Jiminnek valamennyire sikerült megnyugtatnia Taehyungot és az aggódó gondolatolat kiűzni a fejéből.

Kicsivel nyugodtabban ment be dolgozni. Az első útja Jungkook irodájába vezetett, amit ott látott arra legkevésbé sem számított.

-Jungkook? - kérdezte az irodájában ülő nőtől.

-Mr. Kim. - hajolt meg. - Nem tudom, én is őt várom, már régóta. Azt hittem Önnel jön.

-Előbb be kellett jönnie. - mosolygott Taehyung. - Vagyis ezt hazudta. - tette hozzá halkan, hogy a bent lévő személy ne hallja meg, majd magára hagyta.

Nagyobb léptekkel közelített Namjoon irodája felé, majd berontott rajta, amire az idősebb felkapta a fejét.

-Tae, segítetek valamiben? Vagy csak úgy jöttél.

-Jungkook előbb jött be dolgozni? - ült le idegesen Taehyung.

-Előbb? - kérdezte meglepetten Namjoon. - Még késik is. De úgy őszintén, mikor láttad te, hogy előbb jött volna? - húzta görbületre ajkait, amik pillanatok alatt tűnt el, amikor Taehyung mérgesen pillantott rá. - Mi a baj? - kérdezte aggódva Namjoon.

-Az, hogy az öcséd folyton hazudik. - húzta össze szemöldökét Taehyung. - Így elég nehéz nem félre értenem dolgokat. - tette karba a kezét.

-Mit csinált Jungkook?

-Semmit. Vagyis ajánlom neki, hogy semmit. Egyszerűen csak hazudik. Simán letagadta, hogy azzal a csajjal volt. Azt mondta, hogy rajtad kívül senkivel nem volt. Így ne gyanakodjak?

-Nem kéne ezt megbeszélned vele? - dőlt előre Namjoon.

-Lehetetlen, ha tagadja. Ez az egész nem zavart volna ennyire, ha az elejétől fogva őszinte és elmondja. Szerintem normális, ha furcsállom, hogy titkolja. Most is kit tudja, hogy hol van.

----

Jungkook sebes léptekkel haladt az irodája felé, miközben telefonon beszélt valakivel.

-Biztos vagyok benne, igen. - felelte Jungkook. - Eunji, hányszor mondjam, hogy komolyan gondolom?

-Kookie, nálad ezt sose lehet tudni. - hangzott boldog hangja a nőnek. -Taehyungnak mikor mondod el?

-Még nem akarom, hogy tudjon erről. Majd, ha már biztos leszek benne. És megkérlek rá, ha látod te se szólj neki. Ezt nekem kell vele közölni. - rakta le a telefont, meg sem várva a másik válaszát.

Már épp belépett volna a helyiségbe, mikor egy nem kívánatos személy állította meg cselekedetében.

-Tudunk beszélni? Négyszemközt. - tette hozzá, jelezve, hogy túl sok az ember.

Jungkook megforgatva a szemét hívta be és az asszisztensét kiküldte, aki sóhajtva vette tudomásul, hogy nem ma fogja elmondani, amit szeretett volna.

-Yongsun, mit szeretnél? - ült helyére.

-Várom, hogy mikor hagyod jóvá az eladásomat. Tudod, nagyon hálás tudok lenni. - harapata be szája szélét.

Jungkook fel sem figyelt a nő tettére, csak az elmaradt papírmunkákat nézegette.

-Taehyungon múlik, ha ő rábolint, én is. Mondtam már, van ebbe beleszólása.

-Úgy tudom, hogy te vagy itt a főnök és nem a férjed. - állt fel dühösen a székből. - Igazán alá tudnád írni. Vagy kell egy kis motiváció is? Mi lenne, ha Taehyung megtudná, hogy te és Eunji.. - Jungkook hirtelen kelt fel a helyéről és hallgatatta el a nőt, mielőtt az befejezhette volna a mondatot.

-Fogd már be. - mordult rá. - Majd elmondom neki, nem rád tartozik ez. Attól még, hogy Eunji a barátnőd nem kell ebbe bele szólni.

-Hát jó. - vont vállat. - Akkor megkeresem a férjed. Talán ő jobb kedvében van.

Mintha Taehyung megérezte volna, hogy róla van szó, benyitott. Levágta a mappákat az asztalra és férjére nézett.

-Későn megyek haza, ne várj. - nyomott egy puszit az arcára és meg sem várta a választ, kisietett.

-Úgy látszik nincs jó kedve. - húzta fel a szemöldökét Yongsun.

Jungkook értetlenül sietett Taehyung után, hogy megkérdezze mi volt ez az előbb.