Taehyung a név hallatán idegesen meredt előre. A lehető legnyugodtabb hangját próbálta elővenni.

-Azt mondod, hogy Jungkook azzal a nővel.. Kurvával. - javította ki magát egy köhögés társaságában. - Volt két hónapig, aki miatt majdnem ráment a kapcsolatunk? - nézett a megszeppent Namjoonra.

-Nem, mármint de. Vele volt, de ne gondolj rosszra. Csak dolgoztak. - próbálta nyugtatgatni Taehyungot.

A férfi már gondolatban lerohanta férjét és kérdőre vonta, hogy miért hazudott arról, hogy egyedül van és miért nem volt képes elmondani neki, hogy az általa leggyűlöltebb személlyel dolgozott.

-Rendben. Nincs semmi baj, bízok Jungkookban. Biztos vagyok benne, hogy csak munka volt. - mosolygott Taehyung.

Namjoon értetlenül nézte végig, ahogy Taehyung elviharzik kissé idegesen.

-Baszki. - suttogta maga elé Namjoon.

Ez a beszélgetés után Taehyung a nap minden percében idegesen járkált, csapkodott. Nem hagyták a rémképek nyugodni és az sem nyugtatta meg, ami a múltban történt. Száját rágcsálva agyalt azon, hogy ezt mégis miért nem lehetett elmondani neki és miért nem volt képes beszélni vele, mikor állítólag elég sok szabadidőre futotta nekik.

Egy mély levegőt véve nyitott be Jungkook irodájába. Próbálta nem egyből letámadni őt. Még azt sem tudta, hogy erre miképp kéne rákérdeznie.

-Szépségem - pattant fel helyéről Jungkook mosolyogva. - reggel óta nem is láttalak. - ölelte át férjét.

-Aha. - dünnyögte Taehyung.

-Mi a baj? - tolta el magától szerelmét és arcát két keze közé fogta.

Taehyung összehúzott szemöldökkel meredt Jungkookra, majd lassan engedett vonásain. Úgy gondolta, hogy biztos van rá valami magyarázat, amiért nem szólt neki erről Jungkook.

-Sok a hazudozó pöcs. - érezte, hogy valahogy férje szemébe kell mondani ezt. Még akkor is, ha nem esik le neki, hogy ebben a pillanatban nem esik le neki.

-Mi történt? - nyomott pár kisebb puszit Taehyung orrára, ami miatt egy halvány mosoly jelent meg az arcán.

-Semmi, csak fárasztó volt a nap. - bújt Jungkook ölelésébe. - Te mikor végzel?

-Még egy kicsit maradok, van még munka bőven. - csúsztatta le kezét Taehyung derekára, majd magához húzva csókolta meg.

Lejjebb vezetve kezét markolt Taehyung fenekébe, ami miatt egy halk nyögés hagyta el száját.

-Nem azt mondtad, hogy sok a munka? - suttogta Taehyung.

-Sose adom le időben.

Taehyung végigsimítva Jungkook mellkasán hajolt hozzá közelebb. Jungkook folyamatosan Taehyung száját nézve szüntette folyamatosan a közöttük lévő távolságot.

-Akkor itt az ideje elkezdeni. -kacsintott Taehyung és elhúzódott férjétől. - Tudod, hogy hol találsz. - csukta be maga után az ajtót.

Miután kiért a friss levegőre Jimin kávézójába sietett. Szüksége volt egy adag kávéra és legjobb barátja tanácsára.

Belökte a kávézó ajtaját és leült a szokásos helyére.

-Mi ez a bánatos fej? - tette le elé a bögrét Jimin.

-Ebbe rakhatnál valami ütős cuccot. - bökött fejével a koffein adagra.

-Ugye tudod, hogy ez egy kavézó és nem egy kocsma? - ült Taehyung mellé. - Mondd, mi a baj?

-Semmi komoly, fárasztó volt a nap. - dünnyögte kávéját keverve

Taehyung elgondolkott. Nem tudta, hogy jó ötlet - e még ezt elmondani, amikor közel sem biztos, hogy az történt, amire ő gondolt. Bízott fejében, hiszen egy olyan alkalom nem volt, amikor olyan jeleket talált volna, hogy Jungkook hűtlen lenne. Meg az is lehet, hogy csak túlzásba viszi a féltékenységet.