A meghitt és romantikus napoknak véget ért. A munka még rájuk sem várhat, így már korán reggel a cégben fel, s alá rohangáltak és az elmaradt dolgaikat próbálták bepótolni.

Taehyung egy kötet elintézni való papírral sétált be férje irodájában. Éppen az asztalánál ült, vele szemben pedig egy nő, aki le sem vette a szemét az előtte ülő férfiról.

-Megzavartam volna valamit? - pillantott gyilkos tekinettel a számára idegen nőre.

-Ami azt illeti... - kezdte a nő.

-Nem. - fejezte a mondatot Jungkook. - Csak beszéltünk. Yongsun, ő Kim Taehyung a munkatársam és a..

-Férje. - vágott Jungkook szavába, miközben az illem kedvéért meghajolt.

A nő lelkes mosolya lassan átváltott egy grimasz féleségbe, amit Taehyung örömmel nézett végig.

Jungkook sóhajtva dörzsölte halántékát. Tudta, hogy innentől ez a játszma Taehyung számára csak most kezdődött. Előre sajnálta a nő idegeit.

-Amiről döntést kell hozni, megbeszélem vele. Ha ő igent mond rá, akkor én is. Viszont, ha nemet.. Meg kell vele beszéljem. - intézte a szavait a nőnek, aki egyre kellemetlenebbül érezte magát. - Éppen egy eladásról beszélünk, ami fontos lenne. - nézett a mellette ülőre Jungkook.

Taehyung arca felragyogott a hírre, a nő arca már kevésbé tűnt lelkesnek.

-Neki ez fontosabb, mint nekünk. Sokszor próbálkozott már. - folytatta Jungkook, abban reménykedve, hogy Taehyung jó kedvében van.

-Nagyon sokszor? - kérdezte Taehyung, mire a nő bólintott. - Hátha most sikerülni fog. - mosolygott kedvesen. - Hagylak tárgyalni titeket. Én csak azokat hoztam be. - mutatott a papírtömegre Taehyung. - Namjoon holnapra kéri.

-Akkor itt éjszakázok megint. - dőlt hátra Jungkook.

-Sok sikert az eladáshoz. A férjemnél - nyomta meg a szót Taehyung. - Jó kezekben vagy.

Elköszönve Jungkooktól sietett tovább a dolgára. Nem szeretett volna túlórázni. Namjoont sikerült elkapni a folyosón és leadni az információt, miszerint átadta Jungkooknak a dolgokat.

Most már mind a ketten átkozták azt az egy szabadnapot, amit kaptak. Taehyung azt hitte, hogyha Jungkook vissza fog jönni kicsivel kevesebb dolga lesz de tévedett. Talán még több munka szakadt a nyakába mint eddig.

Épp csak annyi ideje volt, hogy futtába egy kávét megigyon és már sietett is tovább.

Szinte már hálát mondott, amikor ebédnél le tudott ülni pár percre, hogy egyen valamit.

-Tae, te egésznap csak rohansz. - ült le vele szembe Namjoon.

-Ne is mondd. Egy napot kiveszel, hogy pihenj, utána meg megszakadsz. - evett pár falatot gyorsan Taehyung.

-Igen, tudom. Én vagyok az egyik vezetője a cégnek. De ez az időszak már csak ilyen. Lassan vége és kevesebb lesz a meló. - rágta a szája szélét Namjoon. - Hallottam, hogy Jungkooknál várnak eladásra.

-Igen, valami nő. - forgatta a szemét Taehyung.

-Tae, jól végezd a munkád de lassan mindenki fél nálatok eladni bármit is. - szidta le Namjoon Taehyungot, amiért híreket hall arról, hogy nem éppen félelem nélkül közelítik meg őket.

-De, ha szinte az összes nő szemet vet a férjemre. Mit tegyek? - horkantott fel Taehyung.

-Nem szeretted volna akkor a másik melót. Csomó nő mászkált ott.

-Tényleg. Milyen volt az utazás? Tőled még nem hallottam.

-Egész jó volt. Szép hely volt. Jinnel egy csomót beszéltem, majd egyszer el kell vinnem. - gondolkodott el Namjoon.

A férfi nagyon sokat beszél párjáról de ezt Taehyung nem bánta. Végre kicsit kiszabadult a munka világából és tálat valakit maga mellé, akivel boldog lehet.

-Ti egész végig beszéltetek?

-Igen. Elég sok szabadidőnk volt. Téged nem hívott Kook?

-Nem. - rázta a fejét Taehyung. - Mondd csak.. Nem tudod, hogy miért mondta azt, hogy nem tud velem beszélni? - dőlt előre Taehyung összevont szemöldökkel.

-Nem tudom. Sokat mászkált a városban, ott kapott egy személyt, akivel dolgozott, vele volt sokat, tudod.. - Namjoon hirtelen állt meg a beszédben, mikor leesett neki, hogy már megint túl sokat fecsegett.

-Kicsodával?

-Taehyung, biztos csak túl sokat képzelsz bele. Talán tényleg elfoglalt volt, most, hogy jobban bele gondolok nem is volt annyira sok időnk.

-Namjoon. - szólt rá Taehyung kicsit felemelt hanggal. - Ki volt az?

-Eunji.