Ádám

Reggel mikor felkeltem Evelin még édesen aludt mellettem. Mindig is imádtam nézni ahogy alszik, de most nem lehetett mert edzésre kellett sietnem. Óvatosan ki keltem mellőle és halkan bementem a fürdőbe. Felöltöztem és megcsináltam a reggeli rutinom. Éppen mentem be az edző cuccomért miközben láttam, hogy Evelin már fent van.

-Hát te hova mész?-kérdezte a reggeli rekedtes hangján.

-Edzeni!-mosolyodtam el.

-Mit mosolyogsz?-vonta fel a szemöldökét.

-Azt, hogy még reggel kócosan is gyönyörű vagy!-csókoltam meg.

Közben lépteket hallottunk a lépcső felől szóval elváltunk egymástól. Nem sokára Evelin anyukája nyitott be.

-Sziasztok!-köszönt a reggeli hangján.

-Szia anya!-ment oda hozzá Evelin és megölelte.

-Szia!-nyomtam egy puszit az arcára.

-Este ugye nem huncutkodtatok?-aggódva nézett felváltva rám és Evelinre.

-Dehogyis anya!-nézett mérgesen Evelin az anyukájára.

Ő csak biccentett egyet és kiment a szobámból. Evelin átment a saját szobájába és felöltözött és megcsinálta a reggeli rutinját. Utána lementünk reggelizni.

Evelin

Miközben sétáltam le a lépcsőn magamon éreztem Ádám tekintetét. Igazából nem is zavart egészen addig amíg az utolsó előtti lépcső fokra nem léptem.

-Ennyire azért ne nézz!-suttogtam.

-Rendben!-igaz nem láttam, de gondoltam, hogy mosolyog.

Mikor leértünk leültünk egymás mellé és megreggeliztünk. Közben pedig beszélgettünk a szüleinkkel.

-Na és Evelin mész ma táncra?-fordult felém Csaba.

-Nem mert szünet van!-mosolyogtam.

-Meddig?-vonta fel a szemöldökét.

-Még pár napig!-kortyoltam egyet a narancslevemből.

Ő csak biccentett egyet. Felálltam az asztaltól és felmentem a szobámba. Elvettem a telefonom az asztalomról és lementem Ádámhoz. Gondoltam el megyek vele edzésre, ha már itthon vagyok.