- Folyamatosan vesztesz ellenem, bátyám – nevetett fel a domboldalon a férfi és előre dőlt a lován és fivére felé nézet, aki felügetett az utolsó métereken. Sötét hajába bele kapott a perzselő déli szél és zöld szemei vidáman csillogtak.
- Lassan járj tovább élsz a földön – mondta a férfi nyugodtan – meg aztán nem engem fognak megkergetni a kalmárok, mikor visszatérünk a városba, mert felborítottam három bódét. Nem is beszélve arról, hogy nem is az én fejemet veri be anyánk a falba, mikor ezt megtudja. Nevetett fel a férfi.
- De velem voltál így ketten megyünk büntetésbe Prim – kacsintott a bátyjára – de hol marad Rion?
- Valóban, hol maradt le az öcsénk? Nézet vissza Prim a domboldalon – ha megint elkódorgót és baja került, akkor valóban elkalapál minket anyánk, Túrin. Nézet az öcsére Prim aggódva – vonzza a bajt.
- Egek baj a neved, Rion – forgatta a szemét Túrin – pedig szilvát akartam szedni apánknak.
- Anyánk tiltása ellenére? Lepődött meg Prim – Öcsém, te is tudod, hogy nem bírja a gyomra.
- Tiszában vagyok ezzel Prim, de apánk kikövetelte, hogy vigyek neki. Megfenyegetett, hogy ha nem viszek, neki szól az asszonynak, hogy kártyáztam.
- Megérdemelnéd, hogy Zeyme ellássa a bajod. Indult le a domboldalon a férfi – igazán uralkodhatnál magadon, ha meglátsz egy paklit. Te is tudod, hogy rossz dolog.
- Tudom és csak kétszer ültem le az asztalhoz meg persze most. Ám egész szépen megszedtem magam.
- Mert csaltál te bitang. Számolod a lapokat, és ha ez kiderül, felszelnek. Az a sok tudást, amit apánk a fejedbe vert használhatnád jobbra is.
- Ne kezd te, is mint Theina – mordult fel Túrin.
- De ha igaza van, miért ne ismételjem őt? Addig örülj neki, míg apánk tudd csak a kilengésedről, mert ha anyánk fülébe jut, kiveri a fogaidat.
- Folyton hangoztatja, de soha nem tenné meg. –Legyintett a férfi – ám valóban jó lenne, ha nem tudná meg és még idejében meglelnék az öcsénket.
- Nem is értem, hogyan tud mindig bajba keveredni – sóhajtott fel Prim.
- De legalább messziről kiszúrjuk hol van azért ennyi előnye legyen a különc öcsénknek.

- Kerlä mit keresel még ott? Nincs elég gyógyfüved már? Nézet fel a férfi a szikla kiszögelésen álló nőre. Hosszú sötét barna haja fonatban volt és egy két laza tincs kiszabadult, hogy a szél táncoltassa. Színes kendőjébe, amit a fejéről vett le szorgalmasan gyűjtögette a füveket széles mosollyal az arcán.
- Mindjárt lemegyek, Rion ne morgolódj – ráncolta a szemöldökét Kerlä és szúrósan rá nézet a férfira. Türkiz színű szemei haragosan villogtak, mire a férfi összefonta a szemöldökét.
- A fiúk biztosan keresnek minket és dühösek lesznek, ha itt találnak minket.
- Ha nem jöttél volna ide, akkor nem is tudnák, hogy itt vagyok, de neked fontoskodnod kellett, öcsém.
- Kint vagyunk a városból Kerlä egy nőnek ez veszélyes te is tudod. Rablók járhatnak erre és elvihetnek. Rabszolga kívánsz lenni mit hajdan Zeyme volt? Esetleg valamelyik vezér szajhája kívánsz lenni?
- A Valákra Rion fékezd már magad. Pár percre sincs a városfal.
- Olyan felelőtlen, vagy mint Túrin!
- Mahalra mondom, ha leérek, fejbe verlek.
- Ha felérnél meg is próbálhatnád. Nevetett fel a férfi, majd felborzolta ősz fehér haját.
- Van ott lent pár husáng azzal csak sikerül eltalálnám azt a nagy konok fejedet.
- Vagy nem – mosolyodott el Rion – Kerlä valóban abba kellene hagynod, még mielőtt baj lesz. Tudod, hogy anyánk dühös lesz, ha elkésünk, az ebédről főleg mivel előtte át kellene öltöznöd. Piszkos vagy.
- Jól van, megyek már – forgatta a szemeit a nő – idegesítő vagy.
- Úgy ahogyan te is nővérem. Ingatta a fejét, majd szemöldök ráncolva figyelte a felkavarodó porfelhőből kivágtató fivéreit.
- Nagyszerű még ők is ide találtak – nyögött fel a lemászó Kerla – ha ők is ugyan úgy fognak sápítozni, mint te Mahalra mondom, nem állok jót magamért.
- Nyugalom – suttogta a férfi és lekapta a nővérét a szikla peremről és a földre tette – tedd el a növényeid és menjünk.
- Húgocskám mi ez a ledérség? Hát milyen dolog csak mutogatni a fedetlen fejedet? Nevetett fel Túrin, mikor oda ért, majd kissé előre dőlt a hátasán –Mondjátok, nem tudjátok, hogy leszedték a szilvát?
- Minek az neked? Horkant fel Telmerion – utálod a szilvát.
- Apánk kéri – vont vállat Túrin.
- De nem bírja – döbbent meg Kerla, miközben megpakolta a kendőjébe szedett növényekkel a táskáját – sőt anyánk meg is tiltotta, hogy vigyél neki. Emlékez a múltkor is fél napot az árnyékszéken töltötte apa.
- Tudom, de ismered, apánkat mennyire idegesítő tudd lenni. Húzta el a száját – segíts már Prim.
- Soha nem szegülnék szembe anyánk parancsával – húzta ki magát a férfi és a húgára nézet – tedd, fel a kendődet nem láthatnak nélküle.
- Micsoda szégyen is lenne, ha meglátnák a hajamat. Borzalom. Horkantott fel a lány, de engedelmesen feltette a kendőt, majd csatjaival megerősítette a fején – most megfelel ez neked?
- Igen, meg – biccentett Prim – és most szállj fel – nyújtotta a kezét a húga felé, aki felhúzta az orrát és a saját hátasához sétált – Ne bolondoz Kerla.
- Szentjános bogárkával jöttem és azzal is fogok menni – mászott fel a lóra és kihúzta magát – akkor mehetünk is – indult el a nő méltóság teljesen. A három fivér egymásra nézet, majd felsóhajtottak.

Artemys felvonta a szemöldökét és végig mérte a visszatérő gyermekeit, akik próbáltak elosonni a szobájuk felé. Már éppen a lépcső közelében jártak, mikor megköszörülte a torkát és vérei egy lélekként dermedtek meg és húzták ki magukat. Artemys látta, hogy merev izmokkal lassan megfordulnak széles mosollyal az arcukon.
- Hol jártatok? Kérdezte a nő.
- Lovagolni voltunk – pislogott ártatlanul Túrin.
- Értem – mosolyodott el Artemys és Telmerion felsóhajtott beletörődően, ahogyan a bátyja Prim is. Ők tudták nagyon jól, hogy édesanyjuk ezernyi mosolya közül ez volt a vihar előtti fajta. Kerla a melle álló öcsére nézet, majd a gyanútlanul pislogó Túrinra – szóval csak lovagoltatok.
- I-igen – mondta már bizonytalanul.
- Akkor gondolom az árusok nem téged és Primet látták végig vágtatni a városon és nem is az öcsétek meg a húgotok volt kint a városhatáron. Ugye? Kérdezte Artemys még mindig mosolyogva. Túrin az ajkába harapott és segélykérően nézet a testvéreire, akik pont olyan reményvesztetten álltak, mint ő maga.
- Anyám... Kezdett bele Prim, de Artemys leintette őket, majd mély levegőt vett mire ők maguk vigyázzba vágták magukat.
- Hogyan verhetett meg engem Mahal négy Valák csapásával, mint ti négyen? Tisztában vagytok vele micsoda felfordulást okoztatok a piacon és az utcákon az esztelen vágtátokban? Tisztában vagytok azzal is, hogy ti egy magas rangú férfi gyerekei vagytok, akikért nem kevés aranyat kérhetnének, ha elkapnak benneteket, miközben tilosba jártok?! Üvöltötte Artemys és lassan felment a gyerekei elé a lépcsőn, majd a legidősebb fia felé fordult. – Thorin neked lehetett volna annyi eszed, hogy nem mész bele az öcséd esztelen vágtájába – vágta homlokon a férfit, aki lehajtotta a fejét ismerve az anyát, ha ezt a nevet használja alaposan kihúzta a gyufát nála és nem érdemes vissza beszélni.
- Te meg, hogyan vetted a bátorságot, hogy úgy vágtass mintha nem lenne holnap? Gondoltál miféle kárt okoztál?
- Anya...
- Ne vágj a szavamba Túrin! Csapta őt is homlokon és a férfi rosszallóan felmordult – te ne nekem ne hőbörögj vagy elverlek.
- Nem vagyok gyerek...
- Hiába vagy nős Túrin ha gyerekesen viselkedsz te mamlasz! – Vágta újból homlokon a fiát – Zeyme nem lesz annyira elnéző veled kisfiam, mint én most velem szóval jobb ha most kezdesz imádkozni – fenyegette meg az ujjával Artemys és Túrin elsápadt. Az asszony a lányához fordult, aki csak felpislantott – mit mondtam neked Kerla a városból való kiszökéseidről?
- Velem volt Rion...
- Nem érdekel – tagolta a nő veszedelmesen - olyan nehéz megérteni, hogy nem mehetsz ki? Te is tudod nem egy leányt raboltak el és becstelenítettek meg te is úgy akarsz járni? Mond te is úgy akarsz járni, mint azok a leányok?
- Nem.
- Akkor miért szegsz szabályt? Ha még egyszer megtudom, hogy tilosba jártál még hozzá úgy, hogy nem volt rajtad a kendő nem fogod elhagyni a szobádat egy percre sem. Értettél?
- Igen, anyám – bólintott a lány és Artemys őt is homlokon vágta, de jóval gyengédebben, mint a fiait. Az asszony legkisebb gyermekéhez hajolt, aki engedelmesen lehajolt a nőhöz, aki nagyot sóhajtva homlokon legyintett.
- Te nem tettél olyan nagy bajt, mint a testvéreid, de így is felelőtlen voltál, mert már messziről látszik kinek vagy a fia. Híred van, ezt te is tudod és bár jó szándék vezérelt, mikor a nővéreddel mentél akkor is felelőtlen tett volt. Artemys a gyerekeire nézet, akik lehajtott fejjel várták anyjuk további intelmeit. – az égre gyerekek már nem vagytok, suhancok felelősséggel tartoztok a családunk felé. Nem kellene elfelejteni folyvást kinek a vérei, vagytok. Durinok méghozzá királyi vérből és nemes dúnadánok. Őseitek neveit nem kellene szégyenbe hozni, ahogyan a miénket sem. Kényelmetlen helyzetbe akarjátok hozni atyátokat vagy engem?
- Nem – felelték halkan.
- Helyes – bólintott a nő és kihúzta magát – most kotródjatok a szemem elől és ma egyikőtök sem kap vacsorát. Igen, igen te sem Túrin. Nem, nem érdekel, hogy te már házas férfi vagy. Gondolkodhattál volna előbb. Mutatott fel az emelet felé a nő és a gyermekei lehajtott fejel elindultak. Bár Túrin vonakodva a bátyja karjába csimpaszkodva, mert észrevette a rá váró Zeymét, aki szikrázó szemekkel méregette. Ahogyan a felesége mellé ért és bátyja kiszabadította a karját Zeyme egy jól irányzott tarkóvágással üdvözölte a férjét.

Artemys elégedetten húzta ki magát és mosollyal az arcán fordult meg, akkor vette észre a falnak támaszkodó férjét, aki összefonta a karjait.
- Miért nem hagytál nekem is a kioktatásból, kedvesem? Lökte el magát a faltól és a kezét nyújtotta Frerin a nőnek – bár be kell, ismernem nálad jobban senki sem tudja őket megijeszteni. Jó magam is vigyázzba vágtam magam.
- Ennek örülök, mert rád ütöttek. A te hibád, hogy ilyen engedetlenek.
- Hát persze, hogy az én hibám – somolygott a férfi és gyors csókot, nyomot Artemysnek – de te is részese vagy bennünk, mert te sem voltál a legjobb gyerek.
- Téged könnyebb hibáztatnom – ölelte át a nyakánál Frerint és eltűrte a férfi sötét haját a füle mögé, amibe jó formán jutott már ősz hajszál – mi volt a királynál?
- Semmi különös csak a szokásos államügyek és a kincstári elszámolást néztük át. Büszkén mondhatom neked Maram, hogy tavalyhoz képest másfélszer több lett a város bevétele.
- Eddig is mondtam zseniális vagy – húzta lejjebb Artemys a férfit és megcsókolta – amúgy hol vannak a lányok? Milror mondta veled voltak.
- A kötelező jegyességi találkozójukon.
- És ki van még velük, ha te itt vagy és Milror is? Ruben a kertben van.
- Loja. Nem gondolhatod, hogy egyedül hagytam volna őket? Ő karakán és nincs az, aki ellene szegülne neki, akárcsak a drága Merin a Valák nyugtassák. Nem hiába oktatta ki, hogy méltó mennye legyen.
- Ha Loja ott van nyugodt a lelkem. Sóhajtott fel Artemys – bár a lányok nem okoznak annyi problémát, mint a másik négy gyerekünk.
- Theina elég komolyan gondolja az idősebb testvér szerepét szinte hihetetlen nem néztem volna ki belőle pár éve. Most nagyon emlékeztet a húgomra – borzongott meg Frerin – de persze ez azért jó is.
- Igen. Orseyä és Eled is a javukra változtak, de miért van az, hogy azok, akik vásottak voltak lettek jók, míg akik szétfogadtak lettek vásottak.
- Sajnálom – mondta mosollyal az arcán Frerin a felesége tenyerébe csókolt – ez az én hibám. A Durinok vére teszi.
- Bolond – csapta mellkason nevetve a férjét Artemys és Frerin két keze közé fogta Artemys arcát és megcsókolta hosszan – ezzel nem rendezel le semmit. Tudod, hogy Túrin mit akart szerezni neked.
- Hagyj még pár perc nyugalmat, meghittséget és enged, hogy megebédeljek Maramom mielőtt üvölteni kezdenél velem. Jó? Nézet rá esdekelően a férfi a nőre. Artemys felsóhajtott.
- Legyen, de ebéd után a szőnyeg szélére állsz – vágta csípőre a kezét a nő felszegett állal é Frerin szeretettel telve bólintott.
- Ahogyan akarod szerelmem.

Ugrottunk egy nagyot és a gyerekek már felnőttek és  hát igen elevennek. Túrin itt nős és azt a kislányt vette el, akit megmentett vagy hasonló. Törp szemmel is fiatalon nősült, de hát a szerelem az szerelem.
Remélem tetszett nektek és igyekszem a következővel is. Eddig milyennek találjátok és szerintetek merre haladunk?