Hivatalosan is megkezdődött a nyár első hete. Az első hétfő, amit szeretek. Persze hamar el is ment a kedvem a hétfő szeretéstől, amikor fél 9kor már valaki ráfeküdt a csengőre.

- Ki ez az állat? - morogtam magamnak, míg a szememet dörzsöltem.

Aztán beugrott, hogy biztos a fiúk azok. Megbeszéltük, hogy most egy hétre elmegyünk nyaralni. Ma pedig megyünk még gyorsan bevásárolunk még néhány hiányzó dolgot.

Fáradtan ballagtam le a lépcsőn, elvonszoltam magam az ajtóig, majd megláttam Christ.

- Nelly még alszik, de ha gondolod elvihetsz megint helyette Natenek - mondtam mikor eljött mellettem.

- Két hónapja szivatod szerencsétlent ezzel - lépett be Nate is röhögve.

- És még fogom is - pacsiztam le vele.

- Megyek felébresztem Csipkerózsikát.

Azzal bement Nelly szobájába, én pedig Chrishez léptem. Nyomtam egy puszit az arcára, majd megfogtam a kezét és elindultam vele a konyhába.

- Nagyon köcsög vagy velem - vágott kiskutya pofit.

- Csak mert szeretlek - kacsintottam.

- Tudod, más lányok ölelésekkel, puszikkal, meg ilyen cukiságokkal mutatják ki ezt.

- Nem vagyok olyan mint mások.

- És én ezért szeretlek.

Sokszor mondtuk már ki, hogy "szeretlek", de még egyszer sem ilyen romantikus körülmények között. Személy szerint én még nem is mondtam senkinek, hogy szeretem. Vagyis amikor barátilag beszólok valakinek, akkor nevetés kíséretében mondom neki, hogy "jól van, na, azért szerelek". De olyan szerelmes szeretleket nem mondtam. Ja, de... Egyszer.

Azzal is elrontottam mindent, úgyhogy én biztos nem fogom kimondani. Legalábbis biztos nem elsőnek.

- Na, kész van már a reggeli? - lépett be Nelly, mögötte Nate.

- Mivan, cseléd lettem? - nevettem fel.

- Nem, de te voltál ébren hamarabb. Gondoltam csináltál már valami értelmeset.

- Igenis csináltam értelmeset. A pasimmal beszélgettem.

- Fogadjunk beszóltál neki - erre mindenki felnevetett.

- Csak a szokásos - igen, a megismerkedésünket minden nap felemlegetem...

- Nem tudod te szeretni ezt a gyereket?

- Én így szeretek - vontam meg a vállam. Adtam egy puszit Chrisnek, majd elindultam a szobámba.

- A reggeli legyen kész mire lejövök - szóltam oda a lépcső aljáról.

Még elkaptam, ahogy Nelly bemutat, majd mindannyian elkezdtünk nevetni.

Miután megreggeliztünk el is indultunk a plázába. Nellyvel sorba jártuk a boltokat, a fiúk meg vonszolták utánunk magukat, látványosan szenvedve. Pasik...

Már a sokadik boltban nézelődtünk, amikor megláttam, hogy Daniel és Anne beléptek. Nem baj, nem ronthatják el a kedvem. Már ők sem érdekelnek.
Chris észrevette, hogy figyelem őket. Magához húzott és megcsókolt. Mikor elváltunk a szemem sarkából láttam, hogy a kis párocska minket figyel. Chris, te vagy a hősöm. Imádlak!

- Otthon elmeséled - kacsintott.

Az egyik álványról levett egy virágos ruhát, majd felém mutatta.

- Szerintem jól állna. Próbáld fel.

A próbafülkék felé bicentett. Egész cuki ruha volt, így felpróbálom.

A tükörben nézve jól áll. Kiléptem a próbafülkéből és megpördültem Chris előtt.

- Na, milyen? - vigyorogtam.

- Nagyon csinos vagy.

- Ez nem is a te stílusod - lépett barátom mellé Daniel - Mindig is utáltad az ilyeneket. Régebben sose vettél volna fel ilyen ruhát.

Igaz, hogy a virágmintáért nem annyira rajongok, de ez a ruha kifejezetten tetszik.

- Ráadásul nem is áll valami jól.

- Neked mi közöd van hozzá, hogy mit veszek fel? Miért érdekel, hogy mi hogy áll rajtam? Ha szarul nézek ki, az téged úgyse érint, nem neked kell velem mutatkozni.

Chris odament Nellyékhez, gondolon érezte, hogy ez nem rá tartozik. És nagyon hálás vagyok neki, hogy ad egy kis szabad teret, és nem akar beleavatkozni a dolgaimba.

- Én csak elmondom a véleményem.

- Ugyan, nem ez a véleményed. Fogadni merek, hogy majd megőrülsz ha rám nézel, mert igenis rohadt jól áll ez a ruha. És ezt te is nagyon jól tudod, csak zavar, hogy ez - mutattam végig magamon - már nem a tiéd. Nehezedre esne, hogy ha már mindenképp akarsz valamit modnani, akkor valami bókot mondj? Vagy egy egyzserű sziát? De nem, neked bele kell kötnöd mindenbe. Nem vagy már az életem része, úgyhogy nyugodtan leszarhatod, hogy mi hogyan áll rajtam, vagy mi tetszik nekem.

- Tudod, tulajdonképpen ez igaz. Majd' beleőrülök, hogy nem vagy az enyém - durván neknyomott a falnak, és olyan közel jött, hogy szinte csak centik voltak az arcunk között - Hol hagytad a kis Jesset? Mondjuk meg is értem, hogy jobbra akartad cserélni. Csak nem értem mit akarsz ettől a nyálgéptől. Ő az új pasid? Tudod, ha akarsz egy igazi pasit, akkor egy szavadba kerül és újra a tiéd vagyok.

Azzal száját a számra nyomta. Mi a szar?! Mit képzel ez? Épp el akartam lökni, amikor hirtelen eltűnt előlem. Azta, jedi erő. Ja nem, csak Chris.

Barátom ellökte tőlem és be akart neki húzni, de időben elkaptam a kezét.

- Ne merj a közelébe menni - mondta idegesen.

- Érdekes, ti mást sem tudtok csinálni, mint tiltani tőle - vigyorgott önelégülten Dan, majd lelépett. Hál' Istennek!