Thorin felállt a trónjáról és a lábai elé boruló fiatal nő felé sétált, aki alig pár perce érkezett meg hosszú fárasztó útjáról. Már megérkezése előtt megtudta, hogy unokahúga megszökött otthonról és bár tudta, hogy védve van még is elé küldött egy csapatott, hogy biztosra megérkezzen sértetlenül. Hónapokkal később a leány most a márványra borulva nézet fel rá. Thorin atyai gyengédséggel tette a kezét a fejére, mikor megállt előtte. Amri feltekintett a férfira és rámosolygott és hagyta, hogy megsimogassa az arcát.
- Hát olyan szörnyű ott a helyzet, hogy el kellett hagynod az otthonod mond? Kérdezte végül – miért kellett, hogy ide fuss?
- Mert nem szerettem ott élni és csak hamis szavakat hallottam felőled, akire magam felnézek. Ugye nem zavarsz, vissza oda ahová nem akarok menni? Kérlelte a nő és megfogta a király kezét – hadd maradhassak melletted bácsikám.
- Soha nem küldenélek vissza, ha nem akarsz menni drága leányom. Öröm a szívemnek, hogy itt akarsz maradni Ereborba és nem kívánkodsz el innen, mint a szüleid és bácsikád.
- Anyám és bácsikám dúnadánnak vallják magukat, de én törpnek ahogyan az kell. Nem tagadom meg igaz valómat.
- Te is részben az vagy. Dúnadán.
- Lehet, de nem áll szándékomba azt az utat járni, mint ők. Kérlek, taníts, hogyan lehetek jobb a te véredhez.
- Már jó úton hallatsz gyermekem és most állj fel. Segítette fel gyengéden a lányt Thorin és rá mosolygott – én legkedvesebb unokahúgom mától olyan leszel számomra mintha a lányom lennél. Te leszel Erebor fénylő drágaköve meglásd. Te is látod ugye kedvesem? Fordult felesége felé, aki lassan bólintott.
- Igen, én is így gondolom. Amri, szépsége túlragyogja az összes ékkövet Ereborban. Felelte csendesen Fulän – már előkészíttetettem a lakosztályát. Szeretni fogod – mosolygott a lányra az asszony.
- Köszönöm – hajtotta meg magát Amri a nő felé.
- Úgy gondolom, helyes lenne, ha most oda térnél felfrissülni és pihenni. Nagyon hosszú utat tettél meg és biztosan nagyon elfáradtál.
- Bevallom kicsit elfáradtam, így ha nem gond visszavonulnék, hogy a vacsorakor illően mutatkozzak – nézet Thorinra a lány és a férfi bólintott.
- Menj csak lányom – csókolta homlokon és gyengéden megsimogatta az arcát – vacsorakor találkozunk.
- Engedelmetekkel – hajtotta meg magát mélyen a lány és kisietett a teremből miközben Thorin figyelte minden lépését.
- Milyen szörnyű, hogy el kellett hagynia az otthonát a szülei gyűlölködése miatt. Annyi év telt el, hogy meghalt az űrnő és még mindig dédelgetik az ostoba vak gyűlöletet feléd, kedvesem. Ingatta a fejét Fulän.
- Valóban – felelte a férfi és keserűen felsóhajtott – ahogyan igazából a húgom is bármit is mond. Nem bocsátja meg, hogy Frerin meghalt... részben az én hibám volt.
- Ők választották a halált nem? Sőt azt mondtad, hogy az öcséd rántotta magával az úrnőt. Lépet Fulän a férfi felé, aki zavartan eltekintett.
- Valóban, de akkor is hibásnak érzem magam a döntéséért.
- Nem kellene, hiszen te jót akartál és csak a lelkükre akartál beszélni, hogy amit tesznek, később megbánnak. Elhidegültek volna és boldogtalanok lettek volna egymás mellett, te láttad ezt, hiszen az úrnő a te jegyesed volt. Csupán ő megijedt és ezt használta ki az öcséd, hogy negédes szavakkal elcsábítsa, ezt mindenki tudja. Így nem szabad ostoroznod magad – fogta meg a férfi karjait bátorítóan – most itt lesz Amri, aki kísértetiesen hasonlít rá. Most itt az alkalom, hogy segíts, talán Mahal ezzel próbálja a gyászodat enyhíteni. Nem gondolod? Kérdezte a nő és Thorin halványan elmosolyodott.
- Jó feleség vagy Fulän még látsz bennem jót - suttogta a férfi – de ez nem változtat azon a tényen, hogy az öcsém és Kojela halottak.
- Valóban nem, de az élet megy tovább, és ha kicsit szeretek téged azt szeretnék, hogy boldog legyél.
- Úgy gondolod? Mosolyodott el kínosan a férfi és Fulän határozottan bólintott.
- Igen és most te is tedd rendbe és pihend ki magad, mert a vacsoránál minden bizonnyal élménybeszámolóval fog minket boldogítani a mi drága öhm... kislányunk – húzta ki magát az asszony és Thorin szélesen elmosolyodott.
- Hát nem zavar?
- Mindig szerettem Amrit és üde színfoltja lesz a termeinknek. Boldog vagyok, hogy itt van.
- Ennek örülök. Féltem, hogy nem így gondolod, de valóban most nagyon boldog vagyok, hogy ilyen melegszívű a feleségem, mint te – csókolta meg a nőt Thorin és nejére somolygott – mond te nem vagy fáradt egy kicsit?
- Ejnye – vörösödött el az asszony és eltakarta az arcát, mire Thorin hangosan felnevetett magához ölelve a felségét.

Fili letette a kardját a ládára az ágy végébe és az öltözködő feleségére nézet döbbenten.
- Hová készülődsz? Kérdezte kíváncsian. A nő döbbenten nézet vissza rá miközben a fűzőjével vacakolt.
- Hát a fiúkkal nem találkoztál?
- Nem, talán valami baj van? Kérdezte a férfi és mikor a neje nem válaszolt azonnal kissé felemelte a hangját - Nonoyä mi ez a nyüzsgés és te hová készülődsz? Meg beszéltük, ha nem muszáj nem eszünk a nagybátyámékkal. Szóval?
- Egek senki sem szólt? Mikor nem kell, folyvást szólnak neked, de mikor kellene akkor bezzeg nem. Megjött az unokahúgod pár órája és Thorin ünnepi vacsorát rendez neki.
- Úgy volt, hogy még két hét mire ide ér – horkant fel Fili.
- Hát ezek szerint nagyon sietős volt nekik – nyögött fel a nő, majd feladóan felsóhajtott – segítenél meghúzni a fűzött? A szobalányok nélkül nem megy és most nem zavarnám már őket – fordult meg a nő. Fili felvonta a szemöldökét, de oda ment.
- Igazából levenni jobban szeretem...
- Azt tudom- forgatta a szemét a nő - de most meg kell húzni ezt az átkost. Komolyan gyűlölöm, de ha nem veszem, fel kibeszélnek.
- Mindenképpen megteszik Noyä – húzta mosolyra a száját Fili és meghúzta a fűzött, mire a nő feljajdult.
- Azért levegőt vennék – háborodott fel az asszony – de sajnos igen, mindenképpen megszólnak, de a viselkedésemért már ne, ha a származásom miatt meg is teszik – fordult vissza és a férjére nézet – a legjobb arcunkat kell mutatni még ahhoz képest is, hogy mi a véleményünk Amri hisztijéről. Ha az én lányom lenne alaposan megvertem volna.
- Tudom – bólogatott a férfi – de Salva megkért minket, hogy legyünk vele jó, és ha kell, óvatosan terelgessük. Így sem nézik jól szemmel, hogy nem vagyok hajlandó a fiainkat Thorinra bízni.
- Hát persze, hogy nem. Egy örültre? Soha. Én hordtam a szívem alatt és szültem őket erre a világra több beleszólásom van a neveltetésükben, mint bárkinek.
- És nekem? Én az apjuk vagyok.
- Hát neked is van, közöd hozzájuk azt nem tagadom, de a nagyobb terhet én viseltem nem te – indult el a ruhája felé a nő – öltözködj te is, mert ebben nem mehetsz.
- A fiúk?
- Őket már utasítottam és nagy eséllyel indulásra készen lesznek mire mi.

Thon feldobta a lábát az asztalra, ahogyan az öccse is és figyelték a teraszukról a gyülekező vendégsereget miközben ráérősen iszogatták a borukat. Minden porcikájuk tiltakozott, hogy újra találkozzanak a beképzelt unokatestvérükkel, de tudták a megjelenés most kötelező volt. Mártír sóhajjal nyugtázták, hogy fel kell venniük a legelbűvölőbb arcukat, ahogyan az anyjuk parancsolta és vele ellenszegülni semmiképpen sem akartak inkább menetek volna fegyver nélkül csatában.
- Szerinted mi lesz a vacsorakor? Kérdezte Mor a bátyja felé fordulva. Thon szórakozottan vállat vont és beletúrt szőke hajába és elkínzottan elhúzta a száját.
- Gondolom, eljátssza a sértettet, megbántott és meg nem értett hercegnőt, akit senki sem szeret, mint mindig. Thorin pedig a gondjaiba veszi, hiszen a szívének csak ő a legkedvesebb a többiek le vannak ejtve, mint a rossz lepény.
- Nem is értem, miért rajong Amri a királyért ennyire, hiszen te is olvastad Frerin bácsikánk naplóit és hallottad Dwalin meséit. Ingatta a fejét Mor.
- Amri mindig is rajongót érte, mert Thorin engedékenyebb volt vele, mint Kili és Salva.
- De soha sem értettem miért kivételezik vele – húzta el a száját Mor.
- Neked nem mutatta Till a nénénkről a festményt? Nézet döbbenten az öcsére Thon, aki kérdőn tekintett rá.
- Nem, vagyis akarta, de azt hiszem akkor löktem le valamit a szobájában vagy akkor mikor felgyújtottam a függönyét – gondolkodott el a férfi és Thon felvonta a szemöldökét.
- Már mindent értek – kortyolt az italába a férfi.
- Miért érdekes az a kép a nénénkről?
- Az drága ügyetlen öcsém, hogy Amri nagyon is hasonlít a nénénkre legalábbis külsőre, a természetét valaki mástól örökölhette legalábbis Till ezt mondta.
- Szóval Thorin azért szereti jobban Amrit mert az hasonlatos a volt szerelmére? Hát ez kicsit bizarr nem gondolod?
- Anya szerint a bűntudat miatt. Lötykölte a borát a poharában – mi tudjuk az igazságot Dwalin, Balin és apa által, de sokan nem, mint Amri, aki akkor sem hinné el, ha maga Artemys mondaná el neki.
- Szerintem sem – sóhajtott fel Mor és elhúzta a száját, amikor meghallotta a vacsorához hívó kürtöt – vértezünk fel magunkat, mert ma nehéz vacsora lesz. Egek, de máshol lennék most.
- Én is, de azt hiszem, nem csak mi vagyunk ezzel így. Állt fel Thon és lehúzta a borának maradékát – menjünk, öcsém csak túléljük ezt az estét.

Fili még akkora késztetést soha nem érzet, hogy képen verjen egy nőt, mint abban a pillanatban ahogyan hallgatta unokahúga beszámolóját szökésének körülményeiről. Egyetlen egy szép szót sem emelt a szüleiről csak rosszallóan beszélt róluk, ahogyan a fivéreiről és nagybátyja családjáról. El sem tudta képzelni, hogyan lehetséges az, hogy két olyan nagyszerű léleknek, mint az öccse és neje ennyire rosszindulatú gyermeke legyen. Hasonlóan vélekedhetett a mellette ülő felsége, mert az ajkai penge vékonyak voltak és szemei folyvást megvillantak. Fiaik ellenben nem leplezték az indulataikat, mert arcuk a haragtól vörösödött, ahogyan az ökleik is görcsösen fogták az evőeszközt.
- ... nem beszélve arról a szemtelen tündéről, aki folyton leteremtett. Nem is értem, miért hagyta az apám ott éljen velünk. Szégyentelen és erkölcstelen férfi, aki folyton lerészegedett és bordélyokban múlatta az idejét.
- Tekintve, hogy meghalt a legjobb barátja és nem tudott segíteni rajta vagy ott lenni a halálakor érthető nem? Szólalt meg Fili és rá nézet az unokahúgára, aki csak felvonta a szemöldökét.
- Minden bizonnyal bácsikám. De akkor is a tündékkel barátkozni – húzta el a száját a nő és az egyik asztalnál ülő Dolinra nézet, aki élénk beszélgetésbe folyt a kovácsműhelyek vezetőjével.
- Dolin kiérdemelte a bizalmamat lányom és Tillgelir is. Ők ketten sokat tettek népünknek és családjainknak. Szólalt meg Thorin – amíg pedig régi mesteredet illeti én teljesen megértem züllöttségének okát. Mivel te magad fiatal vagy elnézem.
- Elnézést kérek bácsikám, ha megsértelek szavaimmal, de ellenérzésemet nem tudom magamban fojtani így is elég évet kellett tűrnöm és úgy gondoltam itt lehettek őszinte – tette a mellkasára a kezét Amri és Mor felhorkantott.
- Csupán rosszindulatú vagy kedves kuzin semmi más. Még is mit tűrtél Tilltől? Azt, hogy jó felé próbált terelni? Azt, hogy csak az igazat mondta? Esetleg Säläs gázolt bele az érzékeny és gőgös lelkedbe?
- Mor! Csattant fel Fili.
- Nem apám! Nem hallgatom tovább, hogy ez a nőszemély becsmérli Kili bátyámat és Leát, mert nem azt tették, amit akart! Lehet, hogy a király kegyét élvezi és leányának tekinti, de akkor sem tűröm, hogy így beszéljen azokat, akiket szeretek és tisztelek. Állt fel a férfi – Felség, ha megbocsát, én átülnék, máshová ahol nem émelyeg a gyomorom a beszédet hallgatva.
- Vagy itt maradsz vagy elmész – húzta ki magát Thorin.
- Úgy sem vagyok éhes – vont vállat a férfi – tovább jó étvágyat – fordult sarkon a férfi.
- Belegondolva az én étvágyamat is elcsapta a rokon – állt fel Thon is – édesanyám, ha megbocsát – hajolt Nonoyä felé a férfi és meghajolt felé.
- Én is veled tartok fiam – nyújtotta a kezét a nő és felállt.
- Ahogyan én. Thorin, Fulän – hajolt meg a felségek felé és a felesége és fiai után ment. Thorin megsemmisülten dőlt hátra a székében.
- te is láttad? Suttogta Mers Dolinnak, aki lassan bólintott miközben bele kortyolt a borába – remélem jól kiosztották az a libát.
- Óvatosan beszélj Mers a hercegnőről, mert a fejed bánja.
- Csak az igazat mondom. Akár hercegnő akár nem tiszteletlen volt veled, amit bántja a szemem, ahogyan a többi törpöt is.
- Tünde vagyok, nem várhatom el, hogy minden törp szeressen.
- Lassan már te is törpnek számítasz, ahogyan az öcséd, de te szemre valóbb vagy – kacsintott a férfi Dolinra, aki a fejét ingatta mosolyogva enyhén elpirulva.
- Beszélsz te itt butaságokat Mers... de szívesebben lennék törp az már biztos.
- Ha te azt tudnád, én mennyire is szeretném, hogy az legyél bár így sem akadály – harapott a húsba a férfi és felsandított a nőre, akinek az arca lángra kapott.
- Bolond – köhintett zavartan Dolin és lehúzta a bora maradékát miközben Mers jót derült rajta.

Tillgelir feldobta a lábát az asztalára és felbontotta a nővére levelét, amit egy nagyszájú holló hozott neki alig pár perce. Felvont szemöldökkel olvasta testvére beszámolóját hogyan haladt a munkája, mennyi törp barátot szerzet köztük Mers-et akiről túlságosan sokat írt több levelében. Volt egy sanda gyanúja miért ömleng róla folyton a nővére. Nem is értette, hogyan lehetséges egy törphöz vonzódni. Unottan olvasta, de majdnem kiköpte a borát, amikor az utolsó oldalakhoz érte, ahol részletezte Amri első hivatalos vacsoráját, bemutatását és Fili egész családjának lényegében teljes kitiltását Ereborból. Amit a férfi Dolin leírása szerint egész jól viselt és szinte fütyörészve költözött át Suhatagba.
- Te tollas ennél jobb hírt nem is hozhattál volna – dobott a madár felé egy süteményt, amit röptébe kapott el és a kandalló párkányon fogyasztotta el – egek de megnéztem volna a király fejét és annak a hisztis csitrinek az arcát is mikor Mor és Thon ott hagyta őket. Jó fiúk vagytok. Írok is nekik – vigyorgott el a férfi – oh, Túriel ezt te is élveztetted volna. Bizony igen – csillant fel téboly fény a tünde szemeibe.

Sikerült ezt a fejezetet befejeztem. Sajnos az elmúlt hetekben betegeskedtem és el is maradtam pár dologban is így nem vlt időm írni. De igyekszem a következővel, ami jó sok időt ugrik az időben azt hiszem.
Remélem tetszett nektek ez a fejezet :3

Lerajzoltam Fili fiait Thon-t és Mor-t.