Miután Jesse eltűnt a látókörömből én is elindultam a szekrényem felé. Út közben pedig összetalálkoztam a második legutáltabb személlyel. Régebben ő volt az első számú, de ugyebár sikeresen belebotlottam Jesse Williamsbe.

- Csak nem szakított az álompár? - szólalt meg nyávogós hangján Kim.

- Melyik álompárra gondolsz?

- Rád és Danielre.

- Miből gondolod, hogy szakítottunk?

- Elég ütős érvek támasztják ezt alá.

- Milyen ütős érvekről beszélsz? - nevettem ki.

- Hát, téged ezzel az új gyerekkel lehet látni, ő meg tegnap a legjobb barátnőddel került közeli kapcsolatba - kacsintott.

- Miféle közeli kapcsolatról beszélsz?

- Fogalmazzunk úgy, hogy leellenőrizték egymás DNSét.

- Te teljesen hülye vagy - nevettem fel ismét.

- Drágám, az te vagy, hogy nem látod ami körülötted van.

- Pontosan látom, hogy mi van körülöttem. Mégpedig az, hogy féltékeny vagy és mindenféle hülyeséget kitalálsz, hogy megkapd Danielt.

- Ha akarnám egy pillanat alatt megszerezném őt, nem kellene ahhoz titeket szétválasztani. Hidd el, én csak segíteni akarok neked - megveregette a vállam, majd elment mellettem.

- Kösz, de nincs szükségem a segítségére.

- Én szóltam - rántotta meg a vállát, majd végleg ott hagyott.

Nem hittem neki, de mégiscsak motoszkált valami a fejemben. Meg kell ezt kérdeznem Annetől. De hát mégsem mehetek oda úgy a legjobb barátnőmhöz, hogy "Hé, hallom lekaptad a bártom. Igaz ez?"

- Hali - lépett mellém az imént említett lány.

- Szia. Milyen volt tegnap a film?

- Öhm... Milyen film? - kérdezte zavartan. Okééé, ez gyanús.

- Amit együtt néztünk volna, csak én nem tudtam elmenni.

- Ja, hogy az. Bocsi, kicsit szétszórt vagyok ma. Amúgy nem volt valami nagy szám, szóval nem nagy kár, hogy kihagytad - persze hogy nem kár. Így legalább volt lehetőséged rámászni a pasimra. Jesszus, miket gondolok. Hisz mégiscsak Anne a legjobb barátnőm, Kim pedig csak ki akar akasztani.

- Pedig azt mondják jó film. Biztos a filmmel voltál elfoglalva? - jó, ez már majdnem olyan volt mintja konkrétan rákérdeztem volna.

- Persze, hogy azzal voltam elfoglalva. Mi mással lettem volna? Viszont nekem nem tetszett, mindnekinek más az ízlése. Ennyi. Bocs, de órám lesz - hadarta, aztán elviharzott.

Wow. Hát ilyen még nem történt a közel 10 év alatt, amióta ismerem. Ahhoz hozzászoktam, hogy hadar, de hogy ilyen zavart legyen, meg ilyen ideges egy ártatlan kérdés miatt. Na az meg, hogy elsiet órára. Valami itt nagyon nem stimmel.

A suli további része unalmas volt. Renénykedtem benne, hogy el tudom kerülni Jesset. Majdnem be is jött, de ebédszünetbe odaült hozzánk. Egyikünk sem szólalt meg, csak néha összenéztünk. A többiek szerencsére nem vettek észre semmit, csak számomra unalmas dolgokról dumáltak. Jesse arcán elégedett mosoly volt. Én pedig vörös voltam, mint a pávián segge. Egyrészt rohadtul bosszant ez a srác. Másrészt viszont nem tudok nem rá, és a reggel történtekre gondolni. Ilyenkor pedig mindig zavarba jövök. Haza felé menet pedig szerencsére egyedül mentem.

Mire hazaértem anyu már otthon volt. Köszöntem neki, majd a szobámba mentem lepakolni a cuccom. Melegem volt, így átöltöztem valami rövidebb cuccba. Kint kellemes volt az idő, ezért úgy döntöttem, kinyitom az ablakom. Viszont ezt 5 másodperc múlva meg is bántam.

- Te mióta állsz ott? - kiabáltam Jessenek.

- Egy ideje. És addig nem is fogok mozdulni, amíg nem beszéltem veled.

- Nincs miről beszélni, szóval akár haza is mehetnél.

- Az még egy ideig nem áll szándékomban.

- Oké. Majd éjszakára dobok le egy takarót - azzal lementem a konyhába.

- Valakinek tetszel - mosolygott anya.

- Jajj, az hiányzik még - röhögtem el magam.

- Hát akkor miért álldogál odakint?

- Ki tudja, de majd csak megunja - rántottam meg a vállam.

Öntöttem magamnak egy pohár narancslevet és a nappaliba mentem. Bekapcsoltam valami zenecsatornát, közben pedig a közösségi oldalakat nézegettem. Egy kis idő után érdekes hangra lettem figyelmes. Mintha valaki az üveget kocogtatná. Az ablakra néztem, és természetesen Jesse hülye vigyorával találtam szembe magam. Istenem, ha nem pofán rúgom...