Amikor Jungkook végzett a Namjoonnal folytatott beszélgetéssel, sietett, hogy minél előbb el tudjon neki mondani mindent. Már az sem érdekelte, hogy mennyire ideges Taehyung vagy, hogy ki mit hall a beszélgetésükből. Helyre akarta hozni, amit elrontott. Addiga, amíg nem késő. Meglepőve vette észre, hogy Taehyungnak csak hűlt helyét találja. Hiába hívta, nem vette fel és az üzenetekre sem válaszolt.

-Nem láttad Taehyungot? - kérdezte asszisztensétől.

-Nem rég ment el. - bólogatott a nő.

-Hova? - kérdezte értetlenül. - Azt mondta megvár.

-Nem tudom, nem mondta. Csak elsietett.

Idegesen túrt a hajába és a kijárat felé sietett. Közben folyamatosan hívta telefonon Taehyungot, aki a végén már a telefonját is kikapcsolta.

-Taehyung, hol vagy? - kezdte Jungkook, mikor már sokadszorra kapcsolt hangpostára. - Miért nem maradtál? Még te mondtad, hogy menjek el. Jó lenne, ha végre felvennéd a telefont. Kösz. - nyomta ki a készüléket és az első helyre rohant, ami eszébe jutott.

Mindenki egy emberként fordult Jungkookra, aki nagy hévvel rontott be a hangulatos helyre és egyre idegesebben lépdelt a pult felé. A gyors sétáltolt kissé lihegve ült le Jiminnel és Yoongival szembe, akik furán néztek rá. Egyikük sem értette, hogy mi ez a nagy sietség.

-Jimin, beszéltél Taevel? - kezdte Jungkook. - nekem nem veszi fel a telefont. Te biztos beszéltél vele, mert neked mindig mindent elmond.

Jiminnek leesett, hogy miért kapkod ennyire Jungkook. Halványan elmosolyodott, miközben a dolgát végezte.

-Tudod, te eléggé hihetetlen vagy. Igen, nekem mindent elmond, mert én nem hazudok a szemébe. - mondta nyugodtan Jimin. - Nem gondolod gáznak, hogy Tae nagyjából menekül előled? Amikor először külted őt a padlóra nem mondtam el neked a véleményem, mert azt akartam, hogy helyre hozd. Félre értés ne essék... Most is azt akarom, mert nem jó Taehyungot sírni látni de.. Ezt rohadtul elbasztad. - nézett végig Jungkook szemébe. - Tudod milyen rossz volt hallani, hogy saját magát hibáztatja azért, amit Te tettél? Hogy idáig inkább nem szólt arról, hogy tudja ezt az egész Eunji dolgot, mert nem akarta elcseszni veled a házasságát? Miért kell, hogy fájjon neki az, ha téged szeret? Kérlek, ne bántsd többet a barátomat. És nem, nem tudom hova ment. - hagyta faképnél a döbbent Jungkookot.

Mikor elért Jungkook tudatáig, hogy mit mondott Jimin.. Hogy Taehyung magát hibáztatja néhány könnycsepp gördült le az arcán. Megpróbálta újra hívni férjét de, ahogy azt ő várta, nem vette fel. Yoongi elhúzva száját ült le legjobb barátja mellé és megveregette a vállát.

-Kook, a legjobb barátom vagy és ezért mondom neked ezt. Te rohadt nagy idióta vagy. Nem lett volna egyszerűbb elmondani neki az elejétől fogva? Rendben van az, hogy el akartál mindent intézni és csak utána szólni neki, de ezt ennyire nem kellett volna elhúzni. - sóhajtotta. - Menj haza, lehet ott van. - tolta Jungkookot a kijárat felé.

Reménnyel telve lépett be közös házukba, ahol néhány dolog fel lett forgatva. Aggódva nézett körül mindem szobában, majd amikor észrevette, hogy Taehyung ruhái eltűntek egy hangos káromkodással sietett ki a házból és az utolsó lehetséges helyhez sietett. Bár semmi kedve nem volt Hoseokhoz menni de ez volt az utolsó reménye. Ha nem Jiminnél van, itt kell lennie.