Bertalan és én elmentünk bevásárolni. Őszintén, zavarodott voltam: soha nem tudtam hogy kutyái vannak Aloisnak. Bár elég sok éve ismerem.

Bertalan jobban figyelt a vásárlásra, mint én. Viselkedése megváltozott.

-My Lady~ Nézze milyen aranyos!

Olyan volt, mint egy kislány a cukorkák mellett: vedd meg ezt, vedd meg azt.

-Igen Bertalan,  de én valamilyen nőiesebb ruhát keresek. -néztem el tőle.

Bertalan csalódott arcát éreztem, még ha háttal is voltam neki.

-Komolyan, szedd össze magad! Démon szolga vagy,  nem 5 éves kislány! -szoltam rá.

-De amikor aranyos....

-Elég volt! -fordultam az asszonyhoz - Köszönjük! Viszlát!

Amikor kimentünk egy halálos tekintetet vettem Bertalanra majd mentünk tovább. Ahogy mentünk tovább, egyszer csak Bertalan megáll körülnézek. Megfordultam megnézni mi van vele.
-Valami baj van?

-Lady,  fura atmoszférát érzékelek.

-Hol? -kérdezem csodalkozva.

-Ebben a boltban. -mutatott az előttünk lévő boltra, aminek "Undertaker" volt a neve.

-Hmm... Szerinted megéri megnézni? -néztem fel rá.

-Az lenne a legjobb...

Gondoltuk megnézzük mi van bent. Kinyitottuk az ajtót és első dolog ami feltűnt azok koporsók voltak. Csontvázak, koporsók... Még ki is rázott a hideg!

-Lehet hogy a koporsók, csontvázak miatt éreztél más atmoszférát. -fordultam feléje.

-Nem, érzékelek itt valakit... Aki nem biztos hogy ember. -nézett körül újra.

-Váo... Egy démon és egy ember. Hehehehe - mondta egy sötét hang.
Egyik pillanatban egy hossz, szürke hajú... Lény (mert ember az biztos nem)  megjelent elöttünk.

-Miben segíthetek?

-Érdekelne minket hogy mit árulnak itt -mondta Bertalan helyettem.

-Koporsókat, csontvázakat, sütiket és információkat mindenről és mindenkiről. -mondta kissé gyanus és ijesztő hanggal.
Hangja nem volt túl mély, se magas, de a hangja nagyon nyugotnak tünt.

-Információt mindenről? Mi maga hogy ilyesmiket tudjon?

-Heheheheheeeeeee... Az már az én dolgom... Egyébként ha jól tudom információra lenne szükség Alois Trancyról?  -kérdezte.

-Igen, kellene. Mennyiért adja az információ cserét? -kérdeztem Bertalan.

-Nanaaa, azért én nem pénzt fogadok elllll~

-Akkor mégis mit? -kérdeztem csodalkozva.

-Viccet. - mondta mintha az lett volna a legnormalisabb válasz a Világon.

-Viccet? - mondtuk szinte egy időben Bertalannal.

-Viccet, ami halálosan vicces. - mondta ahogy vakarta az álát.

-Lady - megfogta a vállam Bertalan - kérem engedje meg hogy ez  én elintézzem.

-Szóval azt akarod mondani hogy rossz vicceket mondok és te jobbakat?! -kérdeztem felemelve a hangom.

-Ummm - kezdett el becsukott szememkel mosolyogni - nem csak...

-Akkor is, legalább megfogom próbálni! - fordúltam meg a szürke hajú férfihoz - Két rák beszélget. Az egyik betegnek néz ki, erre megkérdezi a másik: "Mi a bajod?" Mire a beteg rák: "Rákos vagyok"

-Hah, ez a legrosszabb vicc amit halottam hahaha! - nevetett, de nem a viccemen.

-Szóval, Lady? -kérdezi kissé gúnyosan mosolyogva.

-Utálom hogy démon vagy - mondtam halkan lenézve, pirulva.

-Ha megkérhetem menjen ki - mondta nyugottan.

Kimentem utánam becsukva az ajtót és vártam. Vártam. Vártam. Vártam.
Egyszerre a ház elkezdett ugrálni...

--------
Sziasztok aranyaim!!
Jöttem az új résszel,  bár még két részre törtem hogy ezt előbb birjam nektek odaadni.  Egyépként meg tetszett a viccem? C: ezt magam találtam ki.
Nagyons szeretlek titeket!  <3
Talizunk a köviben :)