A szerelem annyira csodálatos, főleg, ha összekötötték életüket és megesküdtek egymásnak, hogy jóban-rosszban egymás mellett maradnak. Kivéve...Kivéve, ha az egyik fél úgy dönt, hogy a másik háta mögött egy külön útra téved. És ha erre rájön az, akit átvertek akkor összetörik és elveszti a bizalmát a másik felé. Saját magát fogja hibáztatni, hiszen biztos ő az oka annak, hogy már nem volt elég jó élete párjának. Valamikor biztos ő lépett rosszul és ezért döntött úgy, hogy valaki mással is ágyba bújik. De vajon mikor? Mikor döntött úgy Jungkook, hogy már nem elég jó neki Taehyung. Mióta hazudhat nap, mint nap a szemébe és tehet úgy, mintha minden a lehető legnagyobb rendbe lenne? Ilyen gondolatok cikáztak fejében folyamatosan Taehyungnak.

-Inkább vált volna el. Még azt is jobban viselném. - ült fel az éjszaka közepén ágyában Taehyung. A sok rossz gondolat, ami elméjét borította nem hagyta aludni. - És még gyerek. Kivel gondolt ez gyereket? Valamelyik kurvával a kettő közül? - gondolkodott hangosan.

Még azt a kevés időt, ami volt hátra megpróbálta alvással tölteni de nem sikerült neki. Ugyanaz az érzés volt benne, mint pár évvel ezelőtt. Összetört, üresnek és hibásnak érezte magát. Vissza akarta forgatni az időt, hogy még csak ne is találkozzon Jungkookkal. Emlékeztetné magát, hogy ne menjen arra a szórakozó helyre és ne jelentkezzen gyakornoknak, ahhoz a céghez.

Kedvtelenül öltözött fel a sötét szobában, majd kilépett a konyhába, ahol már Jimin ült.

-Azt hittem már elmentél. - fordult felé egy halvány mosollyal az arcán.

-Nem, előbb haza akarok menni és rendbe szedni magam, csak nem szeretnék Jungkookkal találkozni otthon.

-Ha szeretnéd mire haza érsz kipakolok a szobából és itt tudsz maradni még. Engem nem zavarsz, Yoongit sem, mert megverem ha igen.

Taehyung mosolyogva rázta meg a fejét Jimin reggeli jókedvén. Most mindent megadna, ha csak fele ennyi boldogság szorukt volna belé.

-Nem kell, köszi. Délután szeretnék vele beszélni, mert hülye vagyok és meghallgatom, hogy mit talál erre ki. És, ha már ott vagyok megkérdezem tőle, hogy mikor akarta közölni Eunjit.

Sóhajtva kelt fel a székből és lassú léptekkel haladt a házuk felé. Nem szeretett volna találkozni férjével, mert a reggeli órákban még nincs neki ehhez türelme és az értelmetlen magyarázkodáshoz sem. Jobb délután mikor már le tudott valamennyire nyugodni és felkészítenie magát arra, amire már elég régóta gyanakszik.

-Talán addigra kisírom magam. - motyogta orra elé, miközben elfordította a zárat az ajtóban.

Félve lépett be a házba de mikor rajött, hogy Jungkook valószínűleg már elment gyorsan elkészült és a munkába sietett. Ott egésznap az irodájából ki sem tette a lábát. Tartott attól, hogy összefut Jungkookkal vagy azzal a nővel. A nap végén minden erejét összeszedve indult meg az ismerős iroda felé, miután utánajárt, hogy egyáltalán itt van-e Jungkook. Halkan kopogott a falapon és amikor elhangzott egy tompa "szabad", belépett.

Jungkook felkapta a tekintetét Taehyung jövetelére és azonnal elé sietett.

-Tae, hol voltál az este? Egész éjjel vártam, hogy végre haza gyere. - kérdezte aggódva Jungkook, miközben Taehyung vállára rakta kezét.

-Mondj el mindent. Minden olyan dolgot, amiről hazudtál. - nézett komolyan férje szemébe.