Eldöntöttem, hogy egyelőre kérek egy kis időd Dannytől. Kim hadd higyje csak azt, hogy győzött. Aztán majd kitalálok valamit...

Délutánra egy találkozót beszéltem meg Dannel. Én már itt vagyok a parkban, és próbálom kitalálni, mit is kéne neki mondanom.

- Szia - jött oda és ölelt meg.

- Szia - próbáltam nyugodtan tűnni, de a vak is látja hogy teljesen szét vagyok esve.

- Baj van, kicsim?

- Baj az van elég - nevettem fel erőltetetten - Az van, hogy ez a Jesses ügy nem hagy nyugodni.

- Mondtam már, hogy ne foglalkozz vele. Én neked hiszek, ők meg azt mondanak amit akarnak.

- Igen, de mégiscsak szar, ha leribancoznak.

- Nem vagy az - simogatta meg az arcom.

- De szerintük igen. És azért gondolom neked is szar, hogy azt híresztelik hogy a csajod megcsalt. Hisz a focicsapat kapitánya vagy, vagyis a legmenőbb a suliban, én meg csak egy kis senki, és már annak is örülhetnék hogy egyáltalán szóba állsz velem, nemhogy együtt vagyunk...

- Még egy szó és itt hagylak - fogta a be a szám - Ilyen hülyeségekre még csak ne is gondolj, jó?

- Hát de mégis csak zavar. Figyelj... Nem akarom ezt, hidd el, de...

- Ki ne merd mondani!

- Amíg el nem csendesedik a helyzet, addig tartanunk kéne a távolságot.

- Miért nem mondod azt, hogy beleszerettél Jessebe? - húzódott el. Szemében dühöt láttam.

- Mivan? - tettem fel hisztérikusan a kérdést.

- Miért kell ilyen hülyeségeket kitalálni? Miért nem mondod szimplán azt, hogy Jessevel akarsz lenni?

- Én nem akarok vele lenni!

- Akkor kivel akarsz lenni?

- Veled!

- Hát én ezt rohadtul nem értem... Velem akarsz lenni, de azzal a szar dumával koptatsz le, hogy tartanunk kell a távolságot.

- Nem erről van szó.

- Hát akkor mégis miről?

- Az nem lényeg...

- De igenis az!

- De nem mondhatom el!

- Jó, akkor tényleg hagyjuk ezt! Majd szólj, ha eldöntötted mit is akarsz...

És faképnél hagyott. Bazdmeg, ezt jól elintéztem...

///

Beléptem a házba és egyből Nelly szobájába mentem.

- Szükségem van a segítségedre! - rontottam be.

- Miről van szó?

- Segítesz?

- Igen, de mondd már, mi a baj!

- Várjál... Felhívok valakit.

Felmentem a szobámba és előkaptam a telóm. Jesset kerestem a névjegyzékbe, amikor beugrott, hogy nincs is meg a száma. Baszki, miért nem adtam meg tegnap, mikor kérte?! Másodpercek múlva kavicsok csapódtak az ablakomnak.

- Mivan?! - léptem ki az erkélyre.

- Beszélhetünk? - az udvaron Jesse állt. Mi ez, telepátia?

- Miről?

- Mindenről.

- Gyere - azzal elkezdett mászni a fán - Úgyértem az ajtón, te hülye.

- Ja - nevetett fel. Mire leértem, már az ajtóban állt.

- Szia - lépett be.

- Szia. Miről akarsz dumálni?

- Uh, valaki harapós kedvében van... Roszkor jöttem? Vagy zavarok?

- Nem, dehogy is, csak...

- Csak?

- Gyere - fogtam meg a kezét és a szobámba húztam.

- Szóval?

- Hát... Szakítottam Dannel.

- Hogy mivan? Miért? A délelőtti miatt? Figyelj, ha félreértette akkor beszélek vele.

- Nem. Én döntöttem így...

- De hát miért? Nem szereted vagy mi?

- Dehogyis nem...

- Akkor végképp nem értem.

- Az ok nem lényeg. Már úgy sem tudok mit csinálni.

- Összevesztetek és túlreagáltad a dolgot?

- Nem.

- Akkor? Hisztiztél és elege lett belőled?

- Ha így folytatod elmehetsz - mutattam az ajtóra nevetve.

- Bocs, csak próbálom megérteni a helyzetet.

- Oké. Megbízhatok benned?

- Itt lennék ha nem?

- Jó, szóval... Kim megzsarolt, hogy vagy szakítok Daniellel vagy elküldi mindenkinek a videókat, amiken "bizonyítékok" vannak, hogy ez a pletyka igaz.

- És hagyod hogy ő nyerjen?

- Nem volt más választásom.

- Ugye tudod, hogy ez szar duma?

- Igen, de nem tudok mást mondani - hajtottam le a fejem.

- Semmi baj - ölelt meg - Mondd el Dannek az igazat, meg fogja érteni.

- Áh, már mindegy.

Adott egy puszit a fejemre és továbbra is szororsan tartott. Próbáltam visszafogni a sírást, de csak nem sikerült. Néhány könnycsepp lefolyt az arcomon, amiket gyorsan le is töröltem. Pár perc múlva ajtó nyílást és Nelly hangját hallottam.

- Mi történt?

- Szakított Daniellel - válaszolt helyettem Jesse.

- De miért?

- Nem akarok erről beszélni - néztem fel Nellyre, de nem távolodtam el Jessetől.

- Mindjárt jövök.

- Jobb egy kicsit? - kérdezte Jesse egy picit eltávolodva, hogy a szemembe nézhessen.

- Nem. Még nem - fúrtam fejem mellkasába, és még jobban magamhoz szorítottam.

- Nem is tudtam, hogy ennyire szeretsz.

- Szükségem van valakire. És jelen pillanatban te vagy itt.

- És itt is leszek - dőlt hátra és magával húzott engem is.

- Felhívtam Annet, és azt mondta máris indul. 10 perc és itt lesz. Remélem nem baj - jött be Nelly.

- Rendben, köszi.

- Hozok egy kis vizet.

Bólintottam, ő pedig imsét kiment. Kezdtem kicsit mehnyugodni, de még mindig szükségem volt valakire.

- Azt hiszem, ezt rábízom a csajokra. Ők jobban értenek ehhez - húzodott el Jesse.

- Várj. Előtte megadod a számod? Tudod, ha szükségem lenne rád.

- Persze - mosolygott, majd nem zavartatta magát és elvette a telóm. Gyorsan beleírta a számát, majd visszarakta az éjjeliszekrényre.

- Majd akkor beszélünk, Picúr.

- Picúr? - kérdeztem vissza apró mosollyal.

- Olyan kicsi vagy. Gyere - nyújtotta felém a kezét, majd hirtelen felállított és magához rántott - Látod? Vagy két fejjel magasabb vagyok.

- Nem is vagyok olyan kicsi - durciztam.

- Dehogy nem. És ez aranyos. Na szia - kaptam tőle egy puszit, majd el is ment.