Amikor végre eljött az idő, hogy mehetnek, egy szó nélkül pattantak fel helyükről is siettek a kórházba. Ott még megkérték őket, hogy várjanak. Ahogy telt az idő, mind a ketten egyre jobban izgatottak lettek és már alig tudták kivárni, hogy bemehessenek.

-Elnézést. - tipegett egy nő Taehyunghoz. - Maguk mire várnak?

Taehyung értetlenül nézett az előtte állóra. Egyrészt azért, mert még ő kérte meg őket a várakozásra, másrészt meg túl feltűnően próbált folyton beszélgetésbe elegyedni a férfival és akkor is erősen kimutatta vonzalmát.

-A gyerekünkre. - szólt közbe Jungkook, mielőtt még Taehyung bármit is mondhatott volna. Még férje kezét is megfogta a hatás kedvéért.

A nőt felvont szemöldökkel nézte végig Jungkook tettét, majd elnézést kérve sietett el kissé dühösen. Amíg Jungkook szúrós tekintettel nézett utána, Taehyung értetlenül figyelte és próbálta nem elnevetni magát Jungkook féltékenykedésén.

-Kook, ugye tudod, hogy nem érdekel? - fordult felé mosolyogva Taehyung.

-Attól még flörtölt veled. És akkor is, amikor bejöttünk ide. - dünnyögte Jungkook.

-De ő egy nő, ha ruha nélkül mászkálna előttem az sem különösebben hatna meg. Mondd, te velem éltél az elmúlt években? - nevetett és közelebb csúszott férjéhez. - Annyira felesleges dolgokon aggódsz. - nyomott egy puszit szájára, amit Jungkook elmélyített, amikor a nő sétált feléjük.

Kis idő múlva végre valahára beléphettek a szobába, ahol a fiúk mélyen az álmok világában járt. A helyiségben még az egyik védőnő megmutatta nekik, hogy hogyan tudják felöltöztetni, elmondta a fürdésnél szükséges dolgokat. "Add ide a babámat. Kéérleeek! Én akarom fogni. Jézusom apák lettünk. Jó apa leszek? Milyen lesz később? Mikor foghatom már meg?!" ilyen és ehhez hasonló gondolatok csapongtak minden kettejük elméjében. Miután megbeszélték a napot, amikor majd megy látogatni a védőnő, megnézni hogyan boldogulnak, kissé sietősen távoztak az épületből. Amikor már otthon lehettek és a kiságyba tették aludni gyereküket, nem bírtak elszakadni onnan. Már többször is elindultak, hogy elhagyják a szobát de valami mindig visszarántotta őket és újból az ágy mellett kötöttek ki.

-Szerinted... - kezdte Taehyung halkan.

-Igen. - vágta rá Jungkook, meg sem várva a kérdést.

-Azt sem tudod, hogy mit akarok. - rázta a fejét mosolyogva.

-Tae, elég régóta ezen aggódsz. - ölelte át Taehyung derekát, állát meg a vállára helyezte. - Jó apa leszel, ne aggódj emiatt. Már ezerszer elmondtam de, ha kell még ezerszer elmondom, hogy ezt nem egyedül fogod végigcsinálni. Én is félek. - pillantott a kiságyban alvóra. - De minden félelmet megér.

Taehyung mosolyogva fordult Jungkook felé egy egy puszit nyomott az arcára. Sóhajtva húzta ki a szobából Taehyungot, majd felkapva haladt el a lépcsőn.

-Nem. - tiltakozott Taehyung, amint rájött, hogy Jungkook merre tart. - Jungkook, én bele nem ülök abba a fotelba.

Jungkook mosolyogva fordult meg és ült le, ölében Taehyunggal.

-Ne nézz így rám. Az ölemben ülsz és nem a fotelban.

-Miért kell mindig ilyeneket átélnem? - jött Yoongi hangja mögülük. - Pedig még direkt írtam, hogy mindjárt itt vagyunk.

-Ez a te hibád. - szált ki Taehyung Jungkook öléből. - Te vetted meg. - tette karba a kezét. - És te pedig rávetted.

-Inkább. - terelte a témát Jimin, a számára fontos információra. - Mondd meg, hogy hol van a pici?

Taehyung felvezette őket, hogy ne kettem, hanem négyen tudják nézni az alvó csöppséget.

---

-Jihoon. - kezdte Jimin, amikor a kezében tarthatta a babát. - Nem árt tudni néhány dolgot az apukáidról. Néha nem normálisak de, ehhez idővel hozzá tudsz majd szokni. Később majd, ha úgy döntesz éjszakai útra mész, ne menj. Van, amikor... Most ezt hogy mondjam el? - gondolkodott hangosan Jimin.

-Leginkább sehogy! - szólt közbe Taehyung döbbenten.

Jimin meg sem hallva Taehyung szavait folytatta a beszélgetést és az ismertetést.

Ahogy Jungkook is és Taehyung is végnézett a társaságon rádöbbentek, hogy ezek után elég izgalmas fordulatot vett a közös életük.