Az elmúlt pár napban mind a ketten egyre távolabb kerültek egymáshoz. Jungkook hiába nem akarta távol tartani magától Taehyungot, ő máshogy vélekedett erről és emiatt is távolodnak egymástól. Valami Taehyungban megváltozott és ez kihatott a kapcsolatukra is. Ezért is csattant majd ki a boldogságtól, amikor a már várva várt hívást megkapta. Azonnal felpattant és meg is kereste Taehyungot, aki az ebédlőben tevékenykedett. Jungkook se szó, se beszéd megfogta férje csuklóját és az irodájába húzva csukta be maguk mögött az ajtót. Az út közben hiába kérdezgette Taehyung Jungkooktól, hogy mi ez a nagy sietség és miért nem kaphat pár percet, nem válaszolt neki, addig, amíg le nem ültek és nyugodtan nem tudtak beszélni. Taehyung nyugodtan de értetlenül ült, miközben a mosolygó Jungkookot nézte maga előtt.

-Milyen hírt kaptál, hogy ennyire jó kedved van? - kérdezte kissé izgatottan Taehyung.

-Tudod, hogy vártunk egy fontos hívást, nos felhívtak. Hétvégén jönnek hozzánk beszélni meg valamit körül akarnak nézni a házban és, ha minden jól megy elindítják az örökbe fogadásra való várakozást, mert van egy nő, akinek nem kell a babája. - hadarta Jungkook.

-Tessék? - pattant fel Taehyung a helyéről és egy hatalmas mosoly terült el az arcán. - Tehát, ha hétvégén jól megy minden, akkor..

-Akkor egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy örökbe tudjunk fogadni valakit. - fejezte be Taehyung helyett a mondatot.

Taehyung még mindig mosolyogva bújt Jungkook ölésébe, fejét pedig vállára hajtotta. Minden gondolatát ez a boldog hír kötötte le és csak erről tudott beszélni.

-Szépségem, a takarítás a legkevesebb. - kuncogta Jungkook, mikor Taehyung ezen aggodalmaskodott.

Ebben a pillanatban Taehyung minden létező rossz dolgot el tudott felejteni, hiszen már most közelebb kerültek, ahhoz, hogy egy teljesen más életet kezdjenek.

-Mit csináltatok, hogy így vigyorogtok? - kérdezte Jimin, mikor a nap végén már ott ültek a helyükön. - Bár, titeket ismerve lehet jobb nem tudni.

-Végre jönnek hozzánk elbeszélgetni velünk és, ha tökéletesen megy minden, elindítják az örökbe fogadásra való várakozásunkat. - mosolygott Taehyung.

-És min aggódsz? - kérdezte Yoongi, látva Taehyung arcán egy enyhe aggodalmat.

-A takarítson kívül. - tette hozzá gyorsan Jungkook, folyamatosan Taehyung hátát simogatva.

-Nem tudom. - sóhajtotta Taehyung. - Mi lesz, ha nem sikerül és nem fog valami tetszeni nekik.

-De ilyenekre ne is gondolj. - rázta a fejét Jimin. - Még nem utasítottak el titeket, sőt még nem is jártak arra. Ráérsz ezzel, amikor már voltak nálatok.

-És, ha jól megy minden? - kérdezte aggódva Taehyung.

-Ezen miért aggódsz? - kérdezte Jungkook. - Ha jól megy minden, akkor sínen vagyunk.

-Nem úgy értem. - dőlt hátra Jungkookhoz Taehyung. - Hanem, ha lesz egy gyerekünk. Honnan tudjuk, hogy jó szülők vagyunk? Hogy jól csinálunk valamit vagy teljesen a káosz felé haladunk. - aggodalmaskodott tovább.

Jimin közelebb ült Taehyunghoz és egy biztató mosolyt küldött irányába.

-Nyugi, ha ti nevelitek, majd a csöppséget egyszerre lesz nőcsábász - pillantott Jungkookra. - és szabad szájú. - nézett vissza Taehyungra. - Az anyai ösztöneid elő fognak jönni. - húzódott vissza gyorsan Jimin, mikor Taehyung elég szúrós pillantásokkal illette.

-Tudod mennyire utállak?

-Tae, te sose fogsz tudni utálni. - nevetett Jimin.

-Szeritnem menni fog. - forgatta a szemét mosolyogva Taehyung.

Amíg Jimin és Taehyung szokásosan vitatkoztak, Jungkook mosolyogva figyelte őket. Úgy érezte, hogy egyszerre kapott lehetőséget arra, hogy legyen egy közös gyermeke Taehyunggal és, hogy a kapcsolatuk újra szorosabb legyen.