Taehyung már idegességében nem tudott mit kezdeni, csak fel, s alá rohangált, ezzel is próbálva nyugtatni magát. Miután bejelentette édesanyja, hogy meg szeretné látogatni, onnantól kezdve nem volt számára nyugodt perc. Jungkookot is hiába kereste, nem találta meg.

Épp fordult volna be az egyik folyosón, mikor végre megtalálta férjét.

-Tae, pont téged kerestelek. - torpant meg Jungkook.

-Tényleg? Én egész áldott nap kerestelek. - sóhajtotta kissé idegesen.

-Akkor elkerültük egymást. Tudunk beszélni valahol? - komolyodott el Jungkook.

-Nagyon sürgős? - húzta el a száját Taehyung. - Csak, mert ha nem, jó lenne elhalasztani ezt a beszélgetést, mert el vagyok havazva a munkával, valami nő is keres, hogy írjam alá a papírjait. - kezdte idegesen Taehyung. - Ha valami olyan hír ez, ami lesokkolhat vagy ideges lehetek tőle, tényleg jobb, ha nem most közölnéd velem, mert szívinfarktust fogok kapni még ma. - hadarta.

Jungkook aggódva figyelte férjét, aki látszólag nem volt jól. Bevezette az irodájába és le is ültette, nehogy a végén még rosszul legyen.

-Mi a baj? Mert le merem fogadni, hogy nem ez, amit most elmondtál. - ült le Taehyunggal szembe és megfogta a kezét.

-Reggel anya felhívott, hogy délután találkozni akar velem és kicsit... Jó, nagyon rástresszeltem erre, mert már nagyon rég nem beszéltem vele. Nagyon, nagyon jó lenne, ha el tudnál velem jönni, mert egyedül biztos, hogy nem bírnám ki azt a nőt. - könnyesedett be Taehyung szeme, mikor elképzelte, hogy milyen fogadtatásban lehet majd része, ha délután meglátja az anyja őt.

Jungkook magához ölelve Taehyungot masszíroszta tarkójánál, hogy le tudja nyugtatni férjét.

-Persze, hogy elmegyek veled. - törölte le az egyik könnycseppet Taehyung arcáról. - Ha ennyi idő után akar veled beszélni, biztos nem akar rosszat. - nyugtatgatta tovább. - Yongsun miatt meg ne aggódj, tud várni még. Csináld úgy a dolgaidat, ahogy tudod, nem kell sietned sehova.

-Nem, nem. Csinálom tovább, csak le kellett kicsit nyugodnom. Tartok ettől a találkozástól de, ha ott leszel, nem fogok annyira kiborulni.

-Persze, hogy ott leszek.

Miután Taehyung már le tudott nyugodni el is köszönt Jungkooktól, hogy tovább folytassa a munkát és elüsse azt a kevés időt is, ami még maradt a találkozó előtt. Meg tudta nyugtatni az a tudat, hogy Jungkook vele lesz és nem kell teljesen egyedül az anyjával maradnia.

Jungkooknak az asszisztense szólt, hogy keresik, ezért ki is ment. Meglepődve látta, hogy Eunji ott áll és őt várja.

-Szia, te mit csinálsz itt? - kérdezte Jungkook.

-Mi az, hogy mit? Ígértél valamit, Kook. - háborodott fel a nő.

Jungkook jobbnak látta,hogy bemennek az irodájába, mielőtt az ott dolgozók elkezdenek pletykákat terjeszteni.

-Nem mondod komolyan, hogy elfelejtetted. - ült le az egyik székbe a nő. -Megígérted, hogy elviszel a kórházba vérvételre. Tudod, a terhes nőknek kell.

A férfi kikerekedett szemekkel nézett az előtte ülő nőre.

-Az ma van? Eunji, nagyon nem alkalmas, Taehyunggal el kell mennem ma valahova.

-Jungkook, mást már nem tudok keresni, aki elvisz. Hamarosan ott kéne lennem. Máskor meg nem nagyon tudok menni.

Jungkook hajába túrva gondolkodott, hogy mi tévő legyen. Sóhajtva mutatott az ajtót irányába.

-Sietnünk kell. - léptek ki egyszerre a szobából és oda lépett asszisztenséhez. - Kérlek, ha jön Tae, mondd meg neki, hogy van egy kis dolgom, de itt leszek. - hadarta és sietve indult el Eunjival a kijárat felé.

Kicsivel később már Taehyung járt arra, kissé idegesen a találkozó miatt.

-Jungkook itt van? - lépett oda a nőhöz.

-Nem rég ment el valakivel, azt üzeni, hogy itt lesz később. - közölte mosolyogva a nő.

-Kivel ment el? - ráncolta a homlokát.

-Nem tudom, nem ismertem a nőt.

-Szóval, azért nincs itt, mert egy nővel ment el. Hát persze, hogy is felejthettem el. - tette hozzá, mikor látta,hogy az előtte lévő személy értetlenül néz rá.

Taehyung idegesen indult ki az épületből. Egyszerre volt idegesen azért, hogy Jungkook egy nővel van és azért is, mert hamarosan az anyjával kell találkoznia. Csak remélni tudta, hogy Jungkook valóban itt lesz és nem hagyja egyedül.