Semmire nem emlékszem, csak az éget néztem és... elaludtam?
Na, mindegy.
Bertalan ébresztett.
-Lady! Tessék felkelni. 6 óra van, Miss.
Szép lassan kinyitottam a szemem és Bertalant találtam a nézőteremben. Ekkor jutott eszembe:
-Bertalan, miért nem szóltál hogy Alois elment? - kérdeztem mérgesen Bertalant, mert megint kaptam erőt.
-Lady, Master Alois mondta hogy tartsam titokban és majd maga megtalálja a levelet. - nyújtsa felém a kezét kedvesen.

-Nem hazudsz? - kérdezem sokkal nyugodtabban, amint megfogom a kezét.

-Nahát! Milyen szolga lennék én hogyha az úrnőmnek hazudnák?- mondta nála "viccesen", de nálam hülyéskedve , kedvesen.
Erre nem kell válaszolni.

Bertalan és én elmentünk a szobámba és válsztottam egy ruhát magamnak.
A ruha hosszú, fekete volt, kis masnikkal a végén. Fent mindenféle hülye láncos minták lógtak, amiért "szebb" volt. Fekete kis kalapom, sötétkék szallaggal volt körbevéve, és rajta egy piros rózsak. Hullámos hajam előttem, kiengedve volt. Cipőm bordó volt.

Bertalan míg feltetette a cipőm csak mosolygott. Nem értettem miért.

Majd fésülte a hosszú hajamat.
Bertalan a végén szépen megfésült.
Most a smink ideje volt. Sminket csak akkor amikor valakihez megyek, akkor tettem fel, de kicsit. Világos rózsaszín rúzst tettem az ajkamra, szemhélyamat pedig világos kék és fekete szín védte.

-Lady Barbara, csinos ma. - mondja Bertalan ahogy igazítom a sminkemben a hibákat.

-Köszönöm - fordulok meg egy pillanatra felé - tudod, én nő vagyok és nem engetethetem meg hogy kisebbnek nézzenek, fiatalabnak. A nőnek mindig idősebbnek kell nézni, csak akkor nem, ha már idős vagy felnőtt. A felnőttek biztos nem akarnának 43-nak tünni.

--------------------
A kocsiba ülök. Bertalan szembe ül velem, èn meg nézem a sárgás eget. Milyen szép.

Egyszer csak a kocsi megáll.
-Oh, úgylátszik megèrkeztünk. - mondja Bertalan ahogy felkel a helyéről hogy kimehessen elsőnek, azaz kibirjon segíteni szállni. A hely, ahol kiszálltam nagyszerű volt. Körül belül 2-szer nagyobb, mint az enyém. Nagyajtó vigyázta a sok szórakozást bent, aki meg sem engedte az egy pillantást sem.
Miután Bertalan kisegített, az ajtó elè állunk és kopogunk.
Abban a pillanatban, a nagyajtó mind két irányról kinyilt és valaki ott állt.

-Jó estèt! A nevem Sebastian Michealis, a Phantomehive ház szolgája. Maga biztos Lady Barbara. - mondta a szolga, Sebastian.
Sebastian angyalian nézett ki. Fekete haj nagyszerűn állt, magassága egyfejjel nálam magassabb volt, fekete szolga ruhában, fekete csillogó cipőben.
Ha muszáj lenne pontoznom a 10-ből 9,5-t kapna (minusz 0,5, mert nem vettem komolyan a szimpatizálását, tetszett, tetszett, de nem fogok szerelems lenni belé). Bertalantól sokkal szebb.

-Jó estét! - mondtam kicsit idegesen.
-Tessék befáradni! - követtük befelé Sebastiant - az uram mindjárt jön.

És ebben a pillanatban a lépcsők előtt, fent kinyiltak az ajtók.

-Lady.... BARBARA?!

Ez.... ez az ember....!