3 rész: Ismerős a fekete múltból?

Miutàn Bertalan a gyertyát elfújta, nem birtam el aludni. Néztem a szép sötétkék fekete agákat mutató ablakra, csöndesen. Nem tudom miért, de álom nem jött a szememre.
Ahogy az ablakomat néztem az jutott eszembe hogy pár évvel ezelőtt szüleimmel éltem, ma.... ma a 4 szolgámmal. De méghogyha szolgák, akkor sem tesznek ezzel semmi jót...
Ahogyan megpillantottam a nagy fehér Holdat, könnyek csúszkáltak ki a szememből. Gyenge vagyok. Senki nem szeret. Fájdalmas!
Az ágyamból felkeltem, és az tanuló szobámhoz irànyítottam magam. Lassan, csöndesen, kinyitottam az ajtót ès szépen becsukatam. Semmitől és senkitől nem kellett fèlnem, mégis lassan nyitottam ki az ajtót. Az asztalomhoz mentem, leültem a fekete székemre és a levél a kezembe került.
-Hol is hagytam abba? Á, itt! - megkeresem a mondatot.
"De miket írok neked?! Ha a Guard Dog nevét nem említem! A neve Ciel Phantomehive..."

-CIEL!

*Visszaemlékezés*

-Nem kell megijedned Barbara. Minden jóra fordúl, meglátod. -suttogja a fülembe, miközben ki nem enged az ölelésből.

*Kész*

-Nem...létezik.... - mondom lesokkolva azon hogy ő még él!

Az ajtóban egy magas, szőkèsbarnás haju jelenik meg... Bertalan!
Arca csodálokozik, ahogy lila szemei rám világítanak.

-Lady Barbara....

-Bertalan... én... - azokat a nem észrevett könnyeimet megtörlöm és Bertalan elé állok. Bertalan pontosan egy fejjel nagyobb, mint én.

-Lady Barbara, mi keltette fel magát ilyenkor? - kérdezi kedvesen, fáradt mosollyal.

-Bertalan... nem birtam elaludni és... megkellett néznem a levelet. - lenézek a földre és beszélek, mint egy gyerek.

-Annyira érdekelte a levél, Miss?

A szavaira felnéztem rá, csodálkozva, mert meglehetett hogy ezért nem aludtam.

-Szerintem jobb lenne hogyha visszamenne. Éjfél van és holnap a fiatal hölgynek nagy tervei vannak.

Bementem a szobámba, szó nélkül és az ágyamba feküdtem.
Az agyam zavarodott volt. Igaz hogy csak 1 mondat az új információm, de már is zavarodotabb vagyok.
-Ciel...a Guard Dog... - ezzel a suttogássommal a szemeim végre álomba merültek és reggelig fel sem kelltem.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top