Barbara szemszöge:

Ciellel az asztalhoz ültünk. Az asztal naaaagyon hoooosszú volt. Kb. 10 m.

-És mit szoktál csinálni itt? - kérdezem Cielt, míg a vacsora tálalását várojuk.

-Valamikor régen bálokat tartottunk itt....

Sebastian megjelelnt az ajtóban, egy csomó tállal a kezében.

-A mai vacsora: csirke leves, rántott csirke, és végül deszertként csokis torta eperrel.

Sebastian meglepett ezekkel a dolgokkal. Soha életemben nem hallottam ezekről az ételekről, de a friss étel a gondolataimban szépen elképzelőttek.

Sebastian szemszöge:

Lady Barbara szemében ma 2-szer láttam csillanást:
Most amikor felsoroltam a vacsorát és amikor a fiatal úramat meglátta. Érdekes.

Barbara szemszöge:

Ciel nem csodálkozott az ételre (mint én XP), inkább komolyan nézett rá Sebastianra, ami kicsit ijesztőnek nézett ki.

-Ciel... jól vagy? - kèrdezem aggódva.

-Hm? - rám néz csodálkozva, majd elmosolyog - Semmi nem a baj.

Ciel szemszöge:

Egy pillanatban, mintha puskával löttek le volna. Nem tudom mièrt...
Sebastian, csinálj teát is. - komunikáltam Sebastiannal a gondolataimban (mivel démon, úgy is megérti).

Rögtön uram.

Barbara mosolya gyorsan eltünt és az aggodalmas kedves arca felémnézett kék kis szemeivel.

-Ciel, jól vagy?

Barbara szemszöge:

Ciel biztos hogy jól van? Igaz hogy mosolyog, de az ember néha problémáit mások előtt egy mosolyban mutassa ki.

-Gyere kezdjünk enni! - szólt Ciel megfogva a kanalat és a lesvesébe merítve tekintetét.

Én is elővettem a kanalam. Egy pár percig csönd támcolt a szobában, de lassan el is ment.

-A királynő írta hogy mi a dolog amit meg kell oldanunk? - kérdezem váratlanul a váratlan kérdést.

Ciel rámnéz egy pillanatban csodálkozva, de a második pillanatban egy nyugott mosolyt nyújt felém.

-Nem, nem mondta. Azt írta hogy írjunk amikor találkozunk egymással.

-Értem. - pirulva visszanézek a tányéromba.

Csönd megint betámadt... és az egész vacsorát ettől kezdve betáncolta.

-Ciel - fogom meg a széket ahogy beillesztem helyére - azt gondolom itt az időm menni...
- hirtelen egy hideg kéz érinti meg karomat.

-Lady Barbara, miért nem maradna estére? -...Sebastian volt az a személy.
Megfordultam Sebastian felé, de csak fél deciméter rész választott el. Gyorsan Ciel szemébe néztem pirulva és csodálkozva, hogy "Ez meg mi?"
Ciel komolyan bólíntott egyet és virágzó mosollyá vált a szája.
-Háát nem is tudom.... biztos zavarnék...
-Nem zavarsz, Barbara. Boldog lennék, ha itt aludnál egy pár napig.
Ezek a szavak rávettek arra hogy maradjak. Ha Cielt ez boldoggá teszi...