Ahogy kimondta a nő az egymás után következő szavakat Jungkookék egyre jobban döbbentek le és az egészre csak annyit tudtak regálni, hogy visszakérdeztek erre az egészre, mire a nő halkan elnevette magát. Még megbeszélték a további legszükségesebb teendőket és rájöttek, hogy sietniük kell, mert kevesebb, mint egy hónapjuk van a baba megszületéséig és még egyetlen egy dolgot sem vettek neki. Miután letették a telefont közösen átbeszélték, hogy még milyen dolgokat kell venniük, mert gyorsan el fog telni ez az idő számukra.

-Jungkook, nem fogunk venni szoptatós fotelt. - nevetett Taehyung, mikor férje felvetette az ötletet.

-Most miért? Szerintem tudnánk használni. - mosolygott Jungkook.

-Most magadnak veszel ajándékot vagy a gyereknek a szükséges dolgokat. - tette csípőre a kezét Taehyung.

Ezután még egy hívást el kellett intézni a gyermek édesanyjával, hogy ők lettek a kiválasztott szülők és pontosan mire is lenne szüksége a gyerekszobában. Az alapos felvilágosítás után egyből felpattantak, hogy megkeressék az ajánlott boltot, mert a nő közölte velük, hogy ezt a fél hónapot biztos, hogy nem fogja kibírni és a vártnál előbb érkezik meg a baba. Mielőtt még se szó, se beszéd elviharzottak volna, Namjoonhoz mentek közölni, hogy előbb távoznak.

-Nam! Mi előbb lelépünk. Köszi. - szólt be Jungkook és már ment is volna ki, ha Taehyung nem állítja meg.

-Úgy érti, hogy mennünk kell vásárolni baba dolgokat, mert örökbe tudjuk fogadni. - mosolygott Taehyung.

Namjoon egy hatalmas ölelés után elengedte őket. Tanácstalanul ültek az autóban, nem tudták, hogy merre tovább, hiába mondták el neki a dolgokat, az izgalom és a döbbenet miatt nem sikerült sok mindent felfogniuk. Úgy döntöttek, hogy Jungkook édesanyjához fordulnak segítségért és a nő boldogan segített nekik.

-Nagymama leszek? - kérdezte a nő, miután közölték vele a boldog híreket. - Ilyen fiatalon nagyit csináltatok belőlem, fiúk? - tette csípőre a kezét mosolyogva. - Fiú vagy lány lesz a kicsike?

-Még nem tudjuk, nem mondták el nekünk. - rázta a fejét Jungkook.

-Akkor kicsit nehéz lesz a dolgunk de menjünk. - pattant be a kocsiba.

Jungkook biztosra vette, hogy az anyja jobban izgatott mint ő. Sose gondolta volna, hogy egy babáknak való holmikból ilyen hatalmas üzletet is lehet nyitni. Az egészen kicsi dolgoktól, az egészen nagyig minden volt ott. Hálát adott az anyjának, amiért velük jött és nem egyedül kellett itt értetlenül keringeniük.

-Ez nem kell? - kérdezte Jungkook megállva egy tárgy előtt.

-Fiam, ez egy szoptatós fotel, hidd el nem fog kelleni. - rázta a fejét a nő, fia hülyeségén.

-Nem adod fel, ugye? - kérdezte Taehyung szúrós szemmel.

-Szerinted? - vonta fel a szemöldökét Jungkook.

Taehyung sóhajtva követte az előre szaladó nőt és próbálta követni az információ áradatot. Teljesen kifáradva estek haza egy halom dologgal a kezükben de nem bánták a fáradtságot, hiszen olyan dolgokat vettek, amik a leendő gyerekük boldogsát segíti majd elő.

-Látod, én mondtam, hogy nem lesz semmi baj. - vetődött le a kanapéra Jungkook. - Sose hiszel nekem.

-Nem hát. - nevetett Taehyung. - De igen, eleinte megmondtad.

-És most nem félsz? - ölelte át Taehyung derekát, aki időközben feküdt mellé.

-Nem, annyira már nem. - rázta a fejét.

-Már csak pár nap. - nézett le Taehyungra. - Nagyon gyorsan el fog jönni.

Taehyung helyeslően bólintott. Még azt hitték, hogy a fél hónap gyorsan fog eltelni, hát még ez a néhány nap.