Miután Taehyung beszélt az anyjával, amit pár rosszalló pillantással megúszott mosolyogva hagyta el a kávézót.

-Megyünk Jiminékhez? Szükségem van egy kávéra. - kérdezte Taehyung.

-Drágám, most ittál egy kávét. - nevetett fel Jungkook.

Taehyung furcsállva nézett Jungkookra az új becenév hallatán. Ennyi év után még nem volt alkalom, hogy máshogy szólítaná de nem tette szóvá. Úgy gondolta, hogy azért mondta ezt, mert a vezetésre szentelte minden figyelmét.

-Olyat szeretnék, amit megszoktam. - szusszantotta.

Jungkook sóhajtva vette az irányt az említett helyre. Taehyung úgy tett, mintha nem venné észre, hogy mennyire nehezére esik ezt megtennie férjének.

-Elég, ha kiteszel. Nem kell neked is ott lenni. Világért sem akarlak feltartani. - forgatta a szemét Taehyung.

-Nem arról van szó, hogy feltartasz, mert nem. Én csak beszélni szeretnék veled valamiről.

-Azt Jiminéknél is meg lehet tenni. Mondj egy olyan témát, amit nem tudnánk itt megbeszélni. - szállt ki a kocsiból Taehyung és besietett az épületbe.

-Na mi a helyzet? - kérdezte Jimin, Taehyung morcos arcát látva.

-Úgy tűnik Jungkooknak még ide is nehezére esik jönni. - ült le a pultnál Taehyung.

-Nem viselkedett furán? - kérdezte már komolyabban.

-Nem. Igazság szerint teljesen normális. Lehet én reagáltam túl a dolgot. - túrt tincsei közé.

---

Yoongi levágodott legjobb barátja mellé, aki feszülten nézett maga elé.

-Mi ez a fej? Általában nem így nézel ki. - kérdezte Yoongi.

Jungkook fújtatva nézett a mellette ülőre. Kicsit ideges volt, amiért Taehyung ennyire makacs és, hogy nem tud vele már megint beszélni.

-Miért vagytok ti külön? Elvonás van vagy mi? - mutatott a pultnál ülő Taehyungra.

-Nem. Csak ő ide akart jönni. Beszélni szeretnék már vele és elmondani neki valamit. - piszkálta a cukortartót.

-Én a helyedben már rég elmondtam volna neki. - húzta fel egyik szemöldökét Yoongi.

-Te tudod mit akarok neki mondnai? - kérdezte meglepődve Jungkook, ugyanis egy szóval sem említette meg ezt legjobb barátjának.

-Igen. Hallottalak Eunjival beszélni. És szomorú, hogy nekem ezt nem mondtad el. - ütötte vállon.

-Mert eleinte nem gondoltam ennyire komolyan ezt az egészet. Ezért nem is szóltam neked. De, most telt az idő és én teljesen biztos vagyok már. És az igazat megvalva nem tudtam, hogyan mondjam el. - vonta meg a vállát. - És azt akartam, hogy Tae tudja meg előbb de te megelőzted. - mosolygott fejrázva Jungkook.

-Ezt mondjuk megértem. De.. Ha el akarod neki mondnai, azt hiszem ez a legjobb alkalom, mert itt jön.

Taehyung és Jimin is leültek párjuk mellé és tovább folytatták a beszélgetést. Yoongi felvont szemöldökkel nézett Jungkookra és próbálta némán bíztatni, lehetőleg úgy, hogy ez a többieknek ne tűnjön fel.

-Drágám, te mit csinálsz? - fordult Jimin Yoongi felé.

-Beszélgetek Kookkal. Tudod, bíztatom. - mutatott Jungkook felé.

-Miért kell téged bíztatni? Főleg ilyen fura módon? - ráncolta homlokát Jimin.

-Mert akar valamit mondnai Taehyungnak, ugye?

-Mit szeretnél? - kérdezte Taehyung mosolyogva.

Jungkook száját harapdálva szedte össze gondolatait. Más választása már nem volt, mint megkérdezni. Már Yoonginak hála nem volt vissza út, amit nem is bánt, mert nem akarta tovább hagyni lógni a levegőben ezt az egyszerű kérdést.

-Szépségem. - kezdett bele Jungkook.

-Igen? - hajolt közelebb. - Jungkook, eléggé kezdesz megijeszteni, szóval megkérdeznéd?

-Mit szólnál ahhoz, ha lenne egy gyerekünk?