Taehyung összekuporodva ült a kanapén és a semmibe nézett, miközben gondolkodott. Az elméjében vívott csatából Hoseok hangja szakította ki.

-Kérsz valamit? - ült le mellé mosolyogva.

-Egy ölelést? - mosolygott Taehyung, miközben barátja ölelésébe bújt. Mélyeket lélegezve hagyta, hogy Hoseok hátát simogassa.

-Az elmondásod alapján, Jungkook nem tudja, hogy itt vagy. - kezdte Hoseok a beszélgetést.

-Nem, Jimint is megkértem, hogy ne szóljon neki. Nem akarok vele találkozni, azután, hogy még mindig beszél azzal a nővel. - rázta a fejét kissé idegesen.

-Holnap tényleg elmész apukádhoz?

-Igen. - bólintott határozottan Taehyung. - De ennek nincs köze Jungkookhoz. Ezt a látogatást már régóta meg akartam tenni. És egy kis távollét még jól is jöhet. - motyogta a másik férfi vállába. - Hobi. - nézett fel Taehyung. - Egy válás nagyon fájdalmas?

-Az. - vágta rá gondolkodás nélkül. - Elvégre el kell válni attól a személytől, akivel az életed akartad leélni. Miért? Válni akarsz?

-Lehet. - vonta meg a vállát és újra belemerült a gondolataiba, amik ekörül forogtak.

Már csak arra eszmélt fel, hogy Jungkook áll előtte és valamit nagyon magyaráz neki.

-Tessék? - kérdezte, mert az elejétől fogva elvesztette a fonalat.

Jungkook egy halvány mosollyal az arcán rázta meg a fejét és leült Taehyung mellé.

-Beszélnénk végre? És mielőtt. - mutatta fel az ujját. - rávágnád, hogy nem, utána meg elszaladsz ki tudja hova.. Te mondtad, hogy meg fogsz hallgatni.

-Azóta történt néhány dolog. - szusszanotta és elszakította a tekintetét Jungkookról.

-Igen, tudom. Beszéltél Eunjival. Hívott, amíg ide siettem. - Taehyung ezt hallva szemforgatva kelt fel helyéről. - Taehyung, állj meg, légyszíves. Ha dühös vagy még esélyt sem adsz senkinek.

A sok győzködés után Taehyung bele ment, hogy egy séta közben megmagyarázza ezt Jungkook. Hiába mondogatta, hogy nem akar vele találkozni, azért a szomorúság mellé egy kis boldogság is társult, mikir meglátta férjét.

-A város széléig tervezel sétálni? - kérdezte Taehyung.

-Ígérd meg, hogy nem szólsz közbe és próbálod megérteni az én nézőpontomat is. Kérlek.

-Megígérem. - bizonytalanul bólintott, majd várta Jungkook szavait.

-Mostmár látom, hogy mire figyelmeztetett Eunji és később Yoongi is. - kezdett bele egy nagy sóhajtás kíséretében.

-Jókor veszed észre. - dörmögte Taehyung. - Bocs. - tette hozzá gyorsan, mikor Jungkook felvont szemöldökkel nézett rá.

-Tudom, hogy már ott elbasztam, amikor nem mondtam el, hogy vele kell lennem két hónapon keresztül. De ezt tényleg csak azért nem mondtam el, mert nem akartalak ezzel idegesíteni. Nem gondoltam volna, hogy ennyire rossz helyzet is ki alakulhat ebből. Vagy, hogy ennyire el fogom baszni. - tárta szét a karjait. - Mert elrontottam ezt az egészet, úgy rendesen. - vakarta a tarkóját. - abban a két hónapban sokat beszéltem Eunjival. Megtudtam, hogy van egy kisfia, akit örökbefogadott. Ugye neked már ezelőtt mondtam, hogy szeretnék egy babát. És mielőtt ezt a lépést megtettül volna, mindent akartam tudni az örökbefogadásról. - mosolyodott el, amikor látta Taehyungon, hogy próbálja visszafojtani a vigyorgását. - Ezért sem hívtalak fel. Nem tudtam volna magamban tartani ezt... Úgy volt, hogy ő nem eshet teherbe, ezért is döntött az örökbefogadás mellett a volt férjével. - sóhajtotta. - Miután visszajöttünk felkeresett, hogy terhes lett, viszont a férje elhagyta és semmiben nem segíti őt.  Én meg persze, hogy segítettem neki, mert ő is segített nekem elég sokat. Rendszeresen vittem a kórházba vizsgálatokra és.. Amikor mentél bulizni akkor áthívtam, hogy ezekről beszéljünk. - tette hozzá félve Jungkook. - Yongsun meg Eunji barátnője.. És tényleg nem azért mondtam neki, hogy drágám, mert kavarok vele. Az a nő borzalmas.

-Engem is hívtál már így. A kocsiban, amikor anyával beszéltünk. És ezek szerint, amikor vitted Eunjit a kórházba. - nézte az utat Taehyung.

-Az más, ha téged hívlak így. Neked azért mondtam, mert szeretlek. De akkor maradok a szokásos becenévnél, Szépségem.

-Miért nem szóltál erről? - kérdezte hirtelen Taehyung. - Amikor kérdeztem, hogy kivel voltál, hazudtál. Miért?

-Tudtam, hogy a kapcsolatod Eunjival elég rossz. Szerettem volna neked ezt elmondani, nem is volt ez kérdés.. Akkor, amikor már valamennyire helyre tudott volna állni. És nem akartam ebből veszekedést. Aztán ez lett belőle, amit nagyon nem akartam. Mindig rossz volt hazudni neked. Sajnalom..sajnálok mindent. Amikor Jimin lebaszott, hogy mit tettem veled, a sírás kerülgetett. Ezért ne magad hibáztasd. Itt én basztam el, de ezt te is tudod. - állt meg Taehyunggal szemben. - Tényleg nagyon sajnálom.