Jungkook már a munkahelyről is rohanva távozott, miután letette telefonját, hát még amikor beesett a házuk ajtaján és elkezdte keresni Taehyungot.

-Szépségem. - kiabálta, amint betette a lábát az ajtón. - Tae! - folytatta. Taehyung! Kim Taehyung!

-Igen? - jelent meg a lépcső tetején Taehyung álmosan, pizsamában. - Mi a baj? - sétált le.

Jungkook a rohanás miatt lihegve várta meg, amíg Taehyung le nem ér hozzá és nyugodtan el nem tudja mondnani neki a sietsége okát.

-Jungkook, mi a baj? - kérdezte aggódva Taehyung.

-Mehetünk. - mondott csak ennyit, mire Taehyung felpattant helyéről és egyből készülődni kezdett.

Próbáltak nem úgy berontani a kórház bejáratán de nehezükre esett normális tempóban megtenni azt a számukra hosszúnak tűnő távot. Miután elmondták, hogy mi miatt vannak itt a váróterembe küldték őket, mivel még nem lehetett látogatni egy kis ideig. Amíg vártak felhívták szüleiket és barátaikat, hogy elmondhassák, hogy egy újabb fiúval bővűlt a családjuk. A hosszú órákon át tartó várakozás után végre bemehettek a szobába és megpillanthatták újszülött fiúkat. Aki rájuk nézett nem tudta eldönteni, hogy kinek vagy nagyobb mosolyoja és kinek folyik jobban a könnye.

-Itt vannak az apukáid. - mondta a nő nyugodt hangon a kiságyban nyugvónak.

Egyikük sem tudta levenni a szemét az alvó csöppségről, újra és újra végignéztek rajta és megcsodálták. Amikor megtudták, hogy fiúk lesz gőzerővel vásároltak neki ruhákat, amibe majd belebújtatják a fiúkat. Taehyung legnagyobb sajnáltára Jungkook akkor is szóba hozta a vágyálmát, de természetesen akkor sem vették meg. Épp, hogy be tudták rendezni a szobát, már meg is született és már csak pár nap választotta el őket attól, hogy hazavihessék őt. A nap további részében hol Jungkook ringatta, hol pedig Taehyung fogta a babát és nem tudtak betellni a fiúk látványával és illatával sem. Ahogy eljött a látogatási idő, mind a ketten szomorúan vették tudomásul, hogy a távozás ideje is itt van.

-Már most haza akarom hozni. - mondta Taehyung, ahogy kitették a lábukat a kórházból.

-Én is. - értett egyet Jungkook is. - De már tenyleg csak pár nap.

-Tetszik a név, amit az anyja adott neki. Jihoon. Illik hozzá. - gondolkodott hangosan Taehyung.

-Nem fogom kibírni ezt a néhány napot. - sóhajtotta.

-Jungkook, ha már ennyi mindent kibírtunk ez a pár nap semmiség lesz. Miután már haza jött velünk, pár papírt kell aláírni és hivatalosan is a szülei leszünk.

Ezután már sietniük kellett haza, mert Jimin és Yoongi bejelentette, hogy hamarosan átmennek és visznek is valamit a gyerekük számára.

-Mit hoznak? - kérdezte értetlenül Taehyung.

-Fogalmam sincs. - vont vállat mosolyogva Jungkook.

Alig érték haza Jungkookék de már megszólalt a csengő és Taehyung sietve nyitotta ki az ajtót. Amint kinyitotta a falapot egy hatalmas szatyrot nyomtak a kezébe, mondván, hogy mind az övüké.

-Tessék, ez a tiéd. - nyomott egy cetlit Yoongi Taehyung kezébe.

-Ugye tudod, hogy erre csak a címünk van írva? Még nem felejtettem el, hogy hol lakom.

-Tudom. - mosolygott Yoongi. - De majd ide fogják kihozni az ajándékot. Jungkook szerint szükségetek van egy olyanra.

Taehyung először értetlenül nézett férjére, majd elkezdett gyanakodni, amikor meglátta Jungkook mosolygós arcát.

-Szabad tudni, hogy mégis mit kértél? - kérdezte felvont szemöldökkel Taehyung, mire Jungkook megrázta a fejét és egy lépést is tett hátra. - Jungkook, ha valamelyik nap kiszállítják azt a fotelt, abban fogsz aludni. - sétált Jungkook felé.

-Akkor tényleg nem kell? - nézett Jiminre Yoongi.

-Yoongi, szerinted két férfi mire használna egy szoptatós fotelt? Azon kívül, amire Jungkook akarja használni. - vonta fel a szemöldökét Taehyung és újra férje felé fordult.

-Megérte eljönni. - dőlt hátra Jimin és figyelte, ahogy legjobb barátja kioktatja Jungkookot.