Ma, Barbara Black vagyok, 12 éves. Lassan már 2 éve Bertalan szolgám. Ebben a házban én vagyok vagyok aki parancsol. A szüleim halála után, ebben a házban én uralkodhatok.
Ebben a házban Evelin, Szonya és az egyetlen fiú Rick lakik.
Kiskoromból az unokatestvérem, Alois Trancy azaz eljegyzőm - őrült kölyök.
A bal szememen egy szemkötőt teszek fel, mert a Bertalannal a contact jelét nem akarom hogy mások lássák és megkérdezzék hogy "Mi az?" "Mi az a minta?"

-Jó reggelt, Lady Barbara! Ma friss kapucsino van felszolgálva. Reggelire fánkot vagy valami màst kér? - ébreszt Bertalan reggel azzal hogy szét húzza a függönyt.
A fény erősen szurkálja a szemeim amint este minden féle gyertya nélkül aludtam.
-Jó lesz a fánk, Bertalan. - odaadja a napi újságot, én meg rögtön megnézem mi a napi hír.
Bertalan felszolgálja az ágyamban a kapucsinomat, mellette a tányérban két fánk van.
-Hmm, micsoda hírek.
"A vonatok január 13-ig nem fognak dolgozni."
"Új virágot fedeztek fel"
"A királynő az Guard Dogját és a Wonderful Butterflyát meghívja hogy találkozzon"
(Azaz az emberek aki a város/ország gyilkosságjait, titkait, relytélyeit megoldják, akarja a királynő hogy találkozzanak. A Wonderful Butterfly egy én vagyok)

-Hmm? A Guard Doggal? - kérdezi nyugodtan Bertalan, mig munkáját nyugottan végezte.

-Igen, de a akkor a királynő miért nem szólt... erről? - kérdezem magamba a szokásos arckifejezésemmel.

-Lady Barbara, ma kapott leveleket. Valószínüleg az egyik Viktória királynőé?

-Meglehet. Na, munkára!

---------Délután---------

Bertalan, a szolgám, segített megigazítani a hosszú citromsárga ruhámat (másoknál szokás hogy a szolgájuk "teljesen" öltöztesse, én egymagam öltöztem, de a ruhában tényleg kellett segítség), amin fekete masnik vannak, a sárga cipőmmel amin az egyik oldalán rózsaszín, a másik oldalán fekete masni lógott. Őszintén nem tetszett ez a ruha.
-Muszáj ezt hordanom?! - kérdezem mérges tekintettemmel.
A sárga, narancssárga, és minden más világos, meleg szín nem érintettem meg a szívem, inkább a sötétlila, sötétkék, sötétpiros, hideg színek tetszettek. A fekete, természetesen az életem szîne volt - olyan, mint én.
-Lady Barbara, Alois Trancy külte ezt magának és mivel ma jön, szép lenne magátòl hogy felhúzza az új ajándékát tőle, nem? - mondja ahogy a kalapomat ráigazitja a hosszú barna hajamra.
Alois sok ajándékot küld azzal ráírva hogy "Gondolok rád" vagy "Te jársz az eszemben". Mivel alig van ideje, épp hogy ajándèkot vessz hogy tudjam hogy 'nem felejtett el'.
Alois végre ellátogat hozzám és itt alszik egy-két éjszakát.
-Mit mondtál, hánykor jön? - kérdezem mérgemben becsukott szemekkel.
-6 órakkor, Lady. - válaszolja nyugottan, a lágy hangjával.
-Fél óra... - mondom halkan az eredményt, amint kiszámoltam az időt.
Fél óra... huh...gyorsan el fog az múlni.
Mivel Bertalan mindig mindent időre, gyorsan, nagyszerűen megcsinál, a díszekre soha nem kell aggódnom.

-Lady Barbara, ameddig Alois nem jön, megbiná nézni a királynő levelét.

-Igazad van...asszem, van időm el olvasni. - mondom halkan ahogy a szobámból lassan kimegyek.
A tanuló szobámba mentem. A fekete székemre akart leülni, de...
-Ahh, átkozott ruha! -mondom mérgesen.
... a ruha alsó rèsze annyira széles volt, hogy nem birtam beülni.
-A saját kezzemmel fogom elszaggatni amikor Alois elmegy! - mondom rettentően mérgesen ahogy felkelek - Addig állva fogok! Hmmm... -bontom ki a levelet - "Kedves gyermekem, boldog vagyok hogy a múltkori relytélyt megoldtad! Valószínüleg láttad ("vagy látni fogod") az újságban. Igen, tényleg szeretném hogyha a másik jó segédemmel találkoznál. Olyan baj, amit csak ti kettem ajánlom hogy tudtok megoldani. De miket írok neked?! Ha a Guard Dog nevét nem említem! A neve" - jobban belenéztem a levélbe hogy elolvastam...de...

-BARBI!!!!! - szól egy magas hang, ahogy Bertalan bekopog.

-Lady... -köhög - ...Barbara! Alois Trancy megérkezett.

Méghogyha az ajtóm előtt állt, komoly hangja 100% áthallatszódott az erős faajtón keresztül.

-Jövök! - az ajtóra nézve, felémegyek, de az ajtònál teszek egy vissza pillantást a levélre - Hát akkor később - így az ajtót becsuktam és a lépcső felé indultam.