A szerelem annyira csodálatos, főleg, ha összekötötték életüket és megesküdtek egymásnak, hogy jóban-rosszban egymás mellett maradnak. Kivéve...

Öt év telt el Jungkook és Taehyung esküvője óta, két hónapja nem találkoztak, nem beszéltek egymással.

Taehyung izgatottan igyekezett a reptérre legjobb barátjával és annak férjével. Sietett, hogy szerelme elé érhessen, mikor megérkezik.

Hosszú, türelmetlen várakozás után leszállt a hatalmas vasszerkezet, amely az embereket szállította. Özönlöttek ki az emberek, de Taehyung szerelmét nem látta sehol. Egyik pillanatban meglátta,ennyi kellett neki, hogy elé rohanjon és ölébe ugorva boruljanak el a földön.

-Szépségem, általában én döntelek le téged de ez is tetszik. - csókolta meg Taehyungot.

Taehyung nevetve mélyítette el a csókukat, nem érdekelte senki más, csak az, hogy végre újra látja férjét.

-Tae, ha ezt nem hagyod abba.. Nagyobb gondjaim is akadnak itt, a reptér közepén. - suttogta.

-Akadjon is. Két hónapja mindent magamnak csinálok magamon.

-És itt akarod? Most azonnal, több, mint ezer ember előtt? Ki vagy te és mit csináltál a férjemmel?

-Jeon, két perce látod de már perverzkedtek. - állt meg Jimin mellettük.

Jungkook feltápászkodott a földről és egy szoros ölelésbe vonta Jimint is.

-Férjecskéd?

-Valahol parkol,úgyhogy sietni kell, mert idegbajt kap.

A csomagokkal a kezükben verekedték át magukat az embertömegen. Taehyungot nem érdekelte mennyi emberen kell átküzdenie magát, végre Jungkook mellette volt, amit annyira várt már hónapok óta. Semmit nem várt jobban, mint hogy ketten eltöltsenek némi időt.

-Jeon,végre itt vagy. - csapott kezébe Yoongi, majd egy ölelésbe vonta.

-Azért ne sírj. - nevetett Jungkook.

-Nem, nem neked örülök. Végre Tae nem idegesít minket. Tudod te hányszor hallgattam meg, hogy hiányzol neki? Lassan nekem is hiányom lett. - mondta barátja zakóját markolászva.

-Yoongi! - dobbantott Taehyung. - Azt mondtad nem baj, ha nálatok leszek néha.

-Néha, igen.. De nem minden másnap. Azt hittem egy héten egyszer benézel. - mondta Yoongi.

-Mikor lettél te a hisztis? Szerepet cseréltetek Jiminnel? - rázta a fejét Jungkook. - Mi történt két hónap alatt?

-Ők ketten ugyanolyan dilisek maradtak. - mutatott Jimin és Yoongi felé. - Te viszont nagy bajban vagy! - fordult Jungkook felé, aki elfehéredve nézett az alacsonyabbra.

Egész úton hiába próbálta kiszedni Taehyungból, hogy mi nyomja a lelkét, miért van hatalmas bajban, nem sikerült neki. Csak csendben várta a képzeletbeli akasztását, ami majd rá vár, ha haza érnek.

-Szépségem, nem mondod el, hogy miért vagyok bajban?

Taehyung durcásan ült fel a konyhapultra és várta, hogy Jungkook is helyet foglaljon, amíg ő beszél.

-Te tudtad, hogy a férjednek kell elintézni minden olyan dolgot, amit te intéztél el?

-Nem. - mondta bizonytalanúl Jungkook.

-Kis kamus! Majdnem megszakadtam. Megbeszélésről megbeszélésre jártam. Mappáktól egészen másik mappákig ültem át. Amikor gyakornok voltam te nem csináltál ennyi mindent.

-Akkor kaptuk szinte a céget. Mivel Namjoon volt az idősebb az ő nyakára zúdult minden. Most a cég is bővült, így nekem is sok dolgom lett.

-Ez fárasztó volt. Mindig azt mondtad nem vagy fáradt, közben meg majdnem megszakadtál. Borzasztó vagyok, hogy nem vettem észre. - bigyesztette le száját Taehyung, mire Jungkook mosolyogva emelte fel állat, hogy szemébe nézzen.

-Szépségem, csak öregszel, nem szakadtam én meg. - erre a kijelentésre Taehyung vállon csapta férjét és bosszúsan meredt rá.

-Ha így folytatod újabb két hónapot nem látod a seggem. - forgatta a szemét Taehyung.

-Vicceltem! - nevetett Jungkook. - Egyébként meg volt dolgod neked is a cégnél, ráadásul Jiminnek is besegítettél a kávézóban. Nem panaszkodom, mert csakhogynem tisztára nyaltad a seggem. És.. Nem bírsz ki megint két hónapot.

-Egy, köszönöm, ez jól esett. Kettő, honnan veszed? - nézett fel Jungkookra.

-A kezed az ingem alatt van. - vonta fel a szemöldökét Jungkook.

-Jólvan, tessék. - húzta ki a kezét Taehyung és háta mögé rakva támasztotta meg magát. - Hozzád sem nyúlok.

-Ne húzd az agyam, Szépségem. Nem csak te nem voltál kielégítve hónapokig. - suttogta Taehyung fülébe, majd megharapta óvatosan, mire Taehyung száját egy sóhaj hagyta el.

Jungkook felkapva Taehyungot a konyhapultról sietett be a hálóba.