Amri leeresztette a kardját, majd felszegett állal az apja felé lépet. Lea, aki figyelte őket szemöldök ráncolva ingatta a fejét miközben a mellette álló Tillgelir lustán pipázgatott. Leánya pontosan olyan gőgös és büszke volt, mint Artemys és volt olyan csökönyös és kitartó is. Bár nővérével ellentétben Amri nem volt olyan előre látó és legnagyobb sajnálatára a Durinok ostoba vakmerőségéből jóformán örökölt. Ezzel nem kevés gondot okozva neki és sok vitát szított az is, hogy leánya olyan akart lenni, mint a hajdan volt erős női törp harcosok. Nem beszélve arról, hogy felmagasztalta a királyt az egekbe és akármit is mondtak ő hajtatlanul felnézet rá.
- Már megmondtam neked lányom, hogy ne dühből támadj – ingatta a fejét Kili – ezzel csak felfeded a sebezhető pontjaidat, mert nem véded.
- De ha folyamatosan védekezem, hol fogok támadni? Hogyan szerzek hírnevet?
- A hírnév semmi, ahogyan a dicsőség is, ha az első ork lecsap. Fivéreid, miért értették ezt meg és te miért nem akarod?
- A király soha nem védekezik, ő támad. Nem hozhatok rá szégyent! Csattant fel Amri.
- Ne hozzá mérd magad lányom! Ő férfi te meg egy leány vagy méghozzá az enyém! Amri az égre mi lenne, ha azt csinálnád, amire tanítottalak Tillgelirrel? Csattant fel a férfi, mikor a lány elhúzta a száját és a földbe szúrta a kardját.
- Thorin azt tanította a támadás a legjobb megoldás mindenre.
- Oh, persze ő már csak tudja – forgatta a szemét Kili – hová is vezetett a hirtelensége eddig? Többet ártott, mint használt. A jó király senkit sem veszélyeztet. Ha ilyen forrófejű maradsz lányom és csatába kerülsz nem csak magadat sodrod bajba, ha nem a társaidat is.
- Ha nekik bajuk esik, az őket minősíti nem engem...
- De te felelsz értük! Haláluk ugyan úgy téged is érint, mert a csapatod részei ezt ne feledd! Kiabálta Kili és dühösen vágta a földre a kardját, mikor a lánya nemes egyszerűséggel hátat fordított neki és kisietett a gyakorló pályáról – Lányom ne fordíts hátat nekem, mikor hozzád beszélek! Ment a lánya után Kili.
- Megmérgezte a lányomat az a nyomorult – sziszegte Lea – lassan maga mellé édesgette Thorin a sok hazugságával és sok ostobasággal tömte meg a fejét. Átok rá – szorult ökölbe a keze és elindult.
- Sajnos igen. Amíg a fiúkat meg tudtam védeni az ármánykodásától addig őt sajnos nem – ment Lea után a tünde – abban a hitben van, hogy nénikéjét elcsábította Frerin és a halába rángatta. Maramról ódákat zeng így is Amri, de az igazságot nem képes vagy nem akarja elfogadni, mert a nyomorult király legalább szépeket mondott Maramról és Frerinről is, de Amri ennek ellenére gyűlöli a nagybátyját. Hozzám meg nem igen szól már, mert közöltem vele, hogy sok mindenről nem tudd aztán azt vágta a fejemhez, hogy én Frerin pártján állok, mert gyűlölöm a bácsikáját. Bár ebben nem tévedet – vont vállat a tünde – de azzal is megvádolt, hogy többet éreztem Maram iránt, mint barátságot.
- És valóban?
- A legjobb barátom még most is, de hogy szerelmes voltam-e belé? Nem – ingatta a fejét a tünde – én nem, de más biztosan, de ő inkább meghal, mintsem beismerje, vagy tönkre tegyen egy boldog házasságot azzal, hogy szint vall, vagy esetleg közéjük állna. Az a szerelem nem is igazi szerelem inkább rajongás az ő részéről. Mosolyodott el Tillgelir és beleszívott a pipájába – Milror egy örök követő, mint sem reménytelen hős szerelmes.
- Valóban – mosolyodott el Lea – folyton körbe ugrálta leste minden szavát. Rejtély mit látott meg benne egy tünde az én félvér nővéremben.
- Hát egyikőtök sem csúnya ezt be kell ismernem – húzta el a száját Tillgelir – okosak, erősek és szenvedélyes vagytok. Vonzó ez így együtt bármely férfinak. Mi tündék sem különbözünk a törp vagy ember férfiaktól.
- Ez például már tudom – csettintett a nő – mivel gyakori vendég vagy a bordélyban.
- Semmi szégyellni valót nem teszek ott, amit titkolnom kell, mivel mindenki tisztában van, azzal mi folyik ott – nézet le a nőre Tillgelir széles mosollyal – és ami a legfontosabb piszok jó boruk van. Csettintett a nyelvével a tünde.
- Ha a nővérem tudná mennyire elzüllöttél fogad nem maradna.
- De csak akkor, ha képes volna felérni, bár ez soha nem volt akadály neki – nevetett fel a tünde majd elkomorult – ám még hagynám is magam csak itt lenne. Igen, biztosan hagynám magam, hogy elverjem. Milror olyan szerencsés. Fújta ki a füstöt Tillgelir, majd halkan felnevetett.

Aris felvonta a szemöldökét, mikor a húga nagy sietve elment a fa alatt, aminek az egyik vastagabb ágán heverészet, majd az ölében lévő almával a szomszédos ágon pihenő testvéréhez vágta, aki összerezzent.
- Mir nézd - mondta neki halkan mielőtt testvére méltatlankodni kezdett volna a durva ébresztőért.
- Jaj, nekem megint miért dühöng? Nyögött fel a férfi és elkínzottan nézet Aris felé – apánkkal volt órája nem? Komolyan, miért van az, hogy ezek ketten folyton össze vesznek valamin?
- Mert hasonló a jellemük legalábbis anyánk szerint – vont vállat Aris és elhúzva az egyik ágat a szeme előtt és figyelte, ahogyan húga a hegygerinc felé siet – a kilátó felé tart. Utána menjünk?
- Miért? Húzta el a száját Mir – a múltkor is emlékez mindent, ami a kezébe akadt hozzánk vágta, amikor utána mentünk, ha lenyugszik úgy is haza jön, és ha nem anyánk úgy is érte megy és a hosszú lóboncánál fogva cibálja vissza.
- Még is a húgunk.
- Tisztában vagyok vele, de a vérmérséklete veszedelmes akárcsak egy női alakot öltött sárkánynak.
- Nincs nála bökő annyira nem veszélyes most.
- Biztos? Ráncolta a szemöldökét Mir – ott hagyta volna a féltet kardját? De Amri még fegyvertelenül is veszélyes. Ha lehiggad meg keressük, és addig is pihenjünk még – dőlt vissza a semmit tevés kényelmes állapotába a férfi.
- Ti ketten! Kiáltott nekik fel Kili – még is mi a fenét műveltek oda fent?! A két férfi összerezzent és ijedten néztek le az apjukra – tűnés a húgotok után most azonnal és hozzátok vissza!!!
- Igen is apánk! Bólogattak ijedten és azonnal a földre szökkentek. Botladozva rohantak a hegygerinc felé, miközben Kili fáradtan túrt a hajába.
- Mahal verése ez a három gyerek, még is mivel érdemeltem ki, hogy egyik rosszabb, mint a másik – nézet az ég felé Kili – a lányom engedetlen és forrófejű, a fiaim meg szeretik lopni a napot. Oh, Mahal kegyelmez.
Amri haragtól fűtve fújtatott, ahogyan felért a kilátóba és dühösen toporzékolt így nem vehette észre a könyvébe temetkező férfit, aki fél mosollyal tekintett fel az olvasmányából. A fiatal nő a kezével hadonászott és törp nyelven válogatott átkokat mondott az apjára, anyjára, fivéreire és mindenkire, akit ismert.
- Kiábrándító, amikor egy fiatal nő csúnyán beszél drága kuzin – szólalt meg a férfi és Amri felsikoltva ugrott egyet és a kardja után nyúlt, ami legnagyobb rémületére nem volt az oldalán.
- Mahalra Säläs, miért kell folyton rám ijesztened? Kiabálta a férfira Amri és a csak jó hangosan felnevetett, ami visszhangot vert a hegyoldalon.
- Nem tehetek róla, ha nem figyelsz magad köré. Csukta be a könyvét a férfi és várakozóan nézet a nőre – miért vagy megint dühös? Kitalálhatom? Atyád már megint fájdalmasan igazat szólt, ami neked nem tetszet és sértett büszkeségedtől elvakultan ide rohantál? Eltaláltam?
- Tegyél, nekem egy szívességet ugorj le és halj szörnyet – horkantott fel a nő és Säläs a szemét forgatva felnevetett.
- Milyen beszéd ez? Ingatta a fejét a férfi és a könyvet maga mellé téve lassan felállt – hónapokig nem találkozunk és így fogadsz? Ha nem ismernélek, még azt gondolnám, hogy nem szeretsz engem. Állt meg a nő előtt Säläs és úgy magasod fölé, hogy Amrinak kissé hátra kellet lépnie, hogy felnézhessen rá.
- Mindig felbosszantasz a szent beszédeiddel akárcsak a bátyáim.
- Mert okot adsz rá – fonta össze a mellkasa előtt a karjait Säläs – Amri igazán gyakorolhatnád a dührohamaid féken tartását.
- Miért is jöttél vissza? Csattan fel a nő – menj vissza őrizni a határokat a bácsikáiddal, ahogyan egy rendes dúnadánnak kell.
- Bácsikáim a te bácsikáid is. Meg aztán pont tőled kérek engedélyt, mikor jöhetek haza a családomhoz te kis pukkancs. Fogd vissza magad vagy elverlek.
- Képes lennél a város hercegének egyetlen egy lányára kezet emelni? Húzta ki magát Amri és a férfi enyhén elkomorult, de hangján nem érződött.
- Igen, és azt hiszem a néném még meg is dicsérne, hogy megtettem.
- A király nem – csettintett a nő és Säläs elhúzta a száját.
- Az ő szava számomra semmi, mert nem a királyom. Lehet, hogy az apám félvér és anyám törp, de én dúnadánnak valóm magam, ahogyan az öcséim és a húgom is. Nekem a te királyod nem parancsolhat és soha nem is fog. Sötétült el a férfi arca, ami kicsit megijesztette Amrit, de igyekezet ezt nem mutatni helyet fitymálóan végig mérte az unokabátyját.
- Igaza volt a királynak atyád vére vagy jobban hasonlítasz rá, mint bárki gondolhatta volna.
- Mi a csuda bókolni is tudd az a férfi? Húzódott gúnyos mosolyra a szája a férfinak - Meglepet, de valóban atyám felmenőihez jobban húzom és hasonlítok. Jobb lenne, ha te is követnéd ezt a szép vonalat és hallgatnál anyád szavaira és apádra sem ártana, mert ha ilyen gőgös maradsz, lecsapják azt a nagy öntelt fejedet a nyakadról.
- Hogy mersz? Hogy mersz ilyen hangot megütni velem? Mit képzelsz te magadról? Csattant fel idegesen a nő és fújtatott akár egy bika – tűnj el a szemem elől hitvány!
- Dehogy megyek aranyom neked kéne hátra arcod vágnod, mert éppen atyám birtokán lebzselsz. szóval nem nekem kell távoznom,ha nem neked.
- Atyám városa és így vele minden az övé még ez is.
- Tévedés. A bírtok hajdani hercegé Freriné volt, de az a halála előtt a családomra pontosabban atyámra hagyta így sem apádnak sem neked sincs itt jogod parancsolgatni és utasítgatni. Mondta csendes fenyegető hangon a férfi és Amri szeme villogott a dühtől.
- Annak a férfinak semmi joga nem volt elosztogatni a király vagyonát.
- A királynak nem volt joga soha arra, ami nem az övé és még is el akarta lopni az öcsétől. Magasztalhatod a magasba a te nagyra becsült uralkodódat, de nem több egy álnok léleknél, aki a halába üldözte a nénémet és a férjét. Sziszegte a férfi, majd szánalommal vegyes megvetéssel ingatta a fejét és úgy nézet a nőre – de hiába mondom neked a süket füleket nem éri el az igaz szó, de majd eljön az ideje, mikor báni fogod az összes érte kimondott védő szavakat... ám akkor rég késő lesz – suttogta Säläs. Amri az ajkába harapott és ökölbe szorult a keze.
- Nem rémítesz meg a dúnadánok trükkjeivel. Úgy tesztek mintha értenétek a világ folyását, mint a tündék, de csak őket próbáljátok utánozni. Mit tudtok ti? Csak siratjátok a múltatokat, hontalanok és királytalanok vagytok. Ijesztgetni tudtok csak semmi mást. Nem tudtok ti semmit. Húzta ki magát gőgösen Amri és Säläs felvonta a szemöldökét.
- Részben te is dúnadán vagy Amri csak szólok – horkant fel a férfi - de a törpök nyakas és tünde utálatából jóformán beléd gyúrt Mahal, de lehet, hogy a királyod formált ilyen ostobává, mert valahogy nehezen hiszem el, hogy két olyan nagyszerű léleknek, mint a szüleid ennyire buta lánya legyen.
- Leperegnek a sértéseid rólam csak, hogy tudd.
- Hát persze – bólogatott a férfi – ezért is vitázunk egy ideje. De már kezdelek, unni. Tudod kicsit bíztam benne, hogy megváltoztál azzal, hogy kikerültél Erebor átkos járatainak bűvköréből, de tévedtem. Ugyan az maradtál, aki voltál. Ostoba és vak. Ám legyen így – emelte fel a kezeit Säläs – elfogadom, hogy vannak, akin még a Valák sem tudnak segíteni.
- Én úgy vagyok jó, ahogyan vagyok. Ered Luin urának a lánya vagyok, ennek a városnak a hercegnője és lehet, hogy idősebb vagy nálam, de fel letedd állok, ezt nem vitathatod. Míg te csupán egy nemesi család sarja vagy egy kovács fia semmi több. Mosolyodott el gúnyosan a nő és Sälás csak a fejét ingatta.
- Valóban egy kovács fia vagyok, de én legalább nem bújok hamis címek mögé, amiket csupán azért kaptam, mert bele születtem. Én a tetteimmel vívtam ki a tisztelet, de te? Soha nem leszel olyan, mint a nénénk, mint reméled. Tudod miért? Tudod? Ha nem én most megsúgom neked – hajolt közelebb Amrihoz a férfi – veled ellentétben ő mindenkit tisztelt még az ellenségeit és soha senkit nem nézet le. Álmodozz csak tovább kuzin talán egy nap megjavulsz, de igazából szerintem te soha nem fogsz – vont vállat a férfi és megfordult, hogy ott hagyja a nőt. Amri idegesen fújtatott és felkapott egy követ és már dobásra készült, amikor elkapták a kezét.
- Még meg se forduljon a kis fejedbe húgom – szorította meg a testvére csuklóját Aris és a nő halkan feljajdult. Säläs visszafordult pont akkor, amikor Amri kezéből kiesett a kődarab.
- Meglátszik, hogy ki gyakorolt rád nagy hatást. Ingatta a fejét csalódottan – vidd el a húgod a birtokról és lehetőleg zárjátok el, mert ha még egyszer meglátom, itt nem hiszem, hogy tudnék parancsolni a haragomnak.
- Ne aggódj rokon atyák hallani fog róla és úgy is van egy két mondódója a mi drága kis húgocskáknak. Nem Mir?
- Valóban. Biztosra veszem, hogy érdekesnek fogja tartani az itten zajló eszem cserét – vakarta meg az állát Mir, majd Säläs felé fordult – a húgom nevében is elnézést kérek tőled és a családodtól. Ragjához méltatlanul viselkedett.
- Ha mindent a szívemre vennék, már nem élnék Mir. Kapta fel a könyvét a férfi és elindult lefelé a lépcsőn – üdvözlöm Kilit és Lea nénémet. Intett hátra a férfi. Aris a férfi után kiáltott.
- Anyánk örülne, ha oda tolnád a képedet régen látott. Hallod Säläs! A fenébe, ide sem figyel – mordult fel.
- Mindig ilyen volt. Úgy is megjelenik - legyintett Mir.
- Remélem meg nem – próbálta lefejteni bátyja vasmarkát a csuklójáról Amri – engedje el Aris.
- Dehogy mit képzelsz te – Dobta a vállára a húgát a férfi –és ne ellenkezz, mert ledoblak és csinos kis puklid lesz a dacos fejeden.
- Mir!
- Hozzám hiába könyörögsz, rossz ajtón kaparászol. Haza jössz és kész aztán ott szembe nézel atyánkkal és anyánkkal. Remélem, jól elvernek. Mosolyodott el Mir.
- Gyűlöllek benneteket!!! Sikította a nő és a két férfi fáradtan felsóhajtott.

Kili őrjöngött volna, de az arcán a haragon kívül nem tudott senki semmit leolvasni. A székében ülve figyelte a fiait és sógorának a gyermekeit, akik egyenes tartással figyelték. Felesége mellette ült méltóság teljesen, büszke tartással az ölében pihentetett kezekkel, amin látszott, hogy szinte a vért is ki szorította rendkívüli feszültségében.
- Szóval – intett Säläs felé Kili. A fiatal harcos elő lépet és hátra kulcsolt kézzel biccentet először Lea felé, majd nagybátyjának.
- Nem értük utol és a nyomait ügyesen eltüntette, de biztosra veszem, hogy Ereborba tart. Unokafivéreim utána eredtek ők tapasztaltabbak, mint testvéreim vagy én.
- Vissza fogják hozni – próbálta nyugtatni Mir az apját, aki csak nagyot legyintett.
- Amri felelőtlen és hirtelen, de jól eligazodik a vadonba bácsikám – lépet elő a társaság egyetlen egy női tagja. Fivéreihez hasonlóan nyúlánk, vékony alkatú volt és hiába hasonlított édesanyjára, akik sokak szerint meseszép volt nem látszott, hogy bármi köze lenne a törpök nemzetségéhez. Dúnadán vonásai voltak, ahogyan testvéreinek.
- De ha úgy óhajtod, unokafivéreink után megyünk – szólalt meg Zelri.
- Még nem épültél fel teljesen öcsém az esésből– csattant fel Säläs – Bácsikám Rolen öcsémmel szívesen utána megyünk mi is,
- Nem kell – szólalt meg csendesen Lea – Amri már választott és inkább meghal, mint sem ide visszahozzuk. Ha ennyire menni akar, a királyhoz hát menjen, majd a bőrén tapasztalja meg annak az alaknak a valódi természetét, ha úgy van – állt fel az asszony és a fiatalok kihúzták magukat – Verina köszönöm, hogy a sok teendőd mellett időt szakítottál Amrira is ám most, hogy nincs, itt arra kérlek, maradj és szolgálj mellettem, mint a fő udvarhölgyem. Nada-t nem szeretném folyvást zavarni, hiszen ma holnap gyermeke születik.
- Örömmel szolgálom nénémet – hajtotta meg magát mosolyogva a nő – megtisztelsz a kéréssel.
- Anyám akkor most hagyjuk Amrit elmenni Ereborba egyedül? Kérdezte aggódva Aris.
- Nem egyedül ment vitte a király ölebeit, akik a fülébe suttogtak. Nem kell féltenie senkinek sem a leányt és ezt a témát lezártnak mondom. Csikorogta visszafojtott indulattól a nő és kissé felemelve a szoknyáját ki sietett a teremből. Kili tehetetlenül a székének karfájára csapot.
- Säläs a te leveleidet biztosan nem lesik meg. Írj az unokaöcséimnek tudtommal nagyon jobban vagytok és számolj be mindenről nekik.
- Thon még egy ideig a Vasdombokon lesz, legalábbis az utolsó levelében ezt írta nekem, de Mor jelenleg Bain mellett tanul, de persze mindkettőt értesíthettem. Úgy gondolom Bain, mint Suhatag új ura is örömmel segít nekünk, ha úgy van.
- Én is úgy gondolom – bólintott a férfi és felsóhajtott – ne legyen lányotok.
- Nem is akarok megnősülni – horkant fel Mir.
- Remélem tisztában vagy azzal, hogy az nélkül is összehozhatsz egy kölyköt – horkant fel Aris.
- Persze – forgatta a szemét az öccse.
- Hát ne is legyen, mert elég belőled egy is nem kell szaporodnod – vigyorgott Zelri.
- Képen váglak – horkant fel Mir.
- Fiúk – mondta csendesen Kili, de azok nem figyeltek rá, csak Säläs vette elő a pipáját.
- Én meg azt hittem unalmas lesz a vissza tértem.

Hoztam is a friss fejezet és remélem tetszett is egy kicsit.
Meg ismeretük jobban ebben a részben Kiliék lányát Amrit, aki Thorin maga mellé édesgetett és iker fiait Arist és Mirt. Illetve Säläst, aki Tristan legidősebb fia. A másik három, aki a fejezet végén szerepelnek azok a testvérei: Zelri, II. Rolen és a egyetlen lánya Tristanak Verina. Ők inkább dúnadánok  jobban is hasonlítanak rájuk és ahogyan Tristan ők sem esküdtek fel Thorinnak csak Kilinek.

Fili fiai: Thon és Mor amúgy nálam :3
De hoztam képeket is ahogyan megígértem. Most Amrit s a bátyjait Arist és Mirt rajzoltam meg. De fogom hozni lassan a többit is :)

Ő itt Amri  Ered Luin gőgös harcos hercegnője

Aris és Mir az ikrek, akik vannak olyan vásottak, mint régen Fili és Kili páros.