Ez a másfél hónap, ami már mögöttük járt, nem telt sok örömmel számukra. Először bizakodtak abban, hogy valamilyen szerencse folytán még kapnak egy hívást arról, hogy csoda történt, elfogadják azt, hogy lehessen gyerekük... Aztán eltelt egy hónap és a bizakodás és a remény is lassan szertefoszlott bennük. A kezdetleges szakadék, ami kialakult közöttük, eltűnt. Taehyung teljesen túltette magát azon, hogy Jungkook mit tett, már megbékélt vele, most más miatt aggódhatott. Jungkooknak szüksége volt Taehyungra és fordítva is, maximálisan egymás mellett álltak ebben az időben. Már csak fél hónapjuk van arra, hogy a várva várt gyermek megszülessen és az esély, hogy addig szóljanak nekik, kevés. Azt gondolták, hogy ezt már lekésték.

-Ezeket villám gyorsan alá kell írnod, mert Namjoon ki fog akadni. - nyitottam be sebesen Taehyung az irodába.

-Előbb ezt te olvasd át. - nyújtott egy vaskos mappát Taehyung felé.

Taehyung egyből olvasni kezdte, le sem ülve. Jungkook mosolyogva húzta az ölébe, kezét pedig a hátán járatta.

-Jungkook, így nem tudok olvasni. - mosolygott Taehyung és férje kezére csapott, ami a combján haladt feljebb.

-Bocsánat. - nézett fel bűnbánóan Taehyungra. - De nem tehetek róla. - vont vállat Jungkook. - Itt ülsz az ölemben és ebben a nadrágban baromi jól néz ki a hátsód. - érvelt Jungkook, szerinte meggyőzően.

Taehyung sóhajtva nézett fel a nyomtatott sorok közül és hátra fordult Jungkookhoz, majd felvont szemöldökkel szállt be ő is a vitába.

-Először is, te húztál az öledbe, én ott állva is el tudtam volna olvasni. Másodszor meg, ne nézd a seggem. - fordult vissza.

-Szépségem, még az is megnézi, aki nem is szereti a férfiakat. - dünnyögte Jungkook.

Taehyung csak megvonta a vállát és előre dőlt, hogy kényelmesebben tudjon olvasni, ezzel elérte, hogy az eddig hátsófelét fedő anyag feljebb csússzon a derekáig. Jungkook kissé felgyorsult szívveréssel és légvétellel harapta be alsó ajkát, majd végignézett az ölében ülőn. Taehyung hirtelen az öltönyét is lakapta magáról, így csak egy ing volt rajta, ami tökéletesen kiemelte derekát. Jungkook mosolyogva rázta meg a fejét és elkapta róla a tekintetét.

-Direkt csinálod, ugye? - kérdezte mélyebb hangon Jungkook.

-Már micsodát? - fordult hátra Taehyung ártatlan pislogással. - Csak melegem van.

-Gonosz vagy. - sóhajtotta Jungkook nagyot nyelve. - Dolgoznom kell.

-Mikor tartott ez téged vissza? - húzta félmosolyra száját Taehyung.

Jungkooknak több sem kellett, felkeltette Taehyungot az öléből és ő maga is felpattant székéből, majd férjét az asztalra ültette. Kezét Taehyung combja mellett támasztotta meg, ezzel szemmagasságba került vele. Az asztalon ülő egy mosoly társaságában csókolta meg férjét, és hagyta, hogy Jungkook egy terpeszbe húzza lábait. Jungkook keze egyből rátévedt Taehyung fenékre, míg a másik, Jungkook ingén lévő gombsor kibontásával volt elfoglalva. Közös kalandukat egy bejövő üzenet zavarta meg, amit muszáj volt Jungkooknak megnéznie, tekintve arra, hogy a papírokon kéne dolgoznia és nem Taehyungon.

Egy levél érkezett, amiben az örökbefogadással kapcsolatban írtak neki. Minél előbb fel kell hívni őket, ahogy lehetőségük adódik rá. Jungkook és Taehyung némán megbeszélték, hogy ez az alkalom teljesen tökéletes lesz rá, így tárcsázták is a számot és kihangosítva tették le az asztalra.

-A másik szülőkről lenne szó. - kezdte az ismerős hang, miután köszönt és elmondta a kötelező dolgokat. - Még csak most érkezett meg a nő pszichológiai vizsgálata és az alapján nem minősül megfelelő örökbefogadónak. Többször is megcsinálták a vizsgálatokat, az összes alapján úgy néz ki, hogy nem beszámítható állapotban van, tehát, ha még Önöknek megfelelő lenne, akkor örökbe tudják fogadni a gyermeket, aminek az édesanya is jobban örülne. - hadarta el a nő.