Taehyung a hétvégéig minden egyes nap egyre izgatottabb volt és egyre többet is aggódott, az olyan dolgom miatt, amik még be sem következtek.

-Tae, ülj le egy kicsit. - állította meg Jungkook férjét és a kanapé felé tolta. - Ennél nagyobb rend úgyse lesz. - simogatta az előtte ülő arcát.

-De..

-Nincs semmi de. - vágott a szavába Jungkook. - Te szépen itt elfekszel, bekapcsolod a tévét, nézel valamit vagy telefonozol, beszélgetsz valakival.. Vagy bármit ilyesmit, én addig csinálok neked valami kaját, mert ma még nem ettél. - puszilt Taehyung hajába és a konyhába sietett.

-Szeretlek. - kiabált utána Taehyung.

-Én is szeretlek, Szépségem.

---

Mikor szombat délután csöngettek, mind a kettejük szíve egyre hevesebben vert és izgatottan léptek az ajtóhoz. Miután a nő bemutatkozott, leültek a nappaliba, hogy végre elkezdhessék a beszélgetést.

-Mint, ahogy már említettem a telefonban, lehetőségük nyílt, hogy örökbe tudjanak fogani egy újszülött gyermeket. - mondta kedves hangon a nő, mire mind a ketten hevesen bólogattak és szinte itták a vendégük szavait. - Ez egy nyílt örökbefogadás lenne, ami annyit jelent, hogy ismerhetik ki a gyermek anyja, illetve a gyerekről lemondani akaró szülőknek is lehetnek feltételei, hogy kiknek adják oda a gyereküket. Ez nem jelent gondot Önöknek?

-Egyáltalán nem. - vágta rá Jungkook. - Természetesen, amit szeretnének a szülők, biztosítani fogjuk. - bólogatott mosolyogva, folyamatosan Taehyung kezét szorongatva.

-És hol tudunk beszélni az édesanyával? - kérdezte Taehyung, mert úgy gondolta, ha feltételei lesznek a nőnek, jó lenne tudni, hogy hol tudják vele felvenni a kapcsolatot.

-Jelenleg a kórházban tartózkodik még pár napig. - fordult Taehyung felé a nő. - De oda is gond nélkül tudnak menni hozzá. - nyújtott át egy lapot, amin az adatai szerepelnek. - Azon a telefonszámon el tudják érni az anyát is és az apát is. - magyarázta. - Valamint az eljárás indításához szükségünk lesz a házassági kivonatukra és egy pszichológiai szakvéleményre.

-És, ha ezek meglesznek el tudják indítani az eljárást? - nézett fel a papírokból Jungkook.

-Igen, minél előbb meglesznek ezek, anál előbb indítjuk el.

-Mennyi időbe telhet egy ilyen? - kérdezte Jungkook.

-Attól függ, hogy mennyi házaspár vár még de mire megszületne a gyermek, már tudni fogják, hogy engedélyezték vagy sem.

Ezután még beszélgettek pár sort az eljárásról és annak elindításáról, valamint, hogy milyen feltételei lehetnek az anyának, aki le szeretne mondani gyermekéről.

-Már csak annyi van vissza, hogy gyorsan körülnézzek. - mosolygott.

Jungkook és Taehyung is egyből felpattant és elkezdték körbe vezetni a ház minden szegletében őt. Mind a ketten eget verő pulzussal és feszült figyelemmel nézték minden mozdulatát és reakcióját a vendégüknek. Nem itt szerették volna elbukni az egészet.

-Valaki rendőrként dolgozik? - kérdezte a nő, miközben az éjjeli szekrényen heverő bilincsre vezette tekintetét.

-N-nem, az egyik barátunk hagyta itt. Jobb helye van itt, mint ott, ahol mindneki jár. - terelte ki óvatosan a hálójukból a nőt Jungkook.

Taehyung visszafolytott nevetéssel baktatott mögöttük és próbált minél előbb megkomolyodni. Mikor már az ajtóban álltak izgatottan várták a nő válaszát.

-Már csak a szükséges papírokat kell eljuttatniuk hozzánk és el is fogjuk indítani a várakozást. - nézett rájuk a nő és elköszönve távozott.

-Mégis melyik barátunk dolgozik rendőrként? - kérdezte Taehyung, mikor már nem volt jelen a vendég.

Jungkook felvont szemöldökkel nézett Taehyungra és mosolyogva kérdezte meg:

-Mondtam volna azt, hogy a férjem szereti, ha az ágyhoz bilincselem és úgy dugom meg?

Taehyung mosolyogva rázta meg a fejét és egy gyors csókot adott Jungkooknak, majd felhívta Jimint, hogy elmondja neki a friss híreket.