kérdezte Frerin.

- Thengel szerettem volna látni, de fáj a szívem, hogy vele már csak a halál után találkozom, ha esélyt kapok rá. Ám talán Éorad vagy Bergon még élnek. Jó barátaim lettek sőt Bergon nagyon udvarolt nekem – nevetett fel a nő és Frerin szemöldök ráncolva nézet a nejére.

- Valóban? Kérdezte sötéten a férfi.

- Igen. Roppant jóképű vidám férfi, aki van olyan bosszantó személyiség, mint te.

- Nagyszerű – morgolódott Frerin és Artemys halkan kuncogott rajta.

- Ne aggódj, nem cserélek le.

- Ezt örömmel halom kedvesem. Húzta el a száját Frerin és Artemys kinevette.

- Ahhoz képest, hogy nem tartott magad vonzónak mindig akad valaki aki szívesen elvenne téged – gondolkodott el Tillgelit – Hanom, Thorin, Roven a gondori katona, hobbit falván pár bátor hobbit ifjú, keletet Dorcha és most ez a Bergon. Még egy tünde kell a sorba.

- Jelentkezel? Kérdezte Artemys.

- Én dehogy –nevetett fel a nő miközben Frerin meg állás nélkül morgott és lopva Milrorra nézet, aki feléjük tekintett – nem örültem meg, hogy a kezedért birokra kelljek az uraddal. Tudom, hogy jó kardforgató még öregen is.

- De azért megforgatod bennem a fegyveredet tünde – horkant fel Frerin, mire Tillgelir szélesen rá mosolygott.

- Meg ám – dalolta szinte és Artemys a szemét forgatva ingatta a fejét.

Körbe vették őket a lovasok. Artemys egyenes tartással ült a hátasán és semmi jelét nem adta, hogy le akarna szállni, ahogyan a férje is. Gyermekeik éppen olyan büszkén ültek, mint a szüleik és fegyvereik a kezük ügyében volt.

- Üdvözöllek benneteket. Samir lánya vagyok Artemys, de a népetek Ethelwen-nek ismer. Lépet előrébb a hátasával Artemys. Az élen álló fiatal férfi ugyan úgy tett. Szőke hajába bele kapott a szél és világos szemei végig mérték a nőt.

- Éorad fia vagyok Éomund. Húzta ki magát a férfi. Artemys elmosolyodott.

- Formázod atyádat. Mondta a nő – remélem, találkozhatok vele és nem csak a fiával.

- Pár éve sajnos elesett egy ütközetben. De hatalmas szeretettel mesélt magáról úrnőm.

- Fájdalom, hogy vele sem találkozhatok már – ingatta szomorúan a fejét Artemys – élt bennem a remény, hogy még is sikerül vele újra találkoznom. Hatalmas veszteség a király és atyád halála. Két olyan nagyszerű ember távozott, akiket tiszteltem és szerettem.

- Öröm ezt hallanom – hajtotta meg magát kissé Éomund – így még nagyobb megtiszteltetés, hogy én kísérhetem Edorasba a családjával – nézet Artemys mögött ülő Frerinre – örülök, hogy magát is megismerhetem Frerin Thrain fia.

- Részemről az öröm – biccentett Frerin.

- Ha piheni akarnak még van rá mód...

- Nem – felelte azonnal Artemys – minél előbb Edorasban leszünk annál jobb.

Elsőnek áldott, békés és boldog karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkiinek. Remélem mindenkinek nyugalmasan telt vagy telik a hatnapos hétvége.

És bízom benne, hogy tetszett nektek ez  a fejezet is. Igyekszem a következővel, de talán abból csak jövőre lesz valami. De ha addig nem találkozunk boldog újévet :)