Taehyung boldogan sürgött-forgott az egész házban, hogy minél előbb a helyén legyen minden. Ezzel inkább csak a figyelmét szerette volna lekötni, az elmúlt két napban csak pakolászott az lakásban. Megunva azt, hogy már harmadjára rakja át az egyik díszt, felment Jungkookhoz és mellé telepedett le.

-Nem tudsz egy kicsit pihenni? - kérdezte Jungkook és magához húzta Taehyungot.

-Nem. - vágta rá gondolkodás nélkül. - Túlságosan várom és izgulok. Te nem?

-De igen. Csak valaki miatt a fél éjszakát lent töltöttem. - dünnyögte Jungkook.

-Nem az én hibám. - vont vállat Taehyung. - Én előre szóltam, hogyha az a fotel lesz az, benne alszol. Kedves is voltam, mert hajnalban ide engedtelek.

-Csak azért, mert te nem tudtál aludni. - húzódott el Taehyungtól, hogy a szemébe tudjon nézni.

Taehyung felvont szemöldökkel fordult férje felé, majd elnevette magát, amikor Jungkook hatalmas szemekkel nézett rá.

-Nem fogok beleülni abba a fotelba. - mondta határozottan.

-Jó, nem is kell. - rázta a fejét és perverz mosoly társaságában.

-Előtte sem fogok térdelni. - nevetett Taehyung és kiszállt Jungkook mellől.

-Gonosz vagy. - tette karba a kezét Jungkook.

-Nem, a gonosz most leszek. - húzta feloldalas mosolyra a száját és az alvó Jungkookra nézett.

Az ablakhoz lépett és a függönyt elhúzva engedte be a reggeli napfényt, Jungkook nyöszörgve adta férje tudtára, hogy nem tetszik neki az ötlet, így még a takarót is a fejére huztategy kis sötétség reményében. Az a halvány remény is szertefoszlott, amikor Taehyung lerángatta róla a takarót, mondván, hogy még rengeteg dolguk van.

-Akkor sorold mi az a sok dolog. - ült fel Jungkook az ágyban, ahol már nem volt se párna, se takaró.

-Ki kell takarítani a gyerekszobát, ki kell választani a ruhát, amiben ma délután haza fogjuk hozni a fiúnkat, fel kell hívni Namjoont, hogy ma nem megyünk, kell főzni, mert Jiminék el fognak jönni délután, holnap még apa is el fog jönni, utána anyukád. Arra is készülni kell. A kórház előtt még Jiminékhez be kell ugranunk, fel kell hívni Namjoont, hogy ma, holnap és azután nem tudunk menni. Akkor el kell rendezi, hogy egyszer te mész be, máskor meg én, ami káosz lesz, szóval időben kell megcsinálni azt is. - hadarta Taehyung.

-Namjoon kétszer volt benne. - pislogott nagyokat Jungkook, Taehyung kirohanásán. - Gyere ide. - húzta magához közelebb Taehyungot. - Namjoon már tudja, hogy nem megyünk ma, azt is elintéztem, hogy egyszer te, egyszer én megyek be. Jó, ha te vagy a céged egyik vezetője. - vonta fel egyik szemöldökét. - A kisszobát meg elégszer kitakarítottad már. És Jiminnek és Yoonginak meg nagyjából mindegy mi a kaja, úgyis felforgatják a hűtőt. - adott egy puszit férje arcára.

Valamivel nyugodtabban indult újra a napnak Taehyung. Most, hogy Jungkook is segít neki, gyorsabban tudnak végezni és időben a kórházba érkezni. Még a kisruhát is ki tudták választani és minden olyan dolgot, amire szerintük szükség lehet az út során. Ezután már gyorsan betértek barátaikhoz, hogy megbeszéljék a találkozás időpontját és, hogy elüssék azt a visszamaradt kevés időt is, ami számukra még egy örökkévalóságnak is felért. Midennél jobban várták, hogy kezükben tarthassák fiúkat.

Boldog Karácsonyt Mindenkinek ❤️🎄