Tillgelir arcon csókolta az eléje kerülő Brana-t, majd felkapva megpörgette maga körül az idős törp asszonyt, aki döbbenten kapaszkodott a férfiba, míg Ervus leplezetlen mosollyal figyelte a fiatal tündét.

- Még nem láttam senkit így örülni a szabadságának – pörgette meg az ujján a kulcsot a törp – de örülnék, ha letennéd a nejemet.

- Persze – bólintott Tillgelir és óvatosan a földre rakta Branat, majd meghajol előtte – bocsásson meg, de a szívem tele van boldogsággal Maram levelét olvasva.

- Ahogyan nekünk is – paskolta meg széles mosollyal az arcán az asszony – 5 gyönyörű gyermek édesanyja igazi boldogsággal tölt el minket, hogy az élete ilyen csodásan alakult a sok rossz után.

- Ám most bízok benne, hogy ennek az örömteli levelednek köszönhetően nem leszel olyan savanyú, kedvetlen kis görcs amilyen voltál fiam – nézet fel a tündére Ervus és Tillglir vállat vont.

- Akármilyen boldog híreket is írt a szívem, még így is nehéz, mert arra kért, hogy maradjak, ahol vagyok és vigyázzak a testvéreire... illetve azt, hogy tudni fogom, mikor kell elindulnom, ha annyira, vágyakozom utánuk, de még korai lenne. Vette elő a tekercset a férfi és mérhetetlen szertetettel nézet rá – Frerin is írt hozzá pár sort, hogy hosszú és nehéz volt az útjuk, de boldogok.

- Nekünk is megírta. Bár a szívem nekem is fáj, hogy talán soha sem látom már őket, ahogyan a dédunokáimat sem – sóhajtott fel Ervus – de meg nyugtat, hogy békében élnek.

- Ha a király örökös nélkül hal meg akkor az unokaöccsei közül lesz valaki, aki a helyére lép és akkor haza jöhet...

- Brana ilyet ne is mondj – csattant fel Ervus – egy bitang, ugyan de a halálát várni az felségárulás.

- Nem érdekel! Az a férfi miatt ment el Maram és ha kell ezt a szeme közé is mondom. Húzta ki magát a nő – én hiszek abban, hogy még látjuk őket.

- Én is – mosolyodott el Tillgelir és kilépet a fénybe kezével árnyékolva be az arcát – már a nap is szebben süt, mint eddig valaha.

Kili figyelte a nejét, aki végig zokogta a levél olvasását, majd a mellkasára szorítva mosolyodott el. Könnyei végig folytak a boldog sugárzó arcán, hogy újra maga elé emelje a hosszú levelet.

- Ennél csodásabb híreket nem kaphattam. A Valák legyenek áldva. Kili biztonságban vannak és boldogok. Nézet a férjére Lea, aki csak mosolyogva bólintott – nem is mertem bele gondolni, hogy lesz, majd valaki, aki üzenetet tudd hozni felőlük. A bátyáink el lesznek ragadtatva, ha megtudják. Alig várom, hogy ide érjenek és oda adjam a nekik szóló levelüket – nézet az asztalon lévő két tekercsre – Zoren biztosan elsírja magát.

- Ő mikor nem sírja el magát? Horkant fel Kili – Mindegyik unokaöccse és húga születésénél zokogott, mint a záporeső.

- Nem láttad, mikor a lányát fogta először – húzta el a száját Lea – Maram azt írja, hogy a három kislányának Frerin szerzet jegyest, hogy biztosítsa a biztonságukat. Igaza volt a nagybátyádnak így lehet a legjobban. Ideje lenne nekünk is jegyesek után kajtatni nem gondolod?

- Még ráérünk. Ne siettessünk. Amri így is haragszik ránk a lakodalom óta. Thorin ügyesen maga mellé édesgette.

- Én mondtam, hogy ez lesz, de mivel már nem vagyunk szívesen látottak, majd kiheveri. Vont vállat Lea – ha pedig nem elmondom a teljes igazságot Maram halált illetően.

- Megegyeztünk, hogy azt nem mondjuk el a kölyköknek... mindig felkavar téged, ha arról kell mesélned.

- De élvezetesebb lesz akkor, ha tudom, ha az eredménye az lesz, hogy Amri meggyűlöli a királyt. Sziszegte gyűlölettel telve Lea.

- Nem kellene dédelgetned a haragodat kedvesem. Nem ezt írta a nővéred is? Bökött a felesége kezében lévő levélre a férfi.

- Valóban, de én gyűlölni akarom a királyt, mert elvette a nővéremet. Én nem felejtek, ha Maram igen.

- Nem hiszem, hogy elfeledte volna, de úgy gondolhatta, hogy a haragja csak megmérgezi a lelkét.

- Én nem engedem el akkor sem. Elvette a testvérem így ez van jogom a bosszúra így vagy úgy.

Ahogyan Lea megjósolta Zoren zokogott, mint a zápor eső, és ha a bátyja nem veszi el tőle a levelet elfolyathatta volna a könnyeivel a tintát. Hosszú percekig nem tudott megszólalni végül Lea határozott arcon vágása észhez térítette.

- Gyermekei van. Őt gyönyörű gyermek – szólalt meg végül Zoren meghatottan – bárcsak itt lehetnének és megtaníthatnák őket mindenre, amit egy dúnadánnak tudni kell.

- Ők törpök is – mordult fel Kili.

- Persze, persze – legyintett Zoren szórakozottan – de hát akkor is nálunk jobb nyomolvasók és vadászok nincsenek. De Maram biztos megtanítja őket, ahogyan mi is tettük. Nem felejthette el a gyökereit.

- Nem azt írta, hogy azon van, hogy a lányai ragjukhoz méltó neveltetésben részesüljenek? Ők hercegnők, fiaik meg hercegek. Szóval szerintem...

- Miért, akkor nem kell tudniuk életben maradni a vadonban, Kili? Csattant Zoren – barbár vidéken élnek. Az én kishúgocskám a falunk legjobb nyomolvasója volt biztosra veszem, hogy gyerekeinek mindent megtanít, amit apánk, mi és a nagyapja megtette.

- Azt hiszem, öcsém most tévedsz. Öntött magának egy kupa bort Polen – úgy hiszem a mi Maram húgunk sokat változott és végre elérte azt, amit Koja el akart érni: hölgy lett illetve úrnő. Persze ehhez Bilbó is kellett, ami hatalmas sikerként könyvelhet el. Hiszen elérte azt, amit Kojának nem sikerült. De úgy hiszem nem ez a lényeg – ingatta a fejét mosolyogva a férfi – Maram él és boldog. Imádkozom a Valákhoz, hogy ez így maradjon.

- Én is – szipogott fel a fivére.

- Te nagy melák ne, hogy megint elbőgd magad – nevetett fel Tristan, aki jól szórakozott a bátyján.

- Ti nem értitek ezt – háborgott fel a férfi – egy kavics érzelmi szintjén álltok. Ha Rolen itt lenne egyetértene velem!

- Ha Rolen itt lenne Maramnak nem kellett volna Keletre menekülnie és Thorin már halott lenne – szólalt meg Lea – igen és minden szebb lenne.

- Rolen nem ölte volna meg csak eltörte volna kezét és lábát – vont vállat Polen – Gyilkos gondolataikat és terveinket csak Maram és Frerin kérése állította meg. Idővel eljön érte a vég és megbűnhődik, legalábbis minden este ezért fohászkodom.

- És akkor Maram meg a kicsik haza jöhetnek – sóhajtott fel Zoren.

- Meg a bácsikám is... tudod Frerin a férje a kicsik apja – ráncolta a szemöldökét Kili.

- Oh, tényleg jöhet ő is – legyintett szórakozottan újfent Zoren és Lea lágyan elmosolygott és a fejét ingatva a férjéhez lépet.

- Ne foglalkozz vele. Kedveli csak Maramot mindenkinél jobban szereti – kuncogott fel, mikor figyelte, ahogyan bátyja gondosan, szeretettel telve babusgatja testvérük levelét.

- Amúgy a hajós valóban elviszi a válaszainkat? Megbízhatunk benne? Kérdezte Polen.

- A nővérem szerint igen és neki hiszek – szólalt meg Tristan és a bátyja felé nyújtott egy zsebkendőt.

Desmär megvakarta a tarkóját és visszafordult a mögötte felsorakozottakhoz. Hajói roskadásig megteltek nem csak azzal, amiért jött, ha nem azokkal is, amit Ered Luin úrnője és családja küldött testvérének. Nem gondolta volna egy pillanatig sem, hogy ilyen sikeres lesz a körútja. Úgy gondolta a tekintélyes és vasvilla szemű sivatagi úrnője boldog lesz a szállítmány láttán különösen a regény levelektől, amit a szerettei küldtek neki. Ám ahogyan nézte a hajóit imádkozhatott, hogy ellenei ne neszeljék meg ezt.

- Hát jól megrakodták, annyi biztos – mondta a férfi.

- Ha kell kíséretet is adunk a kalózok miatt – szólalt meg Zoren, mintha bele látott volna a férfi fejébe.

- Azoktól mi nem félünk – mosolyodott el Desmär – minden éppen oda ér az Úrnőhöz és mikor vissza fele jövünk, megint betérünk ide.

- Ennek örülök, szívesen kereskedünk annak fejébe, hogy nővéremről hírt adsz. Kellően megfizetünk érte.

- Ennek meg mi örülünk, Úrnőm – bólintott Desmär és a legénysége felé nézet, akik várták, hogy felszálljon a hajójára – de ajánlanám magam a királyuknak is ne, hogy gyanút fogjon. Mint friss férj – mosolygott el Desmär – biztosan szeretne, kedveskedni az ifjú nejének.

- Valóban – bólintott Lea és szemei összeesküvően felcsillant – Balin barátunk eljár ebben az ügyben biztosan.

- Mikor legközelebb jövök hozok magának selymet és kellemes fürdő sót – lépet az asszony felé a férfi és meghajolt – úgy gondolom ahogyan a kedves nővére maga is szereti.

- Igen, szereti a nejem – vicsorgott Kili és közelebb lépet a feleségéhez.

- Ahogyan az én nejem is – vigyorgott el szélesen Desmär – öröm volt a találkozás.

- Részünkről is – bólintott Lea – kérlek, mond meg a nővéremnek, hogy rettentően hiányoznak.

- Mindenképpen és azzal kezdem, hogy a tünde barátját háromszor kellett kitessékelnem a hajómból. Nézet a férfi felé, aki körül felfegyverzett törpök álltak – ne legyenek, vele szigorúak hiszem, hogy egy nap velem jöhet, de még nem. Úrnőm úgy látja nem alkalmas még sőt a csillagjai meg álmai sem erre utalnak, de azt mondta, hogy érzi egy nap találkoznak. Így tünde uram maradjon nyugton.

- Tűnj már el és érj hamar Maramhoz – mordult fel Tillgelir – így is túl sok időt pazaroltál a partjainknál.

- És még fogok is - vigyorgott el szélesen a férfi.

Kellette egy idő mire ez a rész elkészült, de azt hiszem cuki lett ez a fejezet. Remélem tetszett nektek :) Ahogyan tudok jövök a következővel.