Taehyung csöndben utazott Jungkook mellett. Nem tartotta túl jó ötletnek, hogy egy ilyen időszakban utazzanak el pihenni, amikor a munkával is sok a dolog, ráadásul még papírokat is kelett intézni. Egyetlen dolguk lenne, hogy várják azt a bizonyos telefont, hogy végre elindították az eljárást.

-Tae, látom rajtad, hogy megint aggódsz valamin. - kezdte Jungkook. - Mi a baj?

-Semmi. - túrt gondterhelten hajába Taehyung és újra a gondolataiba fordult, ahonnan előbb Jungkook hangja rángatta ki.

-Akkor játszunk egy játékot. - mosolyodott el.

Taehyung értetlenül nézett Jungkookra. Semmi kedve nem volt ilyen dolgokba bele menni de mivel látta férje arcán, hogy ezt komolyan gondolja és kitartó lesz ennek érdekében bele ment.

-Szuper! Szóval mondjuk azt, hogy én megkérdeztem már nagyjából százszor, hogy mi a baj.. Te százszor azt mondtad, hogy semmi. - pillantott gyorsan Taehyungra. - Most pedig a játék azon része jön, hogy végre elmondod, hogy mi is a probléma.

-Gyűl..

-Gyűlölöd az ilyen játékokat, igen. Tudom. - fejezte be a mondatot Taehyung helyett. - Érdekel  mi a baj, mert látom rajtad, hogy valami tényleg nyomja a szíved.

Taehyung sóhajtva nézett ki az ablakon, majd halkan kezdett bele a panaszkodásába.

-Én csak félek. - vonta meg a vállát és elszakította a tekintetét a mellettük elsuhanó fákról. - Mi lesz, ha mégse jön össze a baba?

-Ezt már nem egyszer beszéltük meg. Még nem mondtak semmit, tényleg ennyire aggódsz emiatt? Szerinted nem fog sikerülni?

-Nem az, hogy nem fog. És igen, tényleg aggódom emiatt, mert basszus.. Egy kicsi életéért mi leszünk a felelősök. Az a baba egy elég nagy lépés lesz a házasságunkban és valamivel szorosabb kötelék is fog kialakulni kettőnk közt. Ő lesz számunkra mindig az első, azt fogjuk nézni, hogy neki jó legyen mindig. Mi lesz, ha ezt nem fogjuk tudni teljesíteni? - hadarta Taehyung. - És ne értsd félre, mindennél jobban szeretném őt.. De, ha nem leszek jó szülő?

-Ezek bennem is már felmerültek de ezt nem egyedül fogod megcsinálni. Mind a ketten ott leszünk neki és biztos vagyok benne, hogy lesznek nagyon durván nehéz időszakok de hol nincsenek? A lényeg, hogy nem egyedül leszel, hanem én is melletted maradok. És a nyakamat rá merem tenni arra, hogy nagyszerű szülő leszel. Nem véletlen szeret téged anyu nővérének a kislánya. - nyugtatta meg Jungkook Taehyungot. - Nem foglak egyedül hagyni, nem kell ennyit aggódni emiatt. - kulcsolta össze ujjaikat.

Miután sikerült Taehyungnak megnyugodnia és eloszlatni magában a kétségeit, egy közeli étterembe vették az irányt, mert éhségre panaszkodott. Az elmúlt egy - két napban a sok idegeskedéstől Taehyung nem sokat tudott enni, most, hogy már nyugodtabb az étvágya is visszatért és bőven rendelt magának ételt. Mikor az étteremben is végeztek a városbeli látnivalókat is meglátogattak, időnként megállva és kinyújtóztatva a végtagjaikat. Ezen a délutan valóban nem foglalkoztak semmivel sem, így egy kicsit ki tudtak kapcsolódni. Mivel Taehyungék a városuktól kicsivel messzebb jártak, egy hotelben szálltak meg éjszakára.

-Elfáradtam. - sóhajtotta Taehyung lehuppanva az ágyra.

-Jól érezted magad? - feküdt Jungkook is mellé.

-Igen. - mondta Taehyung, miközben hagyta, hogy Jungkook egy puszit nyomjon a szájára, amit egy csókká mélyített.

Jungkook Taehyung fölé emelkedve csókolt le férje nyakához, kezét pólója alá vezetve simított végig ívelt derekán. Figyelmen kívül hagyva telefonja csörgését, csúsztatta végig tenyerét Taehyung combján, minek hatására halkan sóhajtott fel az alatta fekvő.

-Nem.. Nem veszed fel? - kérdezte Taehyung, lehunyt pillákkal.

-Vegyem fel? - emelte el a fejét Taehyung nyakától. - Vagy folytassam? - csúszott le hasához.

Mivel a csörgés nem maradt abba Jungkook felvette a telefont, majd kihangosítva tette le maguk mellé.

-Mondd gyorsan, Yoongi. - tért újra Taehyung hasához és ott lepte el csókokkal.

-Végre, hogy el lehet téged érni. - csendült fel Yoongi hangja. - Ti még csak a városban sem vagytok vagy mi?

Jungkook csak hümmögött pár sort, amíg lerángatta Taehyungról a nadrágját.

-Zavarok? - kérdezte.

Jungkook párja belső combján csókolt végig, minek következtében Taehyungból egy hangosabb nyögés szabadult fel. A kezét a szájára tapasztva próbálta elfolytani hangját.

-Jézusom! Azért ennyire nem volt fontos, amit mondani akartam. - akadt ki Yoongi. - Legközelebb inkább nyomd ki, ha már éppen dugtok. - tette le sietve a telefont Yoongi.

-Most egy ideig biztos nem hív. - pillantott fel Taehyungra.

Újra Taehyung ajakira hajolva részesítette egy mély csókban, miközben derekát cirógatta.

-Ezt nem hiszem el. - mondták egyszerre, mikor a telefon újra megcsörrent.

Amint Jungkook megpillantotta, hogy ki hívja őket egyből Taehyungra nézett. Egyből tudta, hogy ezt a hívást várták már egy jó ideje, így izgatottan vették fel és várták a végkifejleményt.