A mai délután elég sűrűnek bizonyult számukra. Reggel még Yoongi és Jimin is betértek hozzájuk, utána Jungkook anyja és bátyja és még Jin is meglátogatta őket. Nem gondolták volna, hogyha lesz egy gyerekük ilyen sokan fognak menni hozzájuk szinte minden nap. 

-És, hogy viselkedik a gyerek? - lépett oda Taehyunghoz és Jinhez a nő.

-Nagyon rossz. Éjjel nem hagy aludni, nappal hisztizik és be nem áll a szája de szeretem. - vont vállat. -Cserébe Jihoon egy angyal. - fordult Jungkook felé, aki fiúkat tette le aludni.

-Férjnél lenni egy kicsit olyan, mint gyereket nevelni. - bólogatott helyeslően Namjoon anyja. - Az apja is olyan volt, mint Kook. - nézett fiaira, akik egymással veszekedtek valamin.

-Te választottál jobban. - nézett Jinre Taehyung.

-Nem zavar, hogy hallom? - kérdezte Jungkook karba tett kézzel.

-Folytassátok csak. - mosolygott Namjoon.

-Ne hidd azt, hogy Namjoonnal könnyebb. - folytatta Jin, figyelmen kívül hagyva párját.

-Ez igaz. - bólintott helyeslően az anyjuk, mire Namjoon döbbenten nézett rájuk, Jungkook pedig annál jobban szórakozott rajta. - De te még menekülhetsz Jin. Taenek már késő.

-Anya! - szólt egyszerre a két fiú felháborodva.

Taehyung itt döntött úgy, hogy az ajtóhoz siet és kinyítja azt, arra számított, hogy az apja érkezett meg de, amint meglátta, hogy az anyja áll előtte, kissé lefagyott.

-Fiam, ne nézz így. Az unokámat jöttem megnézni. - mosolygott.

Taehyungot ez a kijelentés jobban sokkolta. Miután elmondta neki Taehyung, hogy gyereket szeretnének, hozzájuk sem akart szólni egy jó ideig, most meg itt állt előtte. Kissé segítségkérően fordult hátra Jungkookhoz, aki azonnal felpattant és férje mellé sietett, majd elhúzta az ajtóból, hogy az anyja be tudjon jönni. Taehyung egész végig idegeskedett de, amikor egy rossz megjegyzést sem kapott a nőtől kezdett megnyugodni. Ez addig tartott amíg az apja be nem kopogott.

-Az anyád itt van, igaz? - mondta, mikor látta fia nyúzott arcát.

-Igen. De nagyon fura, még nem szólt semmi rosszat. - suttogta Taehyung és megölelte apját.

-Nem baj. - nevetett. - Nem hozzá jöttem, hanem az unokámhoz.

Taehyung számára kezdődhetett az újabb kis ideig tartó idegeskedés, amint látta, hogy a szülei képesek néhány szót váltani veszekedés nélkül elmosolyodott. Erre a csodára is már régóta várt.

-Nem értem mi történik. - suttogta Jungkooknak. - Most tényleg beszélgetnek és nem veszekednek?

-Igen, tényleg. - bólintott Jungkook. - Szerinted, amikor te is ilyen pici voltál így nézhettetek ki?

-Lehet. - hajotta a fejét Jungkook vállára és bele gondolt abba, hogy régen milyen lehettek együtt a szülei.

----

-Apa. - hangzott egy halk, szomorkás hang.

-Igen, Manó? -nézett rá Taehyung és Jihoon elé guggolt.

-Apu mikor jön haza? - bújt apja ölelésébe szipogva. - Hiányzik.

-Nekem is hiányzik már. - puszilt hajába. - De most haza megyünk az oviból, alszol egy nagyot és mire felkelsz már itthon lesz.

A kisfiú még szorosabban bújt Taehyunghoz és a krokodil könnyek is eleredtek.

-És, ha azt mondom, hogy van egy meglepim? - kérdezte suttogva Taehyung.

Jihoon hatalmas és könnyes szemmekkel nézett fel Taehyungra, kis idő múlva egy apró mosoly is megjelent arcán és csak nagyobb lett, amikor az apja megcsikizte. Valamivel boldogabban fogta meg Taehyung kezét és sietett haza felé. Miután megkapta azt a meglepetést, amire már nagyon régóta vágyott egy cseppnyi szomorúságot sem érzett már.

-Mehetünk aludni? - vette az ölébe fiát.

-Velem alszol? - ásította.

-Aludjak veled? - kérdezte, mire Jihoon fáradtan bólintott.

Mikor Taehyung betakargatta és lefekdüt mellé, szinte azonnal hozzá bújt fia. Kicsit nehéz volt úgy kiosonnia, hogy ne keljen fel rá de végül sikerült és folytathatta a dolgát.

-Sziasztok. - nyitott be Jungkookot az ajtón.

Taehyung egy szempillantás alatt ott termett előtte és szorosan megölelte, majd csókokkal lepte el férjét.

-Hiányoztatok. - vonta magához szorosan.

-Te is nekünk. De, ha felkelted a gyereket, a kutya alszik mellettem ma éjjel. - segített behordani a cuccot Taehyung.

-Nincs is kutyánk. - értetlenkedett Jungkook.

-Ami azt illeti... - sietett az alvó kisállat felé és felvette. - De van.

Jungkook döbbenen nézett felváltva a kutyára és Taehyungra, majd közelebb lépve simogatta meg a szőrgombócot.

-Csak egy hónapig nem voltam itthon. - suttogta még mindig sokkolva.

-Jihoon rég szeretett volna már egy kutyát. - szorongatta még mindig Taehyung és folyamatosan simogatta.

-Szépségem, a gyereknek vetted a kutyát vagy magadnak?

Taehyung felvont szemöldökkel tette le a kiskutyát, majd csípőre tette a kezét. Még az állat is érezte, hogy itt a távozás ideje számára.

-A gyereknek vetted a fotelt vagy magadnak?

-Most ezt mondod de amikor használtuk nem ez hagyta el a szádat. Utálod azt a fotelt de mikor les... - a mondatot nem tudta befejezni, mert Taehyung befogta a száját és Jungkook háta mögé mutatott.

Jihoon álmosan dörgölte a szemét, majd realizálta, hogy az apja áll előtte és boldogan ugrott a nyakába.

-Kaptam egy kiskutyát. - mondta vigyorogva. - Yeontan a neve. Ő lesz a legjobb barátom.

-Majd együtt lesztek nagyok.

-Apu, én már nagy vagyok. Négy éves. - duzzogott Jihoon és még a kezével is megmutatta.

-Bocsánat. - nevetett Jungkook. - El is felejtettem, hogy te egy vénember vagy. - tette le fiát.

Amíg fiúk játszott a kiskutyával és együtt nézték a mesét, Taehyung gyorsan csinált kávét Jungkooknak és magának, hogy együtt tudják nézni a kiválasztott meséket.

-Hogy születnek a babák? - kérdezte Jihoon, mikor számára zavaros forudlatot vett a mese.

A két férfi majdnem félrenyelték a kávéjukat és kissé kétségbeesve néztek egymásra.

-Lehet Yeontan el tudja neked mondnai. - mosolygott Jungkook, mire Jihoon bólintott.

-Jungkook! - ütötte vállon Taehyung. - Ülj ide. - húzta fel magához Jihoont.

Próbáltak bele kezdeni de sokszor megakadtak. Nem emlékeztek rá, hogy az ő szülei hogyan magyarázták ezt el nekik.

-Kezdjük az elején. - kezdett bele Jungkook. - Nem voltál te ilyen nagy mindig. Ilyen kis picike voltál. - mutatta az ujjával. Valakinek a pocakjában voltál sok hónapig.

-Tényleg? - nézett felváltva apjaira.

-Igen. - mosolygott Taehyung. - És mi nagyon sok hónapig vártunk rád. Emlékszem, amikor megszülettél még sírtam is. Akkor is picike voltál. Olyan jó volt, amikor a kezemben tarthattalak.

Jihoon elgondolkodva nézett maga elé, majd Jungkook felé fordult és a tekintetét a hasára vezette, utána meg Taehyung hasára.

-A pocakodban voltam? - fordult Jungkook felé tátott szájjal.

-Nem az én hasamban voltál. - rázta a fejét nevetve Jungkook.

Jihoon nagy mosollyal fordult Taehyung felé és apró kezét apja hasára rakta és óvatosan simogatni kezdte.

-Mit csinálsz? - kérdezte tőle Taehyung.

-Vigyázok a babára.

-Nincs bent baba. - húzta az ölébe Taehyung mosolyogva. - Te sem voltál ott. - Jihoon elvesztette a fonalat és nagy szemekkel nézett apjára fel. -  Nekem és apának nem lehet a hasában baba, ezért egy néninek a pocakjában voltál és amikor szóltak nekünk, hogy megszülettél mi érted mentünk. Emiatt vártunk rád nagyon sokat.

Ezután a csöppség már nem is kérdezett semmit, csak csöndben elterült kettejük között és nézte a tévét. Este felé már az álmok világát járta, Jungkook óvatosan vitte be és tette le az ágyába, majd elterült a sajátjába Taehyungot ölelgetve.

-Így azért sokkal jobb aludni. - dünnyögte Taehyung nyakába.

-Szerintem is. - nyomott egy puszit Jungkook homlokára.

Ajtó nyitódás, apró lábak és halk szipogás törte meg a csendet. Felkapcsolták az éjjeli lámpát és látták, ahogy Jihoon áll az ágy szélén, könnyes arccal, kedvenc plüssét szorongatva.

-Mi a baj, Manó? - kérdezte Jungkook és felületek mind a ketten.

-Rosszat álmodtam. - gyűrögette macija fülét.

Taehyung mosolyogva kapta fel és maguk közé rakta, majd betakarta. Kis nyugtatás után, már nem sírt Jihoon és el helyezkedett szülei mellet.

-Apa, apu. - suttogta a sötétben álmos hangon. - Szeretlek. - ásította.

-Mi is szeretünk. - mondták egyszerre és egy-egy puszit nyomták feje tetejére.

Jungkook még elkapta Taehyung tarkóját, mielőtt visszafeküdt volna és egy gyors csókot adott neki. Kis idő múlva Yeontan is úgy érezte, hogy neki ott a helye, ezért befurakodta magát az ágyba és ott aludt tovább. Az idáig vezető úton sok nehézség várta őket de sikerült legyőzniük még a kilátástalan napokban is. Minden apró vagy nagyobb erőfeszítést megért számukra az a csöppség, aki mellettük szuszogott. Egy új életbe léptek, ami jóval nehezebb, mégis jobban megéri számukra. Kialakítottak egy családot és ennek van egy tagja, akit bármi áron megvédenek. És, ahogy Jungkook mindig is ígérte neki, együtt csinálták és csinálják végig.

----

És ez lenne az utolsó rész 🥺
Ezt a könyvet is annyira imádtam írni. Kicsit nehéz volt ezt a folytatást megírni, még sose írtam de nem bántam meg, hogy bele kezdtem, mert tényleg imádtam írni. Remélem, hogy tetszett nektek és köszönöm, hogy ennyire olvastátok💜