Vörös függöny előtt álltam és arra vártam,hogy a lepel lehulljon. Nyugodt voltam. A feladatra koncentráltam. Még az sem zavart,hogy csak fehérnemű és egy fekete maszk van rajtam,úgy,ahogy a mellettem álló öt lányon is az volt. Mind amerikai származású ,s rettenetesen zokogtak. Volt,aki imádkozott, volt amelyik jajjgatott,hogy nem akarja,hogy ő legyen a kiválasztott.
-Idefigyeljetek!-suttogtam nekik-Engem kell kiválasztania,szóval legyetek nálam rosszabbak. Ez árverés. Azt viszik,aki a legjobb.
-Te beteg vagy. Miért akarod,hogy téged vigyenek?-tágult ki az egyik szeme.
-Megőrültél! Ha nem táncolunk megölnek.-jajj veszékelt a másik.
-Csak ne legyetek nálam jobbak.-rágtam a szájukba,s mintegy végszóra a függöny elhúzódott,s elindult a zene,miközben a reflektor szinte megvakított.
Most biztos tanakodtok,hogy kerültem ide,és hogy miért vagyok ilyen nyugodt,és hogy egyáltalán ki a franc is vagyok én. Elmagyarázom.
A nevem Kamala Khan. Jerseyben láttam napvilágot 1993.06.22. alkonyán. A szüleim származásukhoz híven szigorúan neveltek,emiatt az iskolában meggyűlt a bajom szinte mindennel. Egy pakisztán tinilány egy amerikai iskolában. Tudom,tudom,rémesen hangzik. Rémes is volt,addig a pillanatig míg valamilyen rejtélyes oknál fogva különleges képességekre tettem szert. Ekkor változott meg az életem. A szerencsétlen tinilányból,aki esténként képregényeket olvasott,mostanra már hős lett. Ahogy telt múlt az idő elvégeztem a jogi egyetemet,s ügyvéd lettem. Egész simán menetelt eddig a karrierem,de fél évvel ezelőtt befutott egy ügyem. A férfi neve Julio Sanchez,ember csempészet gyanújával vád alá helyezték,de a tanúim sorra tüntek el,s úgy nézett ki a helyzet,hogy a holnapi tárgyalást ő nyeri meg a piszok jó alvilági ügyvédjével.Ezt nem engedhetem. És így kerültem ide. Ezért tekergetem a csipőmet egy undorító perverz embernek,akinek szinte már csöpög a nyála. A hajamba beletúrva ereszkedtem térdre s próbáltam elkapni a tekintetét,közben ügyeltem a melltartómba rejtett mikrofonra is,amely csak a hangfelvételre várt. Több kevesebb sikerrel,mert az a mocsok a legszélsőbb szőke lányt méregette,aki még csak meg se mozdult,csak hangtalanul zokogott. Sajnáltam őt,de tudtam hogy ha ezzel itt végzek ő nyugodtan haza mehet. Sanchez az egyik emberével sutyorgott,s közben éhes tekintettel vizslatta a még mindig síró lányt. Őt akarta választani s én nem tehettem mást,minthogy lelépkedtem a színpadról s az előttem ülő gengszterhez léptem. Végre észrevett,s kíváncsi tekintettel méregetett. Nem haboztam kecsesen az ölébe ültem s csábosan néztem rá,üzenve hogy lépjünk már le. Nagy színészi tehetség kellett,ahhoz hogy elhitessem vele,érdekel mint férfi. Pedig félig kopaszodó haja,s piros pozsgás arca,na meg nagy bendője nem épp vágyat ébresztett bennem. Sokkal inkább hányingert.
-Mi a neved szépségem?-markolt bele a fenekembe.
-Cristal.-suttogtam fülébe kitalált nevem,majd a hatás kedvéért megharaptam a fülcimpáját.
-Ki küldött Crystal? A lányok,akiket hozni szoktak általában félnek és sírnak,nem ilyen határozottak.
-A főnököm új a környéken. Viszont szövetkezni akar az alvilág hercegével,ezért küldött engem. Lenne egy szállítmánya,kisebb áru,csak potton ötven fő. Előlegnek küldött engem.
-Előbb az előleg aztán a munka.-csókolt bele a nyakamba,aztán intett az embereinek,hogy a többi lányt vigyék el,velük majd később foglalkozik. Az őrök megragadták a sikítozó lányokat,s valami ketrecről tanácskoztak. Nem épp a tervek szerint alakult a helyzet,de már megvolt a bizonyíték,amire szükségem volt. Kiszálltam a férfi öléből,majd egy jó nagyot húztam be neki,mire ő felborult a székével. Az őrök egyike felém indult,a többiek a lányokat kezdték elhurcolni. Az őr egy pisztolyt tartott felém,de én gyorsabb voltam a karját megragadva nyúltam a fegyverért.A huzagolt csőt felé toltam,így magával a fegyverrel vágtam orrba,majd legugoltam s kirúgtam körívesen maga alól a lábát. Földre érkezet,s a feje koppant a padlón,majd újra csattant a földön,mikor öklömet arcába nyomtam. Eszméletét vesztette. Felkelvén határozottan szaladtam a többi őr felé,akik mire odaértem már körbe vettek engem. A lányok túlélési vágyuknak köszönhetően kirohantak a helyiségből. Öten voltak,mindegyikőjük fegyvert szegezett rám. A hátuk mögött ott állt Sanchez. Vigyorgott,majd parancsba adta,hogy öljenek meg.
-Hó,hó,hó!-emeltem kezeimet fel nyugtatólag.-Nem ajánlom.
-Már mégis miért nem?-jött a körhöz közelebb Sanchez. Válaszul elkaptam az egyik őrt s a fegyverrel,amit tartott lelőttem három emberét. Sanchez tátott szájjal figyelt,de nem értem rá ugyanis a két őr még talpon volt. A rabomra rá tartottam,az előttem lévő őr próbált lelőni,de nem voltam tiszta célpont.
-Nos,fiúk mehet a menet?-kérdeztem vigyorogva.Elengedtem az őrt,bal karja alatt át bújtam,s hátra rúgtam egyet felé,a földön kötött ki,a pisztoly kiesett a kezéből. Az ellőttem lévő még mindig rám tartotta s épp készült elsütni fegyverét. Megragadtam azt a kezét,mire ő lőtt egyet,épp hogy eltudtam hajolni.
-Te normális vagy?-ordítottam rá,s kivertem a fegyvert az ő kezéből is. Majd a könyökénél fogást találtam,s az oldalát kezdtem el sorozni,addig míg a másik őr le nem fogta a karjaimat. Másik ellenfelem hasba készült ütni,amikor lábaimmal keresztbe fontam csuklóját s oldalra rántottam. Felordított fájdalmában,bizonyára eltörtem az említett testrészt.Már csak egy maradt. Hátra fejeltem,újra szabad voltam. Felugrottam,s egy pörgő rúgást adtam az arcába. Az őr ájultan terült a földre,a másik mellette épp letérdelt s küzdött azzal,hogy ne ájuljon el.Mellé sétáltam. Közelebbről megszemléltem eltört csuklóját.Bőre mintha elszakadt volna,hogy a csont kikandikálhasson.Hangosan felszisszent.
-Bocsika azért. De ti kezdtétek a pisztollyal való hadonászást.-fogtam meg a tarkóját majd belevertem a padlóba.-Rohadékok.
Az őrök mind ájultan feküdtek. Az egyik kezében egy kés lapult. Kivettem,majd Sanchez felé indultam,aki még mindig csak lesokkolódva állt ott. Oda léptem,megragadtam a gallérjánál fogva s a legközelebbi székre nyomtam.
-Na beszélgessünk.-ültem bele az ölébe.-Mr.Sanchez tudja mi feszül épp a gyomrának?-tettem fel a kérdést,míg a kést odaszegeztem. A férfi remegve bólintott.-Akkor azt is tudja milyen károkat tud okozni ez a kicsike. És azzal is tisztábban van,hogy milyen károkat fog ez a fegyver magában okozni,ha a holnapi tárgyalás korona tanúja rejtélyes okoknál fogva nem fog megjelenni. A maga érdekében ajánlom,hogy ott legyen.-álltam fel az öléből,s készültem otthagyni a terepet.

Győztes mosollyal vonultam le a bíróság lépcsőjén. Kamala Khan ma is nagyot alakított. Mámorban éreztem magam,hisz most záródott le egy több,mint fél éves ügyem. Még a nap is kisütött,ami még jobb kedvre derített,addig a pillanatig,amíg szembe nem jött velem a kém.
-Nem lehetne,hogy holnap oktasson ki?-léptem elé elszontyolódva.
-Ms.Khan attól tartok ön túlságosan is szabadon használja az erejét.
-Ezzel mire céloz?
-Belegyeztünk abba,hogy egyik szervhez sem akar tartozni. Beleegyeztünk,hogy kettős életet éljen,de akkor tartsa is ahhoz magát.
-Még mindig nem értem.
-A tegnapi akciója arra enged következtetni,hogy nem tudja különválasztani a munkáit egymástól. Arról beszélek,hogy amit ügyvédként nem tud megoldani,azt megoldja Ms.Marvelként. Le fog bukni és mivel sem a S.H.I.E.L.D.-hez, sem a Bosszúállókhoz nem tartozik mondja csak ki fogja magáért tartani a hátát hmm?
-Nem kell pátyolgatni köszönöm. A tegnap incidenssel pedig életeket mentettem meg.
-Na ide figyeljen Ms.Khan. Nem azért dolgozunk a hősökkel,hogy problémát okozzanak. Maga öntelt és meggondolatlan. Nem árt ha tanul valamit az igazi hősöktől.
-Mit kéne tanulnom?-dőltem a lépcső korlátnak unottan.
-Empátiát,a csapat munka értékét,szerezzen barátokat. Különben is mindig is arra vágyott,hogy találkozhasson a Bosszúállókkal,itt az idő.
-Igen találkozni akarok velük,de nem azért hogy imádatom tárgyává tegyem őket. Mindig is azt hittem,hogy mikor először találkozok velük kinyílvánítják a tiszteletüket felém. Mert hős vagyok.
-Maga nem hős,még csak közelről sem. Csak egy Jerseyben élő ügyvéd,aki esténként igazság osztót játszik.
-És az miért baj? Tán Matt Murdock nem ezt teszi?-szegtem fel fejem-Tudom,hogy akkor válok a szemében hőssé ha én is letarolom fél New Yorkot,ahogy a kis csapata is tette.Fel nem fér a fejemben,hogy miért zaklat. Jessica Jones egy kisebb csoport előtt tekerte ki az exe nyakát az persze nem baj,de ha én megfenyegetek egy ember csempészt,akkor máris küldenek a Bosszúállókhoz szeretet terápiára. Hát megmondom mit csináljon az ajánlatával.
-Két lehetősége van Ms.Khan. Továbbá ne merjen így beszélni velem.Mennyi idős,24? Már akkor terepen voltam,mikor még azt sem tudta mi jön az egy után. Vagy el megy a Toronyba,vagy a kettős életének itt ér véget.
-Most fenyeget? Nem fogok megjelenni.
-Akkor válasszon. Ms.Khan ügyvédnő,vagy Ms.Marvel. Ha meggondolná magát tudja hol találja őket.

Szia Mindenki! :D Új ficcel jelentkezem. Nos ha elolvastad és tetszett nyomj egy vote "gombot".
Ha nagyon tetszett válaszd a komment szekciót. :)
Ha pedig kíváncsi vagy a folytatásra rakd be az egyik olvasó listádba.
Utóirat: elnézést a parancsoló hangnem miatt.