Taehyung síri csendben emésztgette az imént említetteket. Egy részén ki tudott volna akadni, a másik részét viszont örömmel hallgatta végig. Az egészben az zavarta a legjobban, hogy Jungkook hazudott neki. Férje olyan érzést keltett benne, mintha nem lenne ennyire megértő és ezért titkolta ezeket el előle. Magában igazat adott neki, hogy valóban nem örült volna annak, ha tudatában lett volna annak, hogy két hónapig össze volt szinte zárva azzal a nővel de így sem jobb, hogy hónapokig hazudott neki. Sóhajtva fordult Jungkook felé és próbálta összeszedni a csapongó gondolatait és érzéseit, hogy mondtaba tudja őket foglalni.

-Haragszom rád. Nagyon. - kezdte Taehyung. - Igazad van, nem ugráltam volna örömömben, de most sem érzem magam jobban. Ha ezt tényleg elmondtad volna már rég most nem lennénk itt. - lépett közelebb Jungkookhoz. - De ezért nem fogok rád neheztelni, mert segítesz egy terhes nőnek. Még akkor sem, ha tudom ki az. - tette hozzá. - Az zavar, hogy a szemembe hazudtál.

-Igen, gondoltam, hogy ez fog zavarni. Meg is érdemlem, hogy haragudj rám de tényleg sajnálom. Én nem akartam ennyire elronatni mindent. Főleg azt nem akartam, hogy össze pakolj és se szó, se beszéd elmenj otthonról. - húzta magához és lágyan megölelte. - Egy éjszakát átvészeltem nélküled. Többet nem akarok.

Taehyung egy halvány mollyal az arcán ölelte meg férjét.

-Jimin téged tényleg lecseszett? - kérdezte elhajolva Jungkooktól.

-Igen. - bólintott határozottan és visszagondolt barátja kiakadására. - Elég rendesen.

-Megérdemelted. - nevetett fel Taehyung. Magában tudatosította, hogy ezt majd Jiminnek valahogy meg kell hálálnia.

Amíg Jungkook vissza nem kísérte Taehyungot Hoseok házákéhoz sokat beszélt neki, hogy miket megtudott az örökbefogadásról. Taehyung kénytelen volt mosolyogva hallgatni. Mindig egy kis ajakgörbület jelent meg arcán, amikor látta Jungkook szemében a boldog csillogást, ahogy mesélt. Miután összeszedte Taehyung a dolgait és elköszönt barátjától egy szoros ölelésben részesítette. Most az egyszer még mosolyogva is nézte ezt Jungkook és komolyan elgondolkodott rajta, hogy nem ártana megpróbálni egy jobb kapcsolatot ápolni férje barátjával.

-Nekem ez a kényelmes ágy hiányzott volna a legjobban. - terült el az ágyukon Taehyung.

-Kettesben hagyjalak titeket? - vonta fel a szemöldökét Jungkook.

-Gyere ide. - tárta szét a kezét. - Még mindig haragszom. - túrt Jungkook hajába.

-Tudom. Nem is gondoltam, hogy egy csettintésre el tudod ezt felejteni. - nyomott egy puszit Taehyung homlokára.

Mikor már mind a ketten lefürödtek és kényelmesen elhelyezkedtek beszélgetni kezdtek. Leginkább Taehyung kérdezgette kíváncsian Jungkookot.

-Te kisfiút szeretnél vagy kislányt? - kérdezte a sötétben fekve Taehyung.

Jungkook ezen a kérdésen még nem gondolkodott el annyira, hogy tudja is rá a választ. Mindig csak az lebegett a szeme előtt, hogy egy kisbabát szeretne, az sosem tisztult le előtte, hogy milyen neműt.

-Nem tudom. Talán fiút... Vagy egy lányt. Ne nevess ki. - kuncogta Jungkook. - Miért, te?

-Én sem tudom. Kicsit még mindig hihetetlennek tartom, hogy kisbabán gondolkodunk. - feküdt Jungkook mellkasára és próbált aludni.

Ezen hihetetlen érzés mellé még odaszökött egy kis bizonytalanság is. Nem tudta elképzelni, hogy miért nem képes túltenni magát ezen a dolgon, amikor tudja jól, hogy Jungkook nem lépett félre. Egyszerűen csak nyomasztotta az a gondolat, hogy férje hazudott neki és akárhogy próbálta túltenni magát ezen a rossz érzésen nem nagyon sikerült neki.

Mivel már én teljesen karácsonyi lázban égek ezért gondoltam írok egy ilyen témájú könyvet.

Ki/kik olvasnának egy olyan könyvet, ami a karácsony köré épül?

Amit elsején kezdenék el, ha tetszik nektek az ötlet.

Taehyung már nagyon unja, hogy egyedül kell töltenie a karácsonyt vagy a szülei nyakán lóg. Mostmár mindent megtenne annak érdekében, hogy legalább az idei ünnepet ne egyedül töltse. Milyen jól jött neki, hogy találkozott egy fiatal sráccal, aki szintén nagyon unja már az egyedüllétet.

Egy kis részlet:

"mert egy fagyöngy van felettünk. - mutatott fel egy féloldalas mosollyal.

A mosoly az arcomra fagyott, ahogy felnéztem a felettünk logó növényre. Az sem segített a helyzetemen, hogy Namjoon elment mellettünk és elég hangosan "súgta", hogy csókoljam már meg. "