-Tae! - nyitotta ki az ajtót Jungkook. - Taehyung. - szólította hangosabban.

Amikor nem érkezett válasz elindult a nappali felé, ahol általában szokott lenni párja. Nem találva ment körül az egész házban. Sóhajtva húzta elő a telefonját, hogy felhívja Taehyungot. A sokadik sikertelen próbálkozás után kissé idegesen ült le a kanapéra és várta, hogy haza jöjjön férje. Hirtelen egy ajtócsapódás hangját hallotta, ezért kisietett. Taehyung gyorsan sétált el mellette, mintha ott sem lenne.

-Hívtalak. Többször is. - sétált utána Jungkook.

-Igen, tudom. Direkt nem vettem fel. - vont vállat.

-Hol voltál?

Taehyung hitetlenkedve rázta meg a fejét, majd megtámasztva magát a konyhapulon nézett Jungkookra a lehető legkomolyabban.

-Nem hinném, hogy ez rád tartozna. - húzta el a száját. - Ennyiből ezt én is kérdezhetném, főleg, amikor csak úgy eltűnsz. Vagy amikor egyedül hagysz. Ugye, drágám.

-Tae, szerintem ülj le és beszéljük meg. Mindent.

-Ezt már akkor elbasztad, mikor egyedül hagytál. Mostmár nem érdekel semmi, amit mondani akarsz. - húzta fel a kabátját és a cipőjét.

-És most hova mész? - kérdezte Jungkook idegesen. - Taehyung, meg szeretnék veled valamit beszélni. Igen, mondtam azt Yongsunnak, amit. De nem úgy gondoltam és félreérted.

Taehyung megtorpant a mozdulataiban és Jungkook felé fordult. Mélyet lélegezve vezette rá a tekintetét.

-Jungkook, mondtam, hogy nem érdekel, amit mondani akarsz. Elegem van abból, hogy hazudsz. És pont nem érdekel, hogy milyen okból hívsz mást drágádnak. Közben én meg Hobival nem tudok úgy találkozni, hogy ne tegyél rá egy rossz megjegyzést. - mosolygott. - És ahhoz, hogy én hova megyek, nincs semmi közöd. - csapta be maga után az ajtót.

Eleinte még idegesen indult meg célja felé Taehyung de, ahogy közeledett  az ismerős ház felé úgy kezdtek el legördülni a sós könnycseppek. Ezer meg ezer kérdés cikázott a fejében. Vajon tényleg megcsalta volna? És két lánnyal ráadásul? Mennyi ideje hazudhat már neki? Minek kérdezte meg, hogy milyen lenne ha gyerekük lenne? Ez az egész miért volt jó? Abban a pillanatban Taehyung teljesen hülyének érezte magát, hogy hagyta eddig megvezetni magát és, hogy még ezek után is szereti Jungkookot. Bekopogott a rég nem látott ajtón és várt. Várta, hogy mikor nyílik ki a falap és mehet arra a helyre, ahol mindig menedékre lelhet.

-Tae? Mi a baj? - kérdezte az ajtóban álló.

-Olyan ismerős ez a helyzet. - tört ki belőle jobban a sírás, mikor visszajöttek az emlékek arról, amikor ugyanígy itt állt és sírt Jungkook miatt.

-Tudod, hogy akkor mit mondtam? Hogy Yoongival csináltok addig valamit közösen, amíg kinyírom. Örülnék, ha holnap elmennél Yoongival valahova. - húzta be a kanapéra Taehyungot.

Taehyung Jimin nyaggatására mindent elmondott neki, amit hallott és látott.

-Mit csinálok rosszul? - szorongatta az ölében tartott párnát.

-Semmit. Te semmit. - vágta rá Jimin. - Arról te nem tehetsz, hogy Jungkook egy világi fasz.

-Pedig valamit nagyon elbaszhattam, ha már egy nőhöz ment. És nem is egyhez, hanem kettőhöz. Tiszta hülye vagyok.

-Kim Taehyung! - szólt rá legjobb barátjára. - Nem basztál el semmit, jó? Ne érts félre, nem fogom Jungkookot védeni de úgy jöttél el onnan, hogy nem hallgattad meg. Ami részedről érthető. De, és most nagyon figyelj arra, amit mondok. - ült közelebb Taehyunghoz és átkarolta a vállát. - Te nem hibáztál. Hülye sem vagy, mert hittél neki. Még szép, hogy elhiszed, amit mond, mert a férjed és szereted. Ezt ő baszta el, már akkor, amikor a legelső hazugságot a szemedbe mondta. - emelte Taehyung homlokához kézfejét. - Gyere feküdj le a szobádba, pihenned kell, mert hőemelkedésed lett a sok sírástól. Kicsit kupis de még mindig a tiéd.

Taehyung szorosan magához ölelte Jimint és megköszönte neki, hogy mindig számíthat rá és a sok törődést, amit tőlük kap. Körülnézve a szobában jelent meg egy halvány mosoly az arcán, majd megpróbált aludni, ami elég nehezen ment neki. Úgy érezte, hogy hosszú éjszakának néz elébe.